Életveszélyes szirénapánik

Az autósnak lényegesen hosszabb volt a reakcióideje. Úgy tűnik, csak akkor vette észre a megkülönböztető hang- és fényjelzéssel érkező mentőt, amikor az már mindkettőnket nekiállt előzni. Elhaladása akadálytalan volt: üres sávban, lassító tényezők nélkül hajthatott. Reflexszerűen, a tükörből kísértem figyelemmel a pulzáló kék fényt, de szemem sarkában feltűnt valami piros is. A Nissan sofőrje akkora satuféket nyomott, hogy követési távolság ide vagy oda, kis híján bebólintottam a hátsó ablakán.

Az a baj, hogy ezt a hibát nem csak ez az egy autós követi el; mifelénk a mentő-rendőr-tűzoltó-elnöki konvoj sokakat vészfékre és árokjárásra késztet. Túlzott óvatosság vagy szirénapánik? Mindkettő, pedig a KRESZ ez esetben is világosan fogalmaz.

42. § Magatartás a megkülönböztető vagy figyelmeztető jelzéseket használó járművekkel szemben

(1) A megkülönböztető jelzéseket (villogó kék fényjelzést és szirénát vagy váltakozó hangmagasságú más hangjelzést) használó gépjármű, illetőleg minden ilyen gépjárművekkel kísért (közrefogott) zárt csoportban haladó, megkülönböztető fényjelzést használó gépjármű részére minden járművel, minden helyzetben elsőbbséget kell adni, és akadálytalan továbbhaladását – félrehúzódással és a szükséghez képest megállással – lehetővé kell tenni.

Akadálytalan továbbhaladás, ez a lényeg. Ennek ellenére gyakran tapasztalni, hogy feleslegesen taposnak a fékbe, húzódnak le oldalra akkor is, mikor ezt a forgalmi helyzet nem indokolná. Egy ismerősömet biciklistül bökték be az árokba, pedig szemből nem jött semmi, a tűzoltó elhaladását semmi sem akadályozta, az autós mégis ész nélkül, túlzottan lehúzódott. Pontosabban agyatlanul lerántotta jobbra a kocsit.

Tudják, hogy van az. Az első autó picit fékez, a mögötte jövő picit nagyobbat, a harmadik már becsületesen lerúgja a pedált, a negyedik már akár be is csattan. Holott az a valaki a lánc elején jót akart, elengedni a megkülönböztető jelzéssel haladó akármit. Olyannyira nem vagyunk felkészülve a közúti vészhelyzetekre és olyan kis követési távolságot hagyunk, hogy istenkísértés bármilyen nem várt mozdulat. Ha az a villogó-szirénázó valami elfér, ne stresszeljünk – ugye nem szeretnénk, ha a pánikreakciónk és a bizonytalankodásunk okán hozzánk vagy a mögöttünk jövőhöz is jöjjön egy akciócsapat?

Persze az sem ritka, hogy a mentő tényleg nem tud előremenni, mert bambán kábul valaki ott elöl a volánnál. Ebben nem kell rosszindulatot keresni, de figyelmetlenséget és az érzékszervek mellőzését igen. Vakon vezetünk és ész nélkül – ezen nem lehet szépíteni.

A legbosszantóbbak a potyázók: ugye már mindenki látott a mentő mögött nyomuló autóst? Sajnos én már olyat is láttam, amikor a jóhiszemű félrehúzódó visszazárt és bumm, oldalba kapta azt, aki a készenléti kocsi szélárnyékában próbált néhány percet megspórolni. És ne mondja senki, hogy rokon így, aggódó hozzátartozó úgy: ha nincs jogod a megkülönböztető jelzésre, akkor mars vissza a sorba, és ne pánikolj, ha fényhidat látsz.