A srácok, akik nem féltek tanulni a saját hibájukból

Ilyenkor, a riadt türelmetlenség és a fájdalmas bénaság folyamatos nyomasztásának érzetében a legnehezebb felállni, és ilyenkor nem is tudok senkire haragudni, aki végül lemond a költséges és nyomasztó tevékenységről, és egy életre eldobja az egészet. Hibák akkor is becsúsznak, ha nem teljes méretű járművekkel, hanem RC autókkal kísérletezünk, a Mammuth Works testvérpárja viszont nem adta fel: kitalálták, hogy a semmiből gyártanak valami különleges konstrukciót, és akár technikai, akár pénzügyi problémák merültek fel, mindig mentek tovább. Mostanra pedig összeraktak valamit, ami nagyon jó lett.

Hódmezővásárhelyen kezdődött a történet, bő 10 éve Kiss Attila és testvére, Csaba döntött úgy, hogy nulláról indulva fognak RC-autót építeni, méghozzá olyat, amilyet korábban senki más. A Mammuth Works név arra utalt, hogy a méretarányokkal térnek el nagyon a sztenderdektől, hatalmas, 1:4 körüli méretarányú off-road autót csináltak, elsődleges céljuk az volt, hogy a baja-stílusú tereprali versenyekre egy nagyon látványos, akár betétfutamnak is illő sorozatot hozzanak létre, persze kis lépésekben, elsőként csak maguknak és hozzájuk hasonló hobbistáknak, később akár sorozatgyártással.

Az alapokat ekkor még egy kínai gyerek-quad 50 köbcentis motorja és zártszelvényeket nagy mennyiségben tartalmazó, láthatóan kézműves váz adta, a cucc a méreteihez képest ijesztően gyors és erős volt, több métert ugratott, és elég otthonosan száguldott a földutakon, de többedik iterációjában is elég megbízhatatlan volt, a Kisautó bloggal még mi is jártunk megnézni, sajnos ekkor is egy meghibásodás vetett véget a bulinak.

Mindazonáltal a nemzetközi RC-autós fórumokon – ahol Attiláék végigdokumentálták az építést és a teszteket – óriási lelkesedés fogadta a furcsa koncepciót, és függetlenül attól, hogy az autóval nem tudtak eljutni semmilyen megbízhatósági szintre, és minden egyes problémánál nagyon újra kellett gondolni valamit, a lelkesedés nem fogyott el, sőt külső források bevonásával tovább folytatódott a projekt.

Már a célegyenesben volt a nagy Mammuth-autó , megvoltak a szponzorok, összeállt egy közepesen megbízható technika egy jól kinéző karosszériával, és egy kasszasikerrel kecsegtető óriásrendezvényen való részvétel is kilátásban volt Dubajban, ám akkor is az utolsó pillanatban csúszott el minden, kisebb hibák miatt Attiláék úgy döntöttek, néhány ponton apróságokban kiforratlan autóval nem akarnak demonstrálni egy olyan piacon, amitől akár nagy elérést és óriási rendelésszámokat vártak, erre akkor egyszerűen nem voltak felkészülve, és a végére a pénz is elfogyott. Ekkor a lelkesedésük is alábbhagyott, végül tényleg sutba dobták a projektet, a nagy Mammuth-autók pedig sok év elteltével most is a házuk udvarának egyik tetővel fedett részén várják a feltámadást, ami remélhetőleg egyszer megvalósul.

A nagy autók Csipkerózsika-álma ellenére az RC-modellezést nem engedték el a srácok, az új, Stealth nevű modelljük pedig teljesen más irányt képvisel, mint amit korábban elképzeltek: a terepautók világából áttértünk az aszfaltos száguldásra, a külső méretek lecsökkentek, viszont az autó sokkal egyszerűbb, és kevesebb karbantartást igényel.

