A történet – mint megannyi más – az ebédlőasztal mellől indult. Egy össznépi Totalcar-ebéd mellett derült fény arra, hogy Papp Tibi tulajdonképpen rajong a hidrós Citroënekért. Ezt a rajongást a manapság divatos, túlfeszített és feszes, pattogós futóművek mellett még meg is értenénk, na de éppen Tibi? Kifordult a falat a szánkból, milyen sötét titkaink vannak?
A beszélgetés persze azonnal új irányt vett, a mi lett volna, ha-téma mindig hálás, nincs ember, aki ne játszott volna még el a gondolattal. Ezért ki is küldtem egy levelet a kollégáknak:
Milyen járművekbe invesztálnál (vennél, felújítanál stb.) ha rád szakadna lottóötös képében 2,5 milliárd jelenlegi forint. Nem kell mindent elkölteni és ne szpemmelj, mert meghalsz! Jöttek is a válaszok sorban:
Zirig Árpád, Totalbike szerkesztő, kusztomizáló csepptank-művész
Fejben harácsolni könnyű, de megállni még nehezebb. Az ezt is, meg ezt is lendülete könnyen óvodás szintre viszi le az embert - talán mindenki emlékszik arra, amikor egymás kezét odább taszítva csapkodtuk apuka autósmagazinjának lapjait: enyém, ez az enyém, nem, mert ez!
Nem szeretnék óriási gyűjteményt. Ha nyernék a lottón, nem járművekre költeném, de biztos kerülne az is a házhoz. Egy Maserati Shamalt azt hiszem, hazavinnék. Gyerekkorom óta vágyom rá, és mióta utaztam benne pár száz kilométert, tudom, hogy nekem azt az autót teremtette az olaszokra mosolygó jóisten. (Winkliék próbáltak is anno egy Ghiblit, ami már majdnem Shamal).
Nevét a forró ázsiai szél után kapta: van benne valami, hisz a 3,2-es biturbó V8 képes némi hőt termelni. Nekem például megmelegedik a szívem, ha csak rágondolok. Nincs nagy választék belőle, mindössze 370 darab készült – gondolom, néhányat már össze is törtek, a másik felét meg klimatizált garázsok gyűjteményi részében tartják felpolírozva. Miért szeretem? Mert kicsi, mert hangos és mert az utolsó szögletes olasz sportkocsi. Úgy néz ki, ahogy egy autónak kell.
Motor is vennék, persze. A Vincent az alap, de most, hogy már kipróbáltam a gyári verziót, valami okosabbat szeretnék, mondjuk egy svájci Egli vázzal építettet. A nagy ezres V2-es az angol mérnöki hagyományok csodája – azt hiszem, ez volt a csúcs, se előtte se utána nem csináltak technikailag ennyire ötletes motort.
Persze vennék traktort is, feltehetőleg Zetort, de az nem annyira szerelem, inkább kíváncsiság és túlélés. Azonban ha engedné a lottóötös, ráalkudnék a világ számomra legszebb versenymotorjára, a három darab közül csak eladnák az egyiket. A 350-es, V4-es CZ typ 860 a csehek szinte összes mérnöki tudását megmutatja – nagy kár, hogy mire elkészült, az elvtársak leállították a versenyprogramot, és a céget a sikeres terepes kalandok irányába terelték.
Azt hiszem, ezek után bőven maradna della. Jutna földre, jutna fára, jutna pálinkafőzőre is.
Göbölyös Zsolt, motordoktor, hivatásos Bogár-guru, tolómérő-profi
Azt szereti igazán az ember, amit sokat használ, egyszerre meg nem tud használni sokat, úgyhogy hiába a nagy pénz, nem lenne sok autóm és sok motorom, kevés kell, de azokat szeretni kell.
