20 ezer forintért már érdemes bedobni egy alkoholszondát a kesztyűtartóba, vagy egy 150 ezer forintossal sem érezhetjük magunkat teljes biztonságban? Amikor már biztos vagy benne, hogy kiment belőled minden, a kalkulátorok is melletted szólnak, a rendőr akkor is azt fogja kérdezni, fogyasztottál-e alkoholt az elmúlt 24 órában.
Az egész onnan indult, hogy a húsvéti ünnepek alkalmából vásároltunk egy nagyon olcsó, szinte bármelyik elektronikai áruházban kapható alkoholszondát, és megállapítottuk, hogy nincs túl sok haszna. A határozottan ittas állapot esetén két percen belül három nagyságrendileg egyforma mérést nem tudott produkálni, a határeseteknél pedig gyakorlatilag mindig nullát írt, ami az internetes kalkulátorok számításaihoz képest, illetve a saját reális érzéseimhez képest is hamis biztonságérzetet adott. 5-6 ezer forintért egyszerűen nem éri meg ilyeneket venni, inkább igyál belőle még két kört a buliban, másnap pedig inkább csak délután ülj autóba a biztonság kedvéért.
Kíváncsiak voltunk, mi az a szint, amiben már érdemes lehet gondolkodni, az Alkopro webáruházból pedig két terméket kaptunk. A GreenWon ALX5000 nevű, leginkább önellenőrzésre szolgáló alkoholszonda 23 ezer forintért nagyjából az a belépőszint, amivel már érdemes lehet alanyi alkoholfogyasztóként foglalkozni. Ez a termék hagyományos, hevített félvezető-érzékelős technológiával működik, tehát viszonylag nagy energiaigényű, és minden mérés előtt meg kell várni a 15 másodpercig tartó bemelegedést, cserébe elég megnyugtatóan meg tudja mondani a bajt, hiszen a szájba vett fúvókán át teljesen tömített rendszert képez a száj és a szenzor között, ebből adódóan ki van zárva a mérési hibák többsége.
Az AT7000 nevű termék sokféle márkanévvel megtalálható az interneten 100 és 150 ezer forint közötti árcímkével, de ez már egyértelműen túllő azon a célon, amire magánszemélyként gondolni érdemes. Nem azért kerül ötszörös pénzbe az ALX-hez képest, mert pontosabb lenne, sőt, bizonyos szempontból pontatlanabb is a fúvóka nélküli, távolról belefújós megoldás miatt, viszont céges beléptetésekhez és egyéb, tömeges igen-nem ellenőrzésekhez remekül használható, elektrokémiai elemzéséhez nem szükséges felmelegíteni, egy perc alatt akár 15 embert is meg lehet fújatni, és egy szett elemmel bő 4000 mérés végezhető el. Folyamatos ellenőrzésre ez a tökéletes megoldás, ha pedig az ittasság pontos mértékének jelentősége van, akkor úgyis egy többszázezer forintos, hitelesített szonda eredményeiből vagy egy vérvételből lehet kiindulni.
Tesztünkben arra voltunk kíváncsiak, milyen különbségeket tudunk mérni a két eszköz között, és rábízhatjuk-e magunkat az olcsó szondára, ha másnap kérdésessé válik, hogy útnak indulhatunk-e már.
Délután 3-kor már a napi teendőinket elvégezve ültünk neki a tesztelésnek, kizárólag söröket fogyasztottunk, méghozzá az újpesti First Craft Beer jóvoltából, voltak viszonylag könnyen viselhető, 5-6%-os IPA-k, de az Imperial Stout kategóriában egészen 13,5%-os alkoholszintig mentünk fel az italokkal, ezek már ütősség szempontjából is nagyon messze vannak a hidegburkoló sörök kategóriájától. A tesztet nem ivással, hanem fújással kezdtük, Máténál éreztem egy kis izgalmat, mintha nem lett volna benne biztos, hogy nulláról indít, de végül mindenki tiszta lapról indult.
