Teszt: E-Twow GT SL elektromos roller

Magasról lehet nagyot esni, amíg nincs milyen hírnevet elveszíteni, addig bármit belemondhatsz a világ információzajába, majd ha már elég nagyra nőttél, akkor ráérsz gondolkodni, miként takarsz rá a múltra. Rengeteg, tényleg teljesen névtelen és dzsunka elektromos rollert próbáltam így, ez pedig igazából csak olyan gyártóknak fájhat, mint az E-Twow, akik tényleg nagyon régóta, a valós piaci igény megérkezése előtti időszaktól foglalkoznak egy termékkategóriával, a tapasztalt ember pedig csak nevet, amikor a termékoldaluk megemlíti, hogy már 2013 óta fejlesztik a gépeiket. Pedig náluk ez speciel tényleg igaz.

A szemem egyik sarkából egy viszonylag filigrán, szerkezeti felépítését tekintve hagyományos, akár lábbal hajtós rollert látok, de a perifériámon egy 430 ezer forintos árcímke tűnik fel. Még szerencse, hogy végeztem egy kis kutatómunkát az érkezés előtt, mert biztosan kibukott volna belőlem a kérdés, hogy elírás-e az ár, vagy esetleg több darab kerül ennyi pénzbe, viszont arra már jó diák módjára felkészültem, hogy ezek nem olcsó cuccok. Azon viszont a tech-világban edződött ingerküszöböm is megdöbbent, hogy elég komoly felhasználói réteg áradozik az E-Twow márkáról olyan lelkesedéssel, amihez hasonlóval ritkán találkozom.

Hiszen ez három méterről pontosan ugyanúgy néz ki, mint egy filléres Kugoo S1 Pro, én legalábbis biztosan fizetnék egy sört annak, aki ilyen távolságból százból százszor, bármilyen szögből eltalálja, melyiket látjuk éppen. Egy teljesen hagyományos rollerváz, sárvédős fék, tömör gumik, leforduló markolatok és állítható magasságú kormányrúd a szokásos apró, benyomós pozíciópöcökkel, amihez hasonlóval tíz év kihagyás után találkoztam újra.

Csak míg mindez a Kugoo esetén egy minden szempontból hitvány, életveszélyes rettenet érzetét keltette, addig az E-Twow GT SL simán csak egy nagyon megbízható, jó teljesítményű, pöpec hatótávú cucc, amire az általános használhatósága miatt bármikor szívesen ráálltam, és még cipelni is nagyon simán tudtam, mert a pozitív tulajdonságai között a könnyűség és az egyszerű szállíthatóság is ott szerepel.

Az E-Twow hivatalos márkaboltjában nem találsz rollernek hívott, de egyébként 11 lóerős, 100 km/h-t futó, rendszám és ülés nélküli motorokat, a cég dolgozói pedig alapvetően nem is az élmény, hanem a közlekedés szempontjából közelítik meg a rollerezés értelmét, ők belvárosi srácok, akik simán csak megunták a forgalmi dugókat, a nehézkes parkolást és az egyre magasabb költségeket.

Szakmai hátterükkel tanácsokat adnak a még mindig függőben lévő magyarországi rollerszabályozáshoz, csináltak egy lízingszolgáltatást, amivel a céges beszerzéseket próbálják élénkíteni, és úgy általában elég nyitottak arra, hogy tesztkörökkel és tanácsadással mutassák be az autósoknak ezt a világot. Mivel érezhetően mélyen belemásztak a témába, megkérdeztem, hogy szerintük mit lenne érdemes korlátozni a járdán és a kerékpárúton használható rollerek esetén, válaszuk pedig meglepő, de logikus volt: a tömeget.

Egy villanymotoros járműnél a teljesítménnyel és a végsebességgel nagyon könnyű trükközni, de ha van egy súlyhatár, abba egyszerűen nem fér bele olyan váz, futómű, fék, akkupakk és motor, amivel csak a folyamatos életveszély sebességtartományában lehet működni: egyébként már ez az E-Twow GT SL is bőven túl erős a legtöbb szituációban, én például a napi ingázásban egyáltalán nem vágyom 30 km/h fölötti végsebességre a rollertől, ez meg kellő kitartással akár 40-et is megfut.

Nagyon egyszerű összecsukni és kinyitni, 13,2 kilós tömegével pedig tényleg könnyedén fel- és leszaladok vele egy lépcsősoron, és az autóba is játszi könnyedséggel be tudom dobni. Mindez 125 kilós terhelhetőség mellett, ami azért elég dicséretes.

Viszonylag nehezen tudtam megbékélni viszont a roller kezelésével. Középen, egy nagy egység tetején van a kijelző, a hasunk felé néz négy darab egyforma, kerek gomb, jobb és bal oldalon pedig egy-egy füllel lehet gyorsítani, illetve a motorféket használni. Amikor be- és kikapcsolod a rollert vagy bármilyen funkcióba bemész, olyan hangos és idegesítő csippanást kapsz, ami egy kis légtérben, mondjuk egy liftben fizikai fájdalmat tud okozni, bezzeg a duda ehhez képest egyáltalán nem kirívóan hangos, az egymás mellett lévő gombokon ráadásul biztosan nem fogod reflexből megtalálni, ha vészhelyzeti szituációban vagy, és mellette egyszerre két kereket kéne úgy megfékezned, hogy közben még a gépet is az úton próbálod tartani.

