Így manipulálnak, hogy többet költs

A hitel intézménye évszázados hagyományokkal bír, és már az sem újdonság, hogy nem feltétlenül eredeti céljának megfelelően egy termelő vállalkozásba vagy ingatlanba rakja az adós, hanem ezeknél jóval kevésbé fontos, pláne nem értékálló dolgokra költi el, legyen szó új autóról, drága okostelefonról vagy akár egy fényűző nyaralásról. A dologban az újdonságot a lélektan jelenti: nem kell kamatot számolgatni, sőt nem is hitelnek hívják, ami kifelé azt sugallhatná, hogy nincs egyben 3-400 ezer forintod egy mobilra, egyszerűen ez egy szolgáltatás, amit havonta fizetsz.

A mikrotranzakciós termék-előfizetések vélhetően a hitel és a bérleti konstrukció közé ékelődnek be a jövőben, hamarosan teljesen természetes lesz, hogy amit eddig teljes áron fizettünk ki és egyértelműen a mienk lett, azt havi konstrukcióban, fix használati idővel vesszük majd használatba.

Lehet érveket felsorakoztatni a dolog mellett, egyszerűbbé válik a mobilcsere, olyannyira, hogy a lejárt előfizetésű készülékeket a gyártó vissza is veszi egy csereprogram keretein belül, tehát az eladással sem kell foglalkozni, minden könnyen megy, cserébe kis darabokban jóval több pénzt adunk ki a zsebünkből, mintha ténylegesen megvennénk az újat, két-három év után eladnánk és vennénk a következőt. De alapvetően ez az egész nem nekünk jó.

Kicsi a kedv a telefonváltásra, a rögzített előfizetési idő viszont motivál a cserére

Sajnos a mobilok manapság túl jók. Egy 3-4 évvel ezelőtti csúcstelefon még mai szemmel is teljesen korrekt fotókat és videókat tud készíteni, egy Full HD-s AMOLED kijelző ma sem lesz jelentősen fényesebb, részletgazdagabb, kontrasztosabb, mint pár éve, a hardverek pedig már korábban eljutottak arra a szintre, hogy a mai napig ki tudják szolgálni az alapvető felhasználói igényeket. De a 3-4 éven túlnézve vannak egészen extrém esetek is: az iPhone 6S egy 2015-ben megjelent, tehát idén hetedik évét betöltő telefon, mégis a legfrissebb iOS 15 fut rajta különösebb problémák nélkül, ráadásul a mai napig árulnak olyan iPhone-t, ami gyakorlatilag pontosan ugyanúgy néz ki, mint a régi, szóval azt sem lehet mondani, hogy üvölt róla a kor.

Ha gyártói előfizetéssel vesszük a mobilt, akkor adott az előfizetési idő vége, konstrukciótól függően elképzelhető, hogy akár automatikusan kapjuk majd az új mobilt, de ha nem, akkor is simán lehet, hogy egy következő, egyébként szükségtelen telefoncserét meglép a felhasználó. Ezt a módszert persze a szolgáltatók is régóta használják, nekik is bejött már, viszont a kopottnak látszó konstrukció egy kis újragondolással megszólíthat olyan felhasználókat is, akiket korábban nem.

A vásárlókat nemcsak sűrűbb cserére, de drágább mobilra is lehet így motiválni: egyszerűen az van, hogy a 335 ezer forintos iPhone 13 ellenében alapból nehezen indokolható újabb 90 ezer forint elköltése a 13 Pro modell feláráért, ami ezért cserébe kicsit jobb kijelzőt, kicsit több RAM-ot, jellemzően ritkán használt telefotó kamerát és valamennyivel szebb minőségű külső borítást ad, ha viszont azt nézzük, hogy egy kétéves előfizetéssel havi szinten nagyjából 3-4 ezer forintra elosztható a különbség, akkor máris jobban hangzik, könnyebben bólintunk rá, hogy legyen inkább a Pro, mert megérdemeljük.

Egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan hogy fognak kinézi a számok az iPhone-ok esetén, mivel az egész terv még csak kiszivárgott ötletként létezik, de rengeteg, a gyártóval szerződött kereskedő (APR, Apple Premium Reseller) kínál hasonló konstrukciókat most is. Itthon az iStyle kezdte el az Easy Upgrade programot, ami úgy néz ki, hogy önerő nélkül, 1 vagy 2 évre, havidíjért lízingelheted a telefont, ez az összeg nagyjából 20 százalékkal kevesebbre jön ki, mintha az egész telefont megvetted volna (tehát egy 335 ezer forintos iPhone 13 esetén nagyjából 265 ezer forint), de ez akár még kevesebb is lehet, ha a korábbi, saját mobilodat beszámíttatod. A trükk az, hogy ilyenkor a futamidő végén még nem a tied a mobil, hanem a kereskedő az 1 vagy 2 év lejárta után visszavételt ajánl fel, hogy azonnal, költség nélkül ugorhass bele a következőbe úgy, hogy teljesen még nem fizetted ki az előzőt, vagy ha meg akarod venni a telefont, akkor a hitelező bank felé kell tovább fizetned a garantált visszavásárlási értéket.