Méretek, testsúlyok, alkoholfogyasztási szokások
Gajdán Miki a csapat legkisebb és legkönnyebb tagja. 165 centis magasságával és 49 kilójával papíron neki vannak a legrosszabb esélyei az alkohol ellen, és bár a testsúly tényleg csak egy tényezője az elég bonyolult egyenletnek, az internetes kalkulátorok szinte kivétel nélkül ebből a paraméterből számolnak. Horváth Máté nagyjából 67 kilót nyom a 181 centis magassága mellé, saját bevallása szerint hetente két-három alkalommal fogyaszt alkoholt, a mennyiségeket nem is firtattuk, de higgyétek el, láttam már inni, ő az a srác, aki viszonylag ritkán mond nemet a következő érkező körre.
Sturcz Anti szintén 180 centi körül van, testsúlya nem éri el a 70 kilót, jellemzően többször iszik keveset, nehéz munkanapok után sokszor egy kis dobozos sörrel lazul el, de ennél messzebb viszonylag ritkán merészkedik, állítása szerint nagyon alacsony alkoholtoleranciája van. Messze én voltam a kontrollcsoport legnehezebb tagja, 173 centis magasságom mellé szomorúan 92 kilósra sikerült híznom. Nagyjából heti 2 alkalommal fogyasztok alkoholt.
15:30-ig bezárólag ittuk meg az első kört, ami egy 330 ml-es IPA volt, 5,6%-kal kellemesen felvezette a tesztet, már az első mérésnél megszegtük a használati utasítást, hiszen alig pár perccel az utolsó kortyok elfogyasztása után végeztünk egy próbafújást a drága géppel. Ilyenkor a légalkohol szintünk elvileg irreálisan magas, mivel lényegében még a szájban lévő alkoholt érzi meg a műszer, ugyanakkor szinte meg sem indul az alkohol felszívódása a beleken keresztül, tehát a vérből még aligha mutatható ki bármi a megivott alkohollal kapcsolatban. Miki egyből fújt egy 0,38 ezreléket (számolt véralkohol), ami teljesen reális lehetett az ő, már kialakulóban lévő izgalmi állapotához, Anti 0,27-et mért, Ákos pedig 0,23-at. Eddig kijött a papírforma, Máté viszont máris trükkös volt: az utolsó korty megivása után folyamatosan forgatta a nyálat a szájában, és az előírt, nagyjából 2 centis fújási távolság helyett 4 centiről fújt bele, és sikerült átvernie a műszert, ami két alkalommal is stabilan 0-t írt ki.
A 20 ezres alkoholszondát a fúvókás kialakítása miatt nem tudta átverni, ezt már be kellett kapni rendesen. Itt szintén a reálishoz képest túlságosan nagy értékekre számítottunk, ami ezúttal be is jött. Máténak 1,1 ezreléket írt ki az olcsó szonda, Anti és Ákos 0,5, Miki pedig 0,7 ezreléken állt. Az olcsó és a drága szonda is tud egyébként mg/l-ben légalkoholt is kiírni, de az egyszerűség kedvéért végig a kalkulált véralkoholnál maradunk.
16:00-kor végeztünk kontrollméréseket, meglepődtünk, hogy a drága, kívülről ráfújós szondával mindenki nullát mért, az olcsó, fúvókás szonda viszont egyértelműen jelezte a bajt, 0,6-tal Mikinél volt a legnagyobb érték, 0,49 jutott Máténak, Anti és Ákos közel azonosan, 0,22 és 0,23-mal végzett.
Egy sör után, az ittasságot alig érezve komoly szabálysértési ügybe kerültünk volna, ha egy rendőri ellenőrzés során, az autó volánja mögül kihajolva fújtuk volna ezeket az értékeket.
A következő sörünk egy 10%-os Long Ship névre hallgató porter volt továbbra is 330 ml-es kiszerelésben, amit 16:15-ig ittunk meg mindannyian. 16:30 körül a drága alkoholszonda már mindenkit kiszűrt 0,37 és 0,44 közötti értékeket kaptunk. 16:45-kor fújtunk még egyet, a drága szonda itt is meglepően megengedő volt, Antinál és Ákosnál 0,15 körüli, tehát munkáltató szempontjából még szinte tűréshatáron belüli, zöld kategóriába esett, az olcsó, fellálós szonda viszont mindenkinél reálisat mutatott, 0,59-cel Anti és Ákos továbbra is fej-fej mellett a legalacsonyabb alkoholszintet mutatták, Miki és Máté pedig egységesen 0,8 fölött voltak.
