Csúnya gazdagok!

Szép szavak. Tényleg, ha marad néhány kósza elütés a szövegben, az azért van, mert zárlatos lett a billentyűzet a könnyeimtől.

Igen, kedves öt-hatszázezres öreg autót vásárló réteg, most aztán megtudjátok, hogy ti vagytok a gazdasági elit, akik végre kivehetitek a részeteket az ország szekerének húzásából. A fene a pofátokat, ti, akik mostanáig adócsalásból luxusautóra költöttetek, végre terheket vesztek a vállaitokra, elvégre így van ez rendjén, a főnök is megmondta.

Bölcs és erősen píároló politikusainkon kívül van egy remek alkotmánybíróságunk is. A szervezet egy bizonyos, minimálbéren tengődő réteg megkönnyebbülésére megsemmisítette a törvény ingatlanokra vonatkozó részét, de amúgy is az autósok meg a hőlégballonosok lopják ki az APEH szemét, hogy a segédmotoros vitorlázó gépek tulajdonosairól ne is beszéljek.

Persze, az alkotmánybíróságnak tényleg csak azt kell figyelembe vennie, hogy egy törvény harmonizál-e a Magyar Köztársaság Alkotmányával.

Ettől még el kellene olvasniuk a 2009. évi LXXVII. törvény szövegét, nem? Mármint a legelejét is, nem kellene rögtön elveszni a részletekben. Mert hogyan indít a törvényhozó? Tessék megkapaszkodni: „törvény az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról”. Majd így folytatódik: ”A Magyar Köztársaság Országgyűlése a vagyonarányos közteherviselés elvének fokozottabb érvényre juttatása érdekében a következő törvényt alkotja....”

Kérdem én, miért nincs joguk a köztiszteletben álló alkotmánybíráknak, hogy pár körmöst lehúzzanak azoknak a jogászoknak, akik az ilyesmit szövegezik? Valószínűleg még tanították is őket az egyetemen, és egy könnyelmű pillanatukban átengedték őket a vizsgán. Most meg leírják ipszilonnal, hogy hibrid.

Ha alkotmánybíra lennék, biztos kötelezővé tettem volna, hogy átírják az elejét. Kábé így: „törvény az egyes nagy vagy kis értékű vagyontárgyakat terhelő adóról”. Ez a minimum, és akkor még a közteherviseléses maszlagot nem is említettem. Elvégre ha egy rétegnek, amely egyébként eddig is befizette az adóját, most megduplázom vagy triplázom, az mennyiben jelenti a közteherviselés elvének szélesítését? Tán az alkotmánybíróságnak nem dolga, hogy vizsgálja a törvény szellemét.

Persze többen is megtámadták a törvényt, de az AB alapos indoklással utasította el a gépjárművekre vonatkozó rész megsemmisítését. Például ha az érték (=vagyon) adóztatása a cél, akkor talán a vagyontárgy értékét kellene alapul venni. De az AB szerint a lustaság és tájékozatlanság az adókat kivetők alkotmányos joga. Meg hát olyan bonyolult egy autó értékét meghatározni. A lóerő, az a tuti.

Félreértés ne essék. Nem vagyok anarchista, elismerem, hogy bizonyos adókat az államnak be kell vasalnia. Az állam pazarló gazdálkodása sem szolgáltat erkölcsi alapot az adócsalásra. Hogy tovább menjek, engem ez az egész gépjármű-luxusadó nem érint, mert 170 lónál gyengébb autóm van. Persze bolond lennék elárulni, mennyire kellene levinni a teljesítményhatárt, hogy engem is megszívassanak.

Csakhogy a gépjárműadóval és vele együtt a luxusadóval van egy óriási bibi, amit a hozzánk érkező kérdésekből is érzékelünk. Az egész adónem igazságtalanul terheli a régebbi autók tulajdonosait. Épp most kaptam a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületétől néhány adatot. Ma Magyarországon 3,1 millió autó fut, ebből sacc per kábé 73 264 darab autó éri el a 170 lóerős adóhatárt. Tavaly úgy 5500 ilyen autót helyeztek forgalomba, ebből 2500 eleve használt volt. Ugye mindenki jól érzékeli, hogy ennek az autómennyiségnek jelentős hányada nem új.

Márpedig az autó nem egy értékes ingatlan. Ahogy mondani szokták, amint kihoztad szalonból, máris buktad az árának negyedét, hároméves korára pedig a felét. Ez típusonként eltérhet pár százalékkal, de a nagyobb értékűekre biztos igaz. Ehhez képest a teljesítmény-/luxusadó az első három évben változatlan: kilowattonként 345 forint, ami mostantól a 170 lóerő feletti tartományban kettővel, 238 lóerőtől kettő és féllel, 272 lóerőtől hárommal szorzandó. Ja, és az adót nem a 170 lóerő feletti rész után kell fizetni, hanem az összes paci után.

Igaz, az évek múlásával a kilowattonként fizetendő összeg csökken. Na de hogy? Íme a diagram:

Ehhez képest vajon hogyan változik az autó értéke? Mert az ábráról jól látszik, hogy az autó 15 éves korában az adótétel még mindig több, mint a fele(!) az új korában fizetettnek. Eláruljam, hogy mennyit ér egy ilyen idős autó? Az újkori árának a 10-15 százalékát. Talán. Ha jó állapotú. Mennyire vagyonos, akinek ilyenje van?