A fő ígéret, hogy egy összkerekes, nyomatékvektorált okos hajtással szerelt autót kap a vevő, amit egy gombnyomással át lehet állítani első- vagy hátsókerék hajtásúra, mindezt úgy, hogy az autóban nulla fogaskerék, féltengely vagy differenciálmű van. A megoldás az RC-autóknál kevésbé bevett, agymotoros megvalósításban van, a Mammuth Works konkrétan drónmotorokat használ, mivel RC-autós alkatrészpiacon egyszerűen nem találni kerékmotorokat: pedig az egyszerűség tényleg hatalmas előnye, még ha a rugózatlan tömeg viszonylag nagy is, ami több ponton extra terhelést jelent.

A srácok elsősorban arra nagyon büszkék az autóval kapcsolatban, hogy bár sorozatban tudják gyártani és a webshopjukban árulják is, az összes szerkezeti egységet ők tervezték, és az összes prototípust házon belül, a nagyjából 40 négyzetméteres műhelyben készítették el. A gipszmintából, vákuumszívással készülő, Le Mans-i versenyautókra hajazó karosszériát, a lézervágott padlólemezt, illetve a 3D-nyomtatott futóműalkatrészeket ők finomították, a CAD-tervezőben és a tesztdarabok gyártásában eltöltött idő után pedig mindig alaposan kipróbálták, mit csináltak, és ha valami épp nem jött össze, közösen újragondolták a konstrukciót.

Az akku nélkül 3,2 kilós autó 70 centiméter hosszú és 27 centi széles, tehát lényegében bármilyen autó csomagtartójába befér, vásárlás után csak az akkukat kell hozzá megvenni, illetve egy rádiós távirányítóra is szükség van ahhoz, hogy működjön, az autó finomhangolását pedig a WiFi-képes vezérlőhöz csatlakoztatott okostelefonnal lehet elvégezni.

Körülbelül 3 másodperc kell ahhoz, hogy az autó 0-ról 100 km/h-ra felgyorsuljon, ez az érték egy autóban ülve a testre ható erők miatt brutális, egy RC-nél viszont két lábbal vagyunk a földön, cserébe szemmel kell nagyon élesnek lenni, mert bár az autó maga is tudja finoman korrigálni az egyenesfutást, némi interakciót azért folyamatosan igényel a kormánnyal is, ha pedig elengedünk minden rásegítést, akkor hirtelen az expert nehézségi szinten találjuk magunkat.

Sok egyéb RC-s megszokást is el akartak engedni a Stealth fejlesztésekor, ezért például szakítottak a padlólemezt a karosszériához rögzítő menetes szár és sasszeg kombinációjával, esztétikai okokból ezt erős mágnesekre cserélték, eleinte ezen is mentek simítások, mivel ahogy a keresztben csúszó autó gumijai egy-egy pillanatra tapadást találtak, és komolyabb rázkódást mértek a karosszériára, úgy az le is tudott repülni: ilyen és néhány ehhez hasonló probléma akadt a piacra dobás előtt, de összességében a konstrukció tényleg kész van. Jól megy, jól kanyarodik, élvezet irányítani, élvezet állítgatni, és bár hivatalosan semmilyen RC-s versenykategóriában nem indulhat, ha köré tud gyűlni egy elég széles hobbista réteg, akkor előbb-utóbb több is lehet belőle, mint egy egyszerű játékszer.

A világ szinte minden tájáról érkeztek már megrendelések az egyedi építésű autóra, a vevő választhat színt a külső fóliázáshoz, és a gumit is a saját igényei szerint kérheti. A nagyjából 600 ezer forintra átszámolható vételár nem kevés egy folyamatos fejlesztés alatt lévő hobbitárgyért, tovább nehezíti a dolgot, hogy az autónak az egyik nagy RC-s youtubernél volt egy elég csúnya balesete, ami nem vetett jó fényt a Stealth-re első körben, de én továbbra is biztos vagyok benne, hogy ezek a srácok folytatják, és remélhetőleg ezt a projektet már tényleg addig reszelgetik, amíg tökéletes nem lesz.

Ha valamit megtanultam tőlük, az az, hogy a kudarcok ellenére sem szabad semmit feladni, mert annál nagyobb eufória és büszkeség lesz a megérkezés. Attila és Csaba, innen is sok sikert kívánok nektek az autóhoz!  

Ne hagyd ki a témában készült videónkat sem!

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!