Autóval jársz? Húzz el innen!

Mert ez csak egy újabb, de nem az utolsó lépés Budapest belvárosának közlekedhetetlenné tételében. Átalakították ugye, a Vámház körúttól északra elterülő részt, egészen a Szabadság térig. Itt az autós közlekedés gyakorlatilag lehetetlenné vált. Ha valaki a Kálvin tértől szeretne eljutni mondjuk, a Parlament környékére, megy a Vámház körút–Bajcsy útvonalon, ami forgalmas időszakban felér egy tökön rúgással, vagy elindul a rakparton. A rakpartban az a csodás, hogy gyakorlatilag kiszámíthatatlan, lehet-e haladni, lezárják-e rendezvény, delegáció vagy árvíz miatt. A régi Károlyi Mihály–Petőfi Sándor–Október 6. utca útvonal már nem létezik, csak gyalog vagy biciklivel.

Ha esetleg a cél az lenne, hogy a Margit hídon jussunk át Budára, akkor a Bajcsy sem nyert: ki tudja, miért, már jó ideje beton útakadályokkal teszik lehetetlenné a balra kanyarodást a Nyugatinál. Tehát marad a rakpart. Kivéve, ha, mint már említettem, baleset, rendezvény, esetleg árvíz van. Baleset szerencsére ritkán van, árvíz se túl gyakran, de valamilyen rendezvény, esetleg delegációs vonulás miatti lezárás elég sűrűn teszi lehetetlenné az északra jutást. De ezzel ne is foglalkozzunk, mert vannak nagy gondolkodók, akik a rakpartot beszántanák, úgy ahogy van. A szeretembudapestet.hu-n csodás koncepciók között lehet válogatni. Nem tudom, mit szedtek az alkotók, de én nem kérnék belőle, az én lelkiismeretem nem viselné el, ha olyan látomásaim lennének, amikről tudom, hogy nekem tetszik, de emberek tízezreinek az életét nyomorítom meg vele.

A gyalogos-bringás híd, addig, ameddig nem valamelyik létező híd lezárásával hozzák létre, nekem nem fáj, csak a költségvetésnek. Az meg nekem már rég nem fáj, magasan van a fájdalomküszöböm. De hogy jachtkikötő létesüljön a csodás teraszokkal borított Belgrád rakpart teljes szélességén, mindent visz. Az egyetlen, úgy-ahogy használható észak-déli összeköttetést vágja haza. De azt legalább rendesen, pazarló módon. Mert ugye, mire is lenne nagyobb szükség novembertől március elejéig, mint kiülős teraszokra és a dunai vízi sportoknak hátteret biztosító kis mólókra. Aki meg a pesti oldal alsó és felső része között szeretne valahogy közlekedni, az lehetőség szerint Csömör érintésével, az M0-son tegye.

Lezárják, átalakítják (közlekedésre alkalmatlanná teszik) a Ferenciek terét. Csodás, hiszen a „Kálvin tértől egészen a Szabadság térig lehet majd gyalogolni anélkül, hogy aluljárózni kellene, vagy sűrű forgalom zavarná a kényelmes korzózást”. Mert a város ketté van osztva észak-déli irányban. Ezek után meg majd kelet-nyugati irányban lesz, mert a korszerűtlen aluljárókat korszerű, biztonságos szintbeli kereszteződések, úgynevezett gyalogátkelők, közkeletűbb nevükön zebrák váltják fel. Hiszen nap mint nap hallani, hogy újabb embereket gázoltak halálra az aluljárókban. Ezért ahelyett, hogy mozgólépcsőket, lifteket telepítenének, hogy valóban kényelmesebb legyen az öregeknek és a mozgássérülteknek a lejutás, inkább festenek szép csíkokat. Mindezt bő hárommilliárdból, aminek nyolcvan százalékát az EU adja. Már ha adja, ugye ezt mostanában nem lehet egész biztosan tudni.

