A belügyminiszter ellenzi, de sebaj

„Ez a kategória (az 50 köbcentis) egyszerűbben kezelhető, míg a kezdeményezésben érintett, akár 125 köbcentiméteres motorok már erősebb, gyorsabb járművek. Ezek balesetmentes használatához egy gyakorlati vizsgát mindenképpen szükségesnek tartana a tárcavezető.”

Vizsga? Hány vezetésre alkalmatlan embernek adja meg a jogosítvány-hosszabbítást a körzeti orvos? Bizony, az is egy vizsga. Ér valamit? Semmit. Előfordulhat, hogy 125 köbcentis robogózásra totálisan alkalmatlan emberek kerülnek a rendszerbe, de azok mindenképpen belekerülnek. A különbség csak annyi, hogy egyik esetben a hatalomnak marad némi illúziója, hogy kézben tartja a dolgokat. És a hatalom csápjai végén dolgozó rosszul fizetettekhez érkezik egy kis extra adag kenőpénz. Ha meghúzzák a vizsgán, a polgár elmegy máshová, és megveszi, ahogy ma Magyarországon bármit meg lehet venni. Mindenképpen kerülnek a rendszerbe alkalmatlanok; a kérdés, akarjuk-e hizlalni a korrupciós indexet.

Egy rendőr a közúti dolgokról másképp gondolkodik, ez érthető. Ferenc József császár és király sem látta, hogy tetvesek a bakák, és a lövészárokban rájuk rohad a szétázott bakancs. Mátyás király hasonló elvek mentén haknizott álruhában Vályi kolléga szülőföldjén, Gömörben, de jellemző módon ez az egyetlen ellenpélda is csak legenda. A korrupcióról meg sok rendőr szentül hiszi, hogy az neki az alacsony fizetés ellentételezéséül jár, kvázi legális, vagy erkölcsileg mindenképpen indokolható paraszolvencia. Nem tudom, Pintér Sándor is ebbe a csapatba tartozik-e, nem ismerem. Az viszont teljesen normális rendőri gondolkodás, hogy egy jármű vezetését kössük vizsgához. Egy olyan világban, amiben rend van, a polgárok szépen felkészülnek a vizsgára, és bár kicsit izgulnak, aki készült, átmegy.

A világ egy szubjektív észlelet, hiszen most nem a fizikusok és csillagászok, hanem a postások, vasutasok és rendőrök világáról van szó – ahány ember, annyi világ. Pintér Sándoréban rend van. Kicsit olyan minden, mint egy régi oktatófilmben. A polgár elmegy vizsgázni. Egy ablaknál átnyújtja az iratait az ügyintézőnek, közeli a mosolygó ügyintézőről, vágókép, amint a dokumentumon tompa csattanással elkészül a pecsét, és miközben halk zene szól, egy kellemes narrátorhang elmagyarázza, milyen szépen, gyorsan, gördülékenyen megy a vizsga.

Én egyetlen percet se töltöttem rendőrként. Katona voltam, de az teljesen más. Láttam már belülről vizsgát, láttam korrupciót, tökrészeg főhadnagyot, kifosztott HKSZ-raktárat, láttam megvásárolt műszaki vizsgát, több olyan embert is ismerek, aki bármit el tud intézni. Lassú vágások, szuperközelik és Bőzsöny Ferenc hangja nélkül.

Ez a mocskos valóság, bár lehet, hogy mindez csak engem minősít, hiszen én Pintér Sándor szemszögéből csak egy bűnöző vagyok. Gyanúsított. A valóságban, mármint az én valóságomban a vizsgák szart se érnek. Ez mondjuk mára odáig jutott, hogy a kutyát nem érdekli, kinek milyen diplomája van – nem túl megerőltető manapság valamilyen félkamu diploma beszerzése. A tudás, a szakmai tapasztalat, az valami. Ezért szeretnénk, ha a B125-öt nem vizsgához, hanem tréninghez kötnék. Egy egynapos tréninget, ahol aztán tényleg megtanítják az embert motorozni-robogózni, jobban, mint három-négy hét alatt bármely hivatalos intézményben, nem érdemes okosba' megcsinálni.

Ott van tíz-húsz ember egyszerre, nincs értelme vesztegetni. És a szájhagyományról se feledkezzünk meg: ha valaki megkérdez egy motorost, aki vett már részt vezetéstechnikai tréningen, hogy volt-e értelme, 100 százalékban kap igenlő választ. Ha a tréning kötelező, nem a vizsga, és az emberek kifizetnek, mondjuk 25 ezer forintot, követelnek is valamit a pénzükért. Aki akkora kretén, hogy kifizeti a tréninget, aztán mondjuk megszökik, vagy a bokor mögött ruhát cserél egy tréningdublőrrel, hogy inkább azt tanítsák meg röviden fékezni és lépésben szűken kanyarodni, az úgyis szerét ejti egyszer, hogy megölje magát, esetleg másokat. Stohl Bucinak volt mindenféle vizsgája. Vadászvizsgája is volt, mégis ellopta volna a vaddisznót. A vizsga ennyit ér.

A B125-ös kezdeményezés lényege, hogy ne szívassák feleslegesen a polgárt. A változatosság kedvéért hagyják néha élni. Ennyi.