Termékteszt: ultrahangos mosó az Aldiból

Egy műhelyben elengedhetetlen, leginkább bonyolult alkatrészek tisztításánál használják, ahol hozzáférhetetlen helyekről kell felszedni a koszt, például furatokból. Elméletileg akár a tisztítandó dolgot szét sem kell szedni, hiszen mindenhol működik, ahol a tisztítófolyadék érintkezik a felülettel, a valóságban viszont érdemes mindent szétszerelve tisztítani, hiszen a lerezegtetett kosznak valahogyan ki is kell jönnie.

Az ultrahangos tisztító előnye, hogy kíméletes, finom alkatrészek, akár nyomtatott áramkörök esetén is használható, illetve lényegében bármilyen szennyeződés ellen bevethető, lehet az olaj, zsír, por vagy korom. Ráadásul nem bonyolult a használata: beleteszed a folyadékot és a tisztítani kívánt motyót, rácsukod, indítod, majd a végén kiveszed és kész. A beletöltött tisztítófolyadék lehet akár tiszta víz is, házilag a legtöbbször szappanos vagy mosószeres vizet használnak (a tisztítószeres víz lényege, hogy csökkenti a folyadék felületi feszültségét, segíti a buborékképződést), de a különböző típusú szennyeződésekre érdemes arra való tisztítószert választani, illetve érdemes meleg vizet tölteni a gépbe, azzal is hatékonyabb a művelet. Ahol üzemszerűen használják a mosót, ott speciális mosófolyadékot használnak, melynek a hatékonysága lényegesen jobb a házi keverékeknél - mondjuk ezer forint feletti literenkénti árnál ez jogos elvárás.

A profi ultrahangos mosók több üzemódot is kínálnak, illetve kalibrálható rajtuk a mosás hőfoka, valamint a tisztítási idő is széles tartományban állítható, akár hatórás programot is indíthatunk. Ezzel szemben az Aldiban 9000 forintért vásárolt, 0,6 liter kapacitású Easy Home ultrahangos tisztító nagyon alap eszköz, legfeljebb 10 perces tisztítási időt tud, és két mosás között legalább öt perc szünetet ír elő a használati utasítás, hogy ne terheljük túl. Sajátossága, hogy 46 kHz-es frekvencián működik, vagyis kisebb buborékokat generál, mint a 20-30 kHz-es mosók, amik nagyobb felületek tisztítására felelnek meg, míg ez inkább az apróbb, bonyolult tárgyakhoz jobb.

A kiegészítők listája rövid, van egy kosár a mosandó apróságoknak, van egy CD/DVD tartó adapter, illetve egy óratartó - ez már önmagában veszélyes, órát nem javasolt ultrahangos mosóba tenni, szétrázhatja a szerkezetet. Fémet, műanyagot, üveget és kerámiát lehet benne tisztítani, porózus dolgokat, bőrt, fát, textilt pedig nem. Vigyázni kell a bevonatos felületekkel, ugyanis ezeket alapból moshatjuk ultrahangossal, de ha a bevonat sérült, akkor az teljesen leválhat a mosóban.

A teszthez különböző koszos csavarokat válogattam, némelyiken több évtizedes olajos-zsíros réteggel, illetve találtam egy nem extrém mocskos, de tisztításra váró robogókarburátort. Mielőtt nekiláttam volna szétszedni a karburátort, bedobtam a csavarokat egy körre, és mivel néhány próbamosáson már túl voltam, egyből a leghosszabb, tízperces programmal indítottam. Általában az is kevés, látható eredményhez legalább kétszer-háromszor le kell futtatni. A mosáshoz használtam a műanyag kosarat, azzal ugyanis kezelhetőbbek az alkatrészek, a víz cseréjénél nem kell egyesével kivadászni őket a rozsdamentes tálból, ugyanakkor a kosár csökkenti a tisztítóteljesítményt.

Ha van egy hasonló, no name ultrahangos mosód, két módon tesztelheted, hogy valóban működő szerkezet, vagy egy működésképtelen vacak. Az egyik módszer, hogy filctollal egy pénzérmére rajzolsz valamit, és azt teszedbe próbából (ha leszedi, akkor oké), vagy egy darab alufóliát teszel bele, amin pár perc alatt látszódni fognak a kavitáció nyomai.

A vastagon mocskos csavarokkal nem volt átütő a siker, a történelmi kosz nehezen oldódik, valószínűleg valami harcosabb oldószer sokat segített volna, de a készülék leírásánál kitérnek arra, hogy 3%-os szappanos/tisztítószeres oldatnál vadabb dolgot nem szabad tölteni a tálcába. Ezt egyébként úgy lehet kikerülni, hogy egy üvegpoharat állítunk a gépbe, és abban már lehet bármi. Az előírásnak megfelelő mosóközeg is dolgozott, minden mosás után vastagon állt a tálca alján a leszedett mocsok, de ezeknek órák kellenének, miközben brigéciollal vagy benzinnel és egy drótkefével ugyanez percek alatt készen lenne. Szóval a hagyományos alkatrészmosót nem váltja ki az ultrahangos - olyankor van rá szükség, amikor a finom helyekre nem tudsz rámenni a kefével. Például a karburátornál.

Annak is kellett negyven perc, mire késznek ítéltem, majd miután kompresszorral kifújkáltam, egészen elégedett voltam az eredménnyel. Az alumínium elszíneződéseit, a felületi korróziót és hasonlókat nem távolítja el, nem tudja helyettesítenia szemcseszórót, a kosz viszont lejött, a fúvókák és a karburátor járatainak a tisztításánál jól vizsgázott a mosó. A minimumot tudja, de annál többet nem várhatunk tőle 9000 forintért, ráadásul így is kompromisszumokkal jár. Egyfelől nagyobb dolgok, tehát egy motor karburátora már egyszerűen nem fér bele, illetve az, hogy legfeljebb 10 perces mosási időt lehet megadni neki, és azok között is szükséges szünetet tartani, körülményessé teszi a használatát - 10-15 percenként rá kell nézni, illetve be kell avatkozni a folyamatba, amire simán órákon át is szükség lenne.

Nem haszontalan, de ez határozottan hobbi kategóriás termék. 

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!