Érhet egy sportóra 420 ezret?
Onnantól kezdve, hogy megvettem az Apple Watchomat, megszűnt a termék iránti érdeklődésem. Előtte követtem a fejlesztéseket, az újdonságokat, melyik, miben tud többet a másiknál, melyik a jó ár-érték arányú változat, hasonlók. A beszerzés pillanatában viszont az érdeklődés elmúlt, pedig a Watchot magát szeretem, a másodikat koptatom belőle, de amikor megjelent egy-egy friss modell, már rá sem néztem, olyan jól elvagyok a kétéves SE-vel. Aztán kijött a Watch Ultra, mi pedig kaptunk egyet tesztre az iStyle-tól.
A Watch Ultra promóját nézegetve pont ugyanazt éreztem, mint régen a Gopro reklámoknál, vagyis, ha megveszem, az én életem is olyan lesz, mint a Nitro Circus. Emlékszem, amikor hirtelen nagyon népszerű lett a Gopro, sokan hitték, hogy elég megvenni a kamerát a kalandhoz, aztán elárasztották az apróhirdetési oldalakat az akciókamerák, amikkel a legvadabb helyzet az volt, amikor Julika második születésnapján a mama elejtette a tortát. A fejlett társadalmakban egyre több ember végzi a munkáját egy irodában, számítógép előtt ülve, ezért minden, ami ebből való kiszakadást, kalandot ígér, az kelendő lesz.
Márpedig a Watch Ultra könnyen elhiteti veled, hogy ha felveszed, te leszel az Indiana Jonesba oltott Jacques Cousteau. Míg a korábbi Apple Watchok inkább okosórák voltak, a telefonok amúgy hasznos kiegészítése, addig az Ultra már a gyári kommunikáció szerint is sportóra. Volt már hasonló törekvés 2015-ben, de a Watch Sport egy mezei Watch volt másfajta szíjjal, és pár extra appal, viszont az Ultra nem a jelenlegi széria különkiadása, hanem az első tollvonástól kezdve annak szánják, ami.
Például eddig mindegyik Apple Watch ugyanúgy nézett ki, egy lapos, kicsiszolt kavics, amire a kijelző üvege ráhajlik. A korai változatok kicsit vastagabbak, a frissek laposabbak, de alapvetően a formanyelv az első darab óta ugyanazokat a motívumokat viszi. Ezzel szemben az Ultra kicsit olyan, mintha az űrverseny során a szovjetek tervezték volna, radikálisan elszakad az eddigiektől, sokkal inkább drabális, mint finom. Az Ultra kizárólag 49 mm-es méretben érhető el, és csak titán tokkal, amire nem hogy nem hajlik rá a kijelző üvege, de még körbe is vették a titán tok peremével, hogy felfogja az ütéseket.
Szíj nélkül több mint 61 gramm az óra tömege, többek szerint pár nap után megszokható, én még pár nap után is éreztem. Az SE-vel összehasonlítva tényleg robusztus, mintha számológépes Casio helyett az ember felvenne egy kistévét. Nem csak a tokozás, de a kezelőgombok is követik a tervezett felhasználást, a korona nagyobb, és barázdái is mélyebbek, de az alatta lévő kezelőgomb is egy kitüremkedésen ül. Mindkét változás azért kellett, hogy az óra kesztyűben is könnyen kezelhető legyen. A kijelzőn zafírüveg, a hátlap pedig kerámia, hunyorogva szinte látom is, mire költöttem el azt a temérdek pénzt.
Mondanám, hogy 420 ezer forintból már egész jó autót veszek, de ahogy fejre állt az autópiac, lassan már F Astrát vagy esztergomi Swiftet sem adnak ennyiért. Nyilván a használt Opelek és Suzukik célcsoportjának kicsi a metszete az Ultra júzerekével, de mondjuk ki, a Watch Ultra rohadt drága.
Már persze nem úgy, mint óra: 420 ezer forintért még a középkategória alját sem feltétlen karcolgatjuk egy szép, automata karóránál. Ha jártam mindenhol a világon, és már áll a garázsban egy Porsche 911 meg egy Honda NSX, szóval a sor legvégén még lehet én is megvennék 1,5 millióért egy pink számlapos TAG Heuer Aquaracert. A baj csak az, hogy akkor az egy életre szól, ezt pedig a felhasználás jellegénél fogva egy okosórának vagy sportórának sem előlegezném meg.