Az első autót nem nehéz kitalálnom, nem kellett gondolkodnom, ez egy Singer Porsche 911-es lenne. Ez csodálatosan ötvözi a régmúltat a jelennel, jól megtalálva az arányokat. Mellé egy 356B is jöhetne, gyári állapotú, esetleg korabeli tuninggal. Ez egy örök kedvenc. Innen kezdve már nagyon sokat kell gondolkoznom, mert a mezőny számos és ezek már nem szívből jönnének, hanem mohóságból.
Az biztos, hogy családi kombinak egy keveset futott Mercedes W124-esnek is lenne helye. Persze megtartanám a két bogaramat is és használnám néha. Biztos bennem van a hiba, de a mai szupersport kocsik, Veyron és társai szinte teljesen hidegen hagynak. Kicsit szégyellem leírni, de a mai 911-es vizes Porschék is... Egy régi Ferrari benézhetne, de nem tudom azonnal megmondani melyik, tehát nem kell igazán. Ha elrúgnám a pöttyöst, akkor azonnal meg tudnék nevezni vagy 20 autót a Dodge Chargertől a 67-es Mustangon át a 635 CSi BMW-ig, de ezek inkább csak az agyamból jönnek, nem a szívemből.
Motorból nem számolom bele a sok krosszmotort, endurót és supermotót, ezek sporteszközök. Lenne egy BMW R100-as 1982 környékéről és egy Yamaha FJ1200-as, de patika állapotú.
Ennél többet nem halmoznék fel, mert a folyamatos autó és motor restaurálás mellett úgysem lenne időm autózgatni, motorozgatni.
Papp Tibor, tesztrovat-vezető, mindenkori Nissan Micra-lovag
Az Avensis mindenképp maradna, legfeljebb ha már kilehelte a motorja a lelkét, kísérleti jelleggel beleépítenék egy Prius-hajtásláncot. A Baleno kapna egy turbót, vagy egy komoly nitrószettet (majd még eldöntöm), hogy a következő TC Dragen jól szórakozzunk. És a Baleno 4x4 hajtásláncát is megkapná.
Ami a szenvedélyt illeti: azonnal vennék egy Citroën XM-et, hófehéret. Meg mellé egy C6-ost, mert már jó olcsón meg lehet kapni. Az ünnepnapokra meg egy Ferrari F430-ast, lehet, hogy nem a legalapabb verzió, hanem mondjuk egy Scuderiát.
Igazából, csak nézegetni azért vennék egy MV Agustát is, jó lesz motorhibás is, úgy halottam, van belőle bőven. Annyira csodálatos gép.
Persze, 2,5 milliárddal már lehet, hogy elgurul a gyógyszerem. Ez esetben egy Bugatti EB 112-t is beparkolnék az Agusta mellé, szintén csak azért, hogy gyönyörködjek benne.
B. Capellutti, raliblogger, a Murvával Kelők Szövetségének fiktív elnöke
Először az első versenyautónkat vásárolnám vissza. Nem egy nagy kaland, egy gömbölyű Suzuki Swift GTi, a HJW074. Szerettem, kérem, kívánom, akarom. Sőt, ha lenne helyem hozzá, lehet hogy lottónyeremény nélkül is.
Szeretnék egy Ferrari 246 Dino-t. Gyerekkorom óta a kedvenc piros autóm, biztosan azért mert nem lovacskás. Ha olasz, akkor egy Maserati Mistral Spyder is kell a garázsba. Nekem ez a legszebb nyitott olasz, és nagyon passzolna kedvenc baszk városomhoz, San Sebastianhoz (oppárdon: Donostia). Első két távirányítós autómat is megvenném igaziban: egy narancssárga De Tomaso Mangusta égett be a retinámba (lehetett tolatni is vele, de drótos irányítású volt), és egy sötétkék Renault 5 Turbo Maxi. Ez lehet színes gyorskocsi is.
Ja, és vennem kell egy Nissan Micrát is.