A második sör elfogyasztása után fél órával mindannyiunk alkoholfogyasztása bűncselekmény kategóriába esett volna, ha autóba ülünk.
Mivel nagyon fej-fej mellett haladtak a számaink, a harmadik körnél megosztottuk a mezőnyt: Anti és Máté bekeményítve 13,5%-os stoutot hörpintett le, Ákos és Miki pedig egy 8%-os dupla IPA-t kortyolt el. Innentől fogva már nem volt menekvés: a drága, távolról belefújós szonda sem mutatott senkinek a zöld tartományban többet, bármikor is fújtuk meg a továbbiakban. 0,58 és 0,76 volt Anti és Miki értéke három sör után, előbbit az erősebb sörnek, utóbbit pedig Miki csekély testsúlyának tudhatjuk be. Az olcsó, intimebb gép pedig egyenesen megőrült, 0,78 és 1,2 között voltunk, bár itt már az elmondások alapján is mindenki azon a szinten volt, ahol biztosan nem ülne autóba, még egy zárt, üres pályán sem. Persze három sör után voltunk, nagyon messze volt még a kábultsági, vagy akár alkohomérgezési fázis, ezekről 2,5 ezrelék fölött kezdhetünk csak el beszélni, eddig nyilván nem akartunk eljutni.
Ezek után tényleg már csak levezetőnek ittunk meg egy-egy lazább, Hippie nevű, nem mellesleg elég finom American Pale Ale-t a szokásos dobozos kiszerelésben, a jellemző szórások pedig megmaradtak. A mérések alapján Ákos és Anti viselték a legjobban az alkoholt a fújások alapján, de a gyakorlatban nem feltétlenül az látszott rajtuk, hogy ők annyival jobban bírnák a köröket, mint a magasabb számokat fújó Máté. Miki esetén egyértelműen látszott, hogy nagyobb hatással volt rá a bevitt mennyiség, mint a többiekre, ő este még egészen sokáig érezte a négy sört, és a másnap reggele sem volt rózsás elmondása alapján.
Mit tudtunk meg az eszközökről? Ha szondaköteles munkavállalóként rendszeres alkoholfogyasztó lennék, egész biztosan megpróbálnám meggyőzni a főnökömet, hogy csak egy AT7000-be kelljen messziről belefújnom, mert kis mennyiségek mellett, egyszerű trükkökkel egész jól át lehetett verni úgy, hogy a reális értékeknél jóval optimistábban becsüljön. Miki hazavitte a gépet, állítása szerint a nála már jelentős ittasságot jelentő négy sört még este is stabilan kimutatta a messziről belefújós szonda, tehát a komolyabb problémákat egyértelműen kiszűri, viszont az első és a második kör után még stabilan becsapható maradt.
Ne aggódjon senki: a rendőrök által használt mérőeszközt nem lesz ilyen könnyű becsapni, és ha akár csak 0,01-et mutat a rendőrnél a szonda, akkor egész biztos odakísérnek minket a hitelesített géphez, ami minden esetben nagyon pontos értéket fog mutatni.
A 20 ezer forintos, fúvókás alkoholszonda a vártnál jobban vizsgázott: az ALX5000 az első korty után végig mutatott értéket, és jellemzően rosszabbat annál, amit kalkulátorral ki tudtunk számolni. Egy ilyen, önellenőrzésre szolgáló gépnek pedig pontosan ez a feladata, inkább legyen pesszimista, mint optimista. Másnapos fújásra, esetleg az ebéd mellé elfogyasztott pohár bor utáni esti távozásra abszolút merem ajánlani, kicsi, elfér a kesztyűtartóban, egyszerű használni, és ha megmenti a jogosítványunkat, akkor hirtelen felbecsülhetetlen lesz az értéke.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!