Sportóra mércével sem feltétlen veszélyes a 420 ezer, hiszen a Garmin simán elkér 470 ezer forintot a Fenixért. Ennek megelőlegezem, hogy atlétáknak és profi versenyzőknek jobb választás, de kocabringásként már csak az Apple infrastruktúrába való beintegráltsága miatt is inkább az Ultrát választanám. Persze a 420 ezer forint is csak azért ennyi, mert a valutánk értéke konvergál a Monopoly-pénzhez, meg a hazai forgalmazó is számol az árfolyamkockázattal, hiszen kellemetlen lenne, ha egy rendkívüli bejelentés után kilőne a dollár, és az Apple fizetne nekünk a termékekért. A cikk írásának pillanatában 800 dollár az Ultra ára az amerikai webshopokban, ami 381-es árfolyammal számolva 305 ezer forint, a helyi adó (0-12%) nélkül. Kinek mit intézett, ugye.
Az is érdekes szempont, hogy ha Watch 8-at acél tokkal, cellular kivitelben 394 ezerért vesztegetik, és az Ultra mindenképp többet ad, főleg üzemidőben. Az Ultránál komolyan gondolták a többnapos használatot, és nem csak laboratóriumi körülmények között van meg a két nap. Az 542 mAh-s akkuval az Apple 36 órát ígér átlagos használat mellett, nekem 2,5 napig üzemelt stabilan, úgy, hogy reggel és délután a Stravával követtem a munkába és onnan hazatekerést, és próbálgattam egyéb funkciókat. A Garmin és a Polar sportórái persze lényegesen többet bírnak, és sportóraként többet is adnak a profi felhasználónak, de az is biztos, hogy Apple okosóra korábban még nem adott ilyen hosszú üzemidőt. Egy hamarosan érkező frissítéssel jön majd az energiatakarékos mód, amivel tovább nő az üzemidő, így többnapos teljesítménytúrák sem okoznak majd gondot.
A legfontosabb változás az akciógomb, amihez tetszőleges funkciót rendelhetünk az óra aktiválásánál, de persze később cserélhetjük is. Érdemes lehet például a lámpát beállítani, én visszavezetést kapcsoltam rá. Ez tényleg hasznos funkció, ha térkép nélkül indulunk ismeretlen ösvényen, akkor az óra leköveti az utunkat, majd ha nagyon úgy tűnik, hogy eltévedtünk, elindítjuk a visszavezetést, és az óra visszavisz. Ilyenkor az óra az általunk bejárt utat követi le, tehát ha valahol átvágtunk a sövényen, akár azon is átvisz, de azért ismei a főbb erdei utakat. Külön tetszett, hogy radar szélén mindig mutatja, légvonalban merre lenne a kiindulási pont, de a túra során akár jelzőpontokat is tehetünk le, mint forrás, tábor, egyebek.
Ezen a funkción is érezni, hogy nem annyira profiknak szánják az órát, hiszen ők Locusttal vágnának neki az ismeretlen terepnek, ezzel szemben a Watch Ultra visszavezetője inkább annak szól, aki a faluszéli erdőt egy hirtelen jött ötlettől vezérelve sétálná végig pár óra alatt. A sziréna viszont mindenkinek hasznos lehet, ez egy olyan magas, természetben nem jellemző hangot játszik 86 db-es hangerővel, ami jó 200 méterre elhallatszik. Simán találni a Budai hegyekben is olyan árkot, amibe egy lábtöréssel esünk be, ilyenkor a funkció igazán hasznos lehet. Ha kell, még az SOS-t is elmorzézza (három rövid, három hosszú, három rövid), és mivel a funkció rendesen szívja az akkut, folyamatosan jelzi, meddig bírja még a szirénázást.
Szintén komoly újdonság a búvár funkció. Az óra megjelenésekor csak egy gyárilag telepített app használható a célra, ez is inkább nyaralós hobbitevékenységre való, vagyis amikor az ember úszkál a felszínen maszkkal és uszonnyal, de amikor lát valami érdekeset, leúszik és megnézni. A funkció már akár zuhanyzásnál is stabilan kapcsol, a méter mély babaúszó medencében hitelesen kimérte a medence alját, merülés után pedig írja a legnagyobb mélységet, a víz alatt töltött időt, és a vízhőmérsékletet is.