Koncz János, a végvári Pol-Pot, veretes világutazó és kalandor
Én pár hete összeraktam egy álomgarázst. Nos, ha megnyerném a kétmilliárdos lottóötöst, ezek helyett az autók helyett egy nagy MAN 4x4-es lakóautót vennék, és rendkívül ráérős tempóban lebonyolítanék egy-két-három világkörüli utat.
Ott és addig állomásoznék, ahol és ameddig jól esik, oldimer aukciókon nézelődnék anélkül, hogy bármit is vennék, versenypályákon köröznék pár órára kibérelt sportkocsikkal, filléres Royal Enfielddel pöfögnék a dél-indiai teaültetvények között, jakteát innék a tibeti szerzetesekkel, a tengerről visszatérő halászoktól frissen vásárolt halat sütnék nyárson az indonéz tengerparton. Átkelnék gyalog az Alpokon északról délnek, körbejárnám Izlandot, és ha beleuntam az egészbe, akkor eltöfögnék a Hortobágy közepére, és hosszasan bámulnám a naplementét.
És mindeközben egy jó blogot vezetnék, hogy ebből az öncélú életmódból egy keveset az emberiség is profitáljon.
Kőbájker, robogóguru, táplálkozási tanácsadó, a trollok barátja
Mint a robogóblog szerzője, nyilván megvenném a világ legjobb robogóit. Haha, csak vicceltem.
Nehéz erre mit mondani, mert most marha racionális álmaim vannak, amelyek nyilván megváltoznának, amikor rájövök, hogy megvehetek bármit. Mégis azt gondolom, nem szállnék el. Roppant módon vonz egy F355-ös Ferrari, különösen egy Lamborghini Countach, de azt hiszem, tökéletesen boldog lennék egy Honda NSX-el. Szerintem mindent tud, amit kell és egy normális felnivel maximálisan gyönyörű. Hétköznapra pedig vagy maradna a mostani tartósbérleti megoldásom, vagy a szokásos párszázezres autókkal járnék: felesleges pénzt ölni abba, hogy a barmok nekinyitogassák a sokmilliós autódnak az ajtót.
Motorok terén már kicsit jobban elengedném magam. Biztosan megvalósítanám az álmomat egy nagy légterű garázs képében. Biztosan megvennék egy XJR 1300-at, ez a elsőszámú vágyam. Sőt talán egy GSX 1400-at is mellé, hogy ne unatkozzon. Ebből is látszik, hogy legjobban a csupasz izommotorok vonzanak. Megtartanám az öreg Thunderace-t, mert az egy nagyon jó motor, viszont beszereznék egy erősebb, 400-as endurót, mert a kis TW 125-ös elég gyenge. Esetleg egy öreg Gilera Nordwestet, hogy legyen Supermoto közútra: valamiért marhára tetszik ez az ős-funbike, pedig nem az én stílusom. Az is biztos, hogy nekiállnék egy nagyon letisztult, de brutális chopper/crusier építésének is, hadd sikítson a flex. Vennék persze ezek szállítására alkalmas autót is, különösen ha messzebb lévő terepre kell menni.
Talán az asszony is megkapná a hőn áhított 2002-es Toyota RAV4-et a 98-as Corollája helyett. Ezt nem tudom megindokolni, bár kétségtelenül jobban örülök neki, mintha egy X3-as BMW-re lenne ráizgulva.
Ja, és majdnem kihagytam, legyen azért robogó is: mindenképp vennék egy Honda PXR-t, dísznek. Akármennyibe is kerül, 150 ezerig.
Sipos Zoltán, a Slovakiaring Napóleonja, kavicságyon fekvő RC-űrhajós
Jelentős összegről beszélünk, két és fél milliárdból kifussa nagyjából bármelyik álom sportkocsi. De nekem igazából egyik sem kellene. Nem tartom valószínűnek, hogy Porsche, Lamborghini vagy Ferrari állna a garázsomban. De tudom, hogy mi lenne az első, amit vennék.