A központi kijelző az akkumulátorpakk töltöttségén, pillanatnyi feszültségén és a megtett kilométereken túl a külső hőmérsékletet is írja, illetve persze a sebességet is, ráadásul egészen kevés csalással a valósághoz képest, már majdnem azt mondanám, hogy pontosan.

Baromi idegesítő volt nekem a Xiaomi rollerem után, hogy a fékszarv miatt nem lehet nekidőlni a kormánynak: erre akkor jöttem rá, amikor nagyjából 25 km/h-s sebességnél egy nagyon hirtelen tüsszentés érkezett meg, én pedig rájöttem, hogy itt és most nem fogom elengedni egy kézzel sem a markolatot, mert ha nem támaszkodom meg, akkor kiszalad alólam a vadállat, ha meg nekidőlök a kormánynak, akkor azonnal első motorféken vagyok, és mivel elöl van a súlypontom, még biztosan át is esek a kormányon. Szerencsére egy félreeső helyen gurultam, nem emberek közt, ahol ez gondot okozott volna.

Nagyon nem mindegy, hogy 500 vagy 700 watt teljesítményt tudsz használni egy rolleren. Lehet, hogy a Xiaomi rollerem már a több ezer kilométeres akkujával nem hozza azt, amit új korában, és ezért érzem brutálisnak a különbséget, de arra biztosan emlékszem, hogy a Szépvölgyi úton már eredetileg sem vitte a Daubnernél feljebb a 95 kilómat a sajátom, az E-Twow meg vígan ment fel a Pál-völgyi-barlang murvás parkolójáig, és ahogy az autókról szokás beszélni a kocsmában: ott még ment volna, de nem próbáltam tovább.

Persze a Kiscelli utca meredek részén elvérzik felfelé, de ezért nem is fogom hibáztatni, sokkal fontosabb, hogy sík úton is szép fokozatosan adja a teljesítményt, 20-ig egészen fickós, onnantól elegánsan szalad bele az elméleti 35 km/h-s végsebességébe, ami a gyakorlatban inkább 40 körül alakul, egy komolyabb lejtőn a bátrabbak 45 km/h fölé is megereszthetik.

Meglepő volt, hogy mennyire jó a menetkomfort. Mivel ez egy alacsony roller, pici kerékkel, a rugóutak sem tudnak hosszúak lenni, és azt sem lehet mondani, hogy túlcsillapított lenne a gép, viszont az első-hátsó rugózás a kisebb úthibákat simán kimozogja, és ha a rolleres hajlandó kisebbeket pumpálni térdből, akkor jól át lehet lendülni akár egy nagyobb padkán is, egyesek még ugratni is tudnak vele egész nagyokat, ami szintén arra vezethető vissza, hogy nagyon könnyű a gép, és állítólag bírja is az ilyen fajta nyüstölést.

Az első kerékre ható motorfék és a hátsó kereket fékező dobfék is remekül megfogja a rollert, ettől függetlenül nem ajánlom a száguldozást. Pici és keskeny a kereke, viszonylag könnyen meg tudja vezetni egy villamossín, laza talajon meg tud akadni az eleje, ami nagyon veszélyes – hiába jó minőségű, azért elég kicsi a gép, a fizika pedig érvényes rá. Alacsony a hasmagassága is, rámpán vagy padkán simán le tud érni az alja, és ha ilyenkor megszorul, abból szintén nagy esés lehet.

Az E-Twow alapvetően egy kis karbantartásigényű roller, ez részben a mechanikus működésű, zárt dobfék miatt van, de a fix légkamrás tömör gumik is hozzájárulnak ahhoz, hogy viszonylag biztosan odaérj, ahova elindultál. Én jó ideje használok a merev rolleremen is tömör gumit, amihez képest szinte varázsszőnyeg volt ez az E-Twow GT.

Gyári töltője 4 óra alatt tölti fel, van benne egy pici, működés közben folyamatosan pörgő ventilátor, ami hűti a tápegységet, a kormányra szerelhető töltőtáskával pedig biztosan mindig nálad lesz. A 40 kilométeres hatótáv nagyon optimista, de a 30-at én biztosra mondanám, bruttó 100 kilós terheléssel, a fogyasztásra különösebben nem figyelve is tudtam teljesíteni 32 kilométert egyhuzamban.

Nagyon sok pénz ez a 430 ezer forint egy viszonylag puritán rollerért, viszont a stabil szervizháttér, a 2 évig vagy 4000 kilométerig garanciális akku, a 3 évig garanciális váz és a korlátlan ideig garanciális motor az IP54-es por- és vízállósággal valószínűleg meggyőzne: én 3 év alatt biztosan meg tudok ennyi pénzt spórolni üzemanyagon, arról nem is beszélve, hogy kimondottan élvezem a rolleres közlekedést a mindennapokban. Viszont a szabályozás nagyon jöhetne már.

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!