Ez normál esetben egy 10%-os THM-nek felel meg, aminél kedvezőbbet, sokszor akár 0%-ost is lehet találni a piacon, de természetesen a könnyed csereprogramnak és a használt készülék beszámításának mindig ára van, és az jellemzően mindig több, mint elsőre gondoljuk.

Az autógyártók is próbálkoznak havidíjas apróságokkal, de nem mindig sikerrel

Nagyon hasonló folyamatot autógyártók is elkezdtek már, a BMW például az ülésfűtés-előfizetés elképzelését vetette fel, aminek értelmében minden frissen gyártott autóba bekerülnének olyan extrák, mint a kormányfűtés, a radaros tempomat vagy a hasonló vezetéssegítő funkciók, de a tulajdonos a saját profiljával bejelentkezve aktiválhatná ezeket, akár havi szintű konstrukcióban. Persze egy ilyet nagyon nehéz átvinni a vevőkön úgy, hogy egyszer a fizetős CarPlay ötlete már megbukott náluk.

A Renault akkubérletes koncepciója is megdőlt már egyszer: ott az volt a terv, hogy az elektromos autóban nagyon drágának számító akkumulátort nem az autóval együtt vette meg az autós, hanem bérelte, cserébe pedig nem csak olcsóbb volt az alapautó, de garantált volt, hogy nem kell foglalkozni a telep elhasználódásával, az ugyanis az autógyártó vagy a lízingcég tulajdona volt, és ha elromlott, automatikusan cserélték.

Az akkubérlés nagyon jól működött addig, amíg az autó új volt, később azonban jelentősen bonyolította az eladás lehetőségét, és az 5-10 éves autó csökkent értékével számolva már minden lehetséges opció túl drága volt, a 8-9 ezer eurós akkuvásárlás és a további havidíj fizetése egyaránt. Ezzel párhuzamosan olcsóbb lett egy kWh-nyi akkut előállítani, mint korábban, tehát egyszerűbb volt megmaradni annál a felállásnál, hogy a tulajdonos vegye meg vagy lízingelje az autóval együtt az akkumulátort is.

A Tesla esetén is van hasonló lehetőség, a teljes értéken nem olcsó önvezető szolgáltatásokra lehet havidíjjal előfizetni. Elég húzós, havi 1-200 dollárt kell érte kicsengetni, de még így sem rossz alternatíva ott, ahol elérhető, mivel teljes értéken 1,4-2,8 millió forintért lehet az autóhoz adni hazai konfigurátoron keresztül, és mivel eladás esetén nem minden esetben tudja magával vinni az autó a funkciót (ahogy az ingyenes Supercharger töltéseket is csak az első tulajdonos élvezi), így a kocsi használt árában sem lehet majd értékesíteni a húzós extrát.

Figyelj a digitális rezsire!

A technológiai iparban tevékenykedő cégek ezt nagyon jól csinálják. Nem azt mondom, hogy ezek rossz dolgok, én kifejezetten örülök annak, hogy az alapvetően nagyon drága Photoshopot nem kell megvennem, hanem havi szinten fizethetem az Adobe-nak, és a reklámmentes YouTube Premiumra is azt tudom mondani, hogy az én életemben a legjobban elköltött, fix havi 1800 forint, amit csak el tudnék képzelni (főleg a kampányidőszak óta), de látom az egésznek azt az oldalát, amikor a felhasználó teljesen belezavarodik abba, hogy milyen mikrotranzakciókkal veszik ki a zsebéből a teljes fizetését, és már nem tudja eldönteni, mi az, ami tényleg fontos, és mi az, ami lemondható.

A számítógépes játékipar zsebeit is az tömte ki borzasztóan, mikor megjelentek a pénzért megvehető apró extrák (pontok, karakterek, fegyverek, járművek, stb.) egy ingyenesnek hazudott játékban: sokkal nagyobb üzlet ez, mint 20-25 ezer forintért odaadni egy teljes értékű játékot egyszer.

A cikk apropóján én belenéztem a havi digitális rezsimbe, és az eddig tételesen soha össze nem számolt költség sokkolt: 30 ezer forint volt, ha bárki megkérdezi, nagyjából a felét tippeltem volna. Most pedig megyek, és gyorsan lemondok mindent, amiket a közelmúltban már nem használtam.

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!