Két hete kijött az Oceanic+ app, ami hobbiszintű könnyűbúvárkodásra is alkalmassá teszi az órát, ilyenkor merüléstervezőtől kezdve biztonsági megállók számításáig minden funkciót megkapunk, amire palackos merülésnél szükség lehet. Az appot a Huish Outdoors tervezte, és állítólag a legnagyobb előnye az, hogy színes, jó felbontású kijelzőre sokkal szemléletesebb, érthetőbb ábrákat lehet rajzolni, mint amit a búvárórák tudnak. Bár az óra maga 100 méterig vízálló, a búvár funkció csak 40 méterig működik.
És most jöjjön három jelölés, amivel nehéz csajozni: EN13319, IP6X, és MIL-STD 810H. Az első a búvárfelszerelésekre nemzetközileg elismert szabvány, a második a por- és vízállósági tanúsítvány, a harmadik pedig az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának tesztmódszer –szabványa. A Watch Ultra viselésének legkomolyabb hozománya az volt, hogy megtudtam, mi az a Mohs-skála. Ez a mérés a különböző ásványok keménységét vizsgálja, tíz, egyre keményebb tűvel. A skála szerint a valósi zafírkristály üvegben csak a 8-as vagy 9-es keménységű tű tehet kárt, bár a tesztek szerint az Ultra üvegén már a 7-es is alig látható nyomot hagy, a műszer szerint valódi zafírkristály a kijelző.
És ha már kijelző: kell 2000 nit a fényereje, 502x410 képpontból áll, és tényleg élmény ránézni, főleg az éjszakai üzemmód derengő vörös, szemkímélő számlapjával. Az Ultra vélhetően az eddigi legjobb Apple Watch. És bár drága, éreztetik az emberrel, mire költött: a már a doboz is más, nem hosszúkás, hanem téglatest, és kibontva sem a csírátlanított patika élményét hozza, hanem egy tájképet tár elénk, egy olyan hegyláncét, ahová nagyon kevés Ultra tulaj jut majd el.
Az indukciós töltő kábele sem sima gumi, hanem szövet burkolatot kapott, és töltőfej maga is titán. Jó hozzá a korábbi órák töltője is, ahogy a szíj befogatási szabványa sem változott, így használhatjuk korábbi szíjainkat. Persze az Ultra ezekből is újat kapott, a túrázós ötletesen állítható, és garantáltan nem fog szétcsúszni, de a vízben használhatót is úgy oldották meg, hogy könnyedén beállíthassuk a búvárruhával megvastagított csuklónkra.
Ott a sok, már korábban bevált funkció, az egészségügyi mérőeszközök, a jól kitalált notifikációs rendszer, tényleg, mint Apple Watch, nem tudnék ellene érveket hozni. Remélem, a baleset-érzékelő hamarosan nálunk is működni fog, ez érzékeli a g-szenzorokkal, ha elestünk, aztán felajánlja, hogy hívja a mentőket, és ha eszméletlenek vagyunk, tehát nem nyomjuk ki, akkor hívja is. Sportórának, már aktív, versenysportolóként még mindig inkább egy hagyományos sportórát vennék, a precíz elemzésekkel és egyéb specifikus funkciókkal, valamint a brutál üzemidőkkel.
Hiába érzem azt, hogy az Ultrát nekem, hobbisportolónak találták ki, igazából felesleges. A G Merci gyárban mondta az egyik PR-es, hogy a vásárlók 96%-a sosem megy terepre, és én sosem akarnék közéjük tartozni. A másik az, hogy elég aktív életet élek, évi legalább háromezer kilométert tekerek terepen, és ehhez egy Watch SE-t használok. Nyilván vannak hajszálkarcok a kijelzőn, csaptam már neki mindennek, sziklától fáig, de nem akar elpusztulni, és az sem igazán bánt, hogy intenzív használat mellett naponta töltöm, este a zuhany és a vacsora alatt bőven megvan. Az Ultra az enyémnél lényegesen extrémebb életvitelre készült, és bár az Ultrát meg tudnám engedni magamnak, azt az életet nem: 420 ezerből inkább elmennék három hétig bringázni az Alpokba, mintsem legyen egy órám, amit ezzel reklámoznak.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!