Semennyire. Nagyjából a templom egerével egy szinten vegetál. Oké, biztos szereti a jó autókat, egy Suzuki Splasht részletre sem tudna megfizetni. Csak, hogy az életből vegyek egy példát: levélírónk 13 éves Saabja úgy 5-600 ezer forintot ér, eddig bepengette az önkormányzatnak a 225 lóerő után járó 26 ezer forintot. Az idéntől amúgy is többet fizetne, mert – teljesen alkotmányosan – megnőtt az adótétel is: 160-ról 185 Ft/kilowattra, és mostantól ennek fizetheti a dupláját. Azaz több, mint 61 ezer forintot. Ez az összeg a jármű értékének bő tíz százaléka.

És minden évben fizetendő!

Tegyünk most egy kitérőt a vérlázítóan igazságtalan és alkotmányellenes ingatlanadóhoz, amely az esetek döntő többségében eleve alábecsült piaci értéken kalkulálta volna az adóalapot. Eláruljam, hogy milyen mértékű lett volna a legcombosabb adókulcs, ha az AB el nem kaszálja? Fél százalék, de az csak az ötvenmillió forint feletti részre vonatkozik. Azaz, ha egy ház 51 milliót ér, akkor csupán 1 millió után, az ötvenmillió alatti rész 0,35 százalékkal, a 30 millió alatti csupán 0,25 százalékkal adózott volna. Mert az ingatlanok adója ilyen humánus. Ha tehát nem lenne alkotmányellenes, akkor most egy 30 milliós ingatlan után 75 ezer forint adót kellene befizetni. Hadd írjam le ismét a 13 éves Saab után fizetendő vagyonadó összegét: 61 ezer.

Persze, ez a Saab már rég nem ér 600 ezret sem, mert gyakorlatilag eladhatatlanná vált abban a pillanatban, amikor felvetették ennek az adónemnek az ötletét.

De talán január másodikán, kissé kijózanodva esetleg eladhatta volna négyszázötvenért. Nem baj, mert így is 61 ezer forint az adó, hisz az fizeti a teljes éves összeget, akié az autó január elsején volt. Az alkotmányosság, szolidaritás és a vagyonarányos teherviselés szellemében. Jaj, ki ne felejtsem a lózungok közül a kiszámíthatóságot.

Nem akarok demagóg lenni. Nem kötelező drága és erős autóval, hőlégballonnal, vitorlással járni, mindegy, ha régi is. Nem tartom helytelennek, ha tényleg megadóztatják őket, még akkor sem, ha mondjuk a gépjárművek után ebből maximum 2,5-4 milliárd forint bevételre számíthat a költségvetés (MGE-becslés). Bár, szerintem a cirka ezer lajstromjellel rendelkező légi jármű és további ezer egyéb repülő izé magadóztatása sem fogja megváltani az országot, miközben buktak vagy ötvenet az ingatlanok nem-megadóztatásával. Az egész adótörvényben a hibridek és a villanyautók, továbbá a háromgyermekesek kedvezménye ér valamit, ami jobbá tenné Magyarországot. A többi leplezetlen pénzbeszedés, ráadásul azoktól, akik annyira csórók, hogy már trükközni sincs lehetőségük – lásd szlovák és egyéb rendszámok, tartós bérlet külföldről, satöbbi.

Még azt is hajlandó vagyok belátni, hogy adótechnikailag kezelhetetlen valamilyen katalógusérték alapján fizetni a vagyoni jellegű adót, mert biztos lenne pár kivétel, ami miatt rá lehetne sütni, hogy igazságtalan. És dolgozni kellene a javaslaton, számolni rengeteget, arról nem is beszélve, hogy az Eurotax szénné keresné magát.

De drága barátaim! Hogy nincs annyi eszetek, hogy valami más címen szedjétek be ezt a költségvetési pazarlás és korrupció szintjén is észrevétlenül kis összeget? Vagy ha már mindenképp a teljesítményt pécéztétek ki magatoknak, akkor az adótételek degradálása miért nem követi legalább haloványan az autó elértéktelenédését? Aki pedig a Bajnai szövegeit írja, hogy a fenébe nem lehet annyira kreatív, hogy sokkal trendibb bullshitet találjon ki: óvnunk kell a környezetet, azért igyekszünk honfitársainkat a minél újabb, takarékos autók felé terelni, satöbbi, satöbbi. Ez legalább védhető lenne, nem? Vagy ez nem tetszik annyira a nyugdíjas szervezeteknek, mint a csúnyagazdagozás?

Pedig így nem vetődne fel már az első tagmondat után, hogy tizenmilliós új autók után simán megúszható a vagyonadóztatás álcája mögé bújtatott sápszedés. Netán lehetne szén-dioxid-kibocsátás vagy környezetvédelmi besorolás alapján adózni, mert az kifelé is jól mutatna. Akkor lenne valami értelme az egésznek, tisztább lenne a levegő, a gazdagok meg felárral szennyezhetnének. Néha talán fel kellene nézni az excel-táblákból, és megnézni a pénzügyi tili-tolik hatását a való életre, legalább egyszer. Ettől még be lehetne szedni ugyanannyit lét. Persze akkor is hőzöngenénk, csak nem lenne ennyi kapaszkodónk.