Egy nagy, régi gyárépületet. ahol négy-öt csápos emelő lenne, komplett műhelyfelszereléssel. Itt nem csak én szerelgethetnék kedvemre, de a barátaim is. Lenne egy sarok, ahol moshatom a kocsikat, meg waxolhatom. Ha ezzel megvagyok, elkezdhetnék impulzusvásárolni. A meglévő autóim mellé még elférne a csarnokban (mondtam már, nagy lenne) pár gép, egymás felett is tárolhatnám őket.
Szeretnék egy Citroen CX-et. Ha lehet, kombit. Egy szép klasszikus boxer BMW-t, egy jó kiállású Shovelhead Harleyt. Kellene egy jó állapotú Ford Transit MK1. Mondjuk egy rövid tengelytávú busz, aminek a tetejébe is vágtak pár ablakot, babakék-fehér fényezéssel, dísztárcsás kerekekkel, piros műbőr belsővel.
Azt hiszem, egy patent Mazda 323 GT-R, meg egy Ford Sierra RS500 (a nagyszárnyas Cossie) még jó lenne. Aztán persze a fene tudja mi hozna lázba. Talán japán belpiacos gépekre izgulnék rá: Eunos (Mazda ) Cosmo, Nissan Skyline R30 és R32 és Hakosuka, csíklámpás Impreza (kétajtós és/vagy kombi), Honda City Turbo, sosem látott hátsókerekes nagy limuzinok, meg a fene tudja még mi. Azt hiszem egy kiadós japániai bevásárlókörút szépen felduzzasztaná az állományt.
De mindenekelőtt a nagy, szellős, világos, hűtött-fűtött csarnokra vágyom. Az egyik sarkába természetesen minden igényt kielégítő RC pályát is építenék, külön az 1/28-as és 1/10-es autóknak. És egész nap játszanánk a kis- és nagyautóimmal.
Rézmányi Balázs, csendes külső munkatárs, hithű Mercedes-beteg
Utálom ezt a kérdést, mert egyfolytában álmodozom, ráadásul nagyon sok autót szeretnék. De erőt veszek magamon, és belövök egy fő csapásirányt: a filmes autókat. Előrebocsátom, Sipos úrnál kelleni fog a hely,mert a lista hosszú. Elsőnek mindenképpen egy 1974-es Dodge Monaco, természetesen Blues Brothers-felszereltséggel. Azért is lenne ideális, mert a feleségem csodásan énekel, én meg úgy táncolok,mint egy gibbon aminek feltoltak egy sokkolót.
A következő a sorban Herbie lenne. Természetesen Göbi-tuninggal, pályanapokra, elvégre a Kicsi Kocsinak száguldania kell...hiányoznak azok a vasárnap délutánok a tévé előtt, a Forma 1 nem ugyanaz. Mivel Sipos úr gyárépületébe gyakran kéne cuccolni (igen Sipos úr, vedd úgy hogy beköltöztem!), ezért kell egy furgon. Hannibal Smith óta köztudott: minden jó terv alapja egy 1983-as GMC Vandura, feketében, piros csíkkal.
Az élet persze mit sem ér Batmobile nélkül, abból rögtön kettő kell! Egyrészt hatvanas évek tévésorozatából a Lincoln Futura Show Car, amiből George Barris hollywoodi kasztniszabász készített Adam Westnek batmobile-t. Másrészt pedig Chris Nolan Tumblere. Ha másért nem, már azért megérné, hogy halljam Mozaik utcai vizsgasoron kötényes bácsik állának koppanását.
Végül pedig Tony Curtis azaz Danny Wilde Dino 246 GT-je a Minden lében két kanálból. Sipos úr, van még hely? Mert akkor szeretnék egy hotrodot is, Mercedes W191-ből, egy ilyet, persze V8-cal. Mivel ilyen filmben nem szerepelt, majd forgatunk neki, annyi pénz csak marad...
Maradt még eszement ötlet és jó befektetés, lapozzanak!