Valakinek egy lázálmokkal gyötört éjszaka után az a csodás ötlete támadt: csináljunk sétálóutcát az Andrássyból. Konflis, napernyős dámák meg golyózó gyerekek, akiknek hangos „Einstand!”-jától zeng majd a környék. Pazar ötlethalmazt hordtak össze, nem mondom. Hiszen az Andrássyn is olyan gyakran vannak rendezvények, miért ne zárnánk le a közepét örökre. Az Andrássyn úgyis gyér a forgalom, a városban igazából egy üres kis mellékutcának számít. A buszok, autók, teherautók meg mehetnének a szervizúton, az út menti lakások ablaka alatt. Ha ott laknék, biztos támogatnám az ötletet. Nem tudom, milyen zöld teát ihattak ötletelés közben, de kereskedelmi forgalomba ne engedjék, mert még más is beleszürcsöl.

Aztán itt ez a csodás Kossuth tér. Hogy miért kell úgy kinéznie, mint '44 előtt, nem tudom, de legyen. A kormányzati embereknek kell a föld alatti parkoló, ez is legyen, talán jut a halandóknak is (azért erre mérget nem vennék). Az sem érdekel minket most, hogy közbeszerzés nélkül lehet kiválasztani a mélygarázs kivitelezőjét, hiszen az építéskor „nemzetbiztonsági szempontok is felmerülnek. Így csak olyan vállalatok jöhetnek szóba, melyek megfelelnek a nemzetbiztonsági minősítésnek.” Az sem érdekel, hogy a teljes rekonstrukcióra csak a 2012-es költségvetésben 2,5 milliárdot különítettek el. Akinek kedve van, számolja át inkubátorra meg lélegeztetőgépre, vagy bármi másra, most engem ez sem érdekel.

Ami engem érdekel, hogy ez a tér is a bicikliseké és a gyalogosoké lesz. Ez marha nagy öröm. Ha valaki az alsó rakpart használhatatlansága miatt szeretett volna a felső rakparton közlekedni, annak most ez sem megy majd olyan könnyen, hiszen a Kossuth teret megkerülve tudott legalább déli irányba közlekedni. És azért ne gondolja senki, hogy a Kossuth térre vezető utak kihasználatlanok voltak. De a lényeg, hogy a gyalogosok és biciklisek birtokba vehessék. Igaz, addig sem volt lehetetlen gyalogolni vagy bringázni, sőt, ha a képviselői limuzinok a föld alá kerülnek, impozáns placc lesz a kettes villamos és a Parlament közötti részen is, nem tudom, miért is kellene lezárni a járműforgalom elől.

Folyton az az érzésem, hogy Budapesten egyre több olyan ember lakik, akik nem Budapesten szeretnének élni, ezért nekiállnak farigcsálni. De miért nem lehet megérteni, hogy aki madárcsicsergésre akar a tengerparton ébredni, az ne nagyvárosba költözzön, mert a városban sok az ember, autók vannak meg villamosok, buszok, motorok, beton és aszfalt. Az a hely, ahol nem ez van, az nem a város, hanem minden más. Aki arra vágyik, költözzön oda, ne azokat tessenek kiszorítani, akik itt élnek, dolgoznak és termelnek, fizetnek adót. Ráadásul pillanatnyilag az történik, hogy ahelyett, hogy a forgalmat egyenletesen eloszlatnák, a külsőbb területeken lakók nyakába zúdítják az egészet. A Hungária körút magasságában már nem mérgezők a kipufogógázok. Azok csak a kényes belvárosi tüdőt viselik meg.

Most ott tartunk, hogy a belső területekről kiszorulnak a kereskedők, a cégek, hiszen kuncsaft oda nem megy be, ha nem lehet bemenni, de ha már valami csoda folytán bejutott az ember, parkolni csak aranyrudakért lehet. Nem egy embert ismerek, aki a belváros szóra undorodva fintorog, és csak annyit mond, én oda nem megyek. A legszebb az volt, mikor a rádióban Ráday Városvédő Pallasz Mihályt hallottam, amint kifejtette, ő már nem költözik vissza a belvárosba, mert nem tud parkolni.

Azt mondják az okosok, egy ország termelékenységéhez, versenyképességéhez nagyban hozzájárul, ha kiépített autópálya-hálózata van, mert gyorsabb, könnyebb, gazdaságosabb a szállítás. Egész régiók indulnak fejlődésnek, ha autópálya épül a környékükre. Miért gondoljuk, hogy ez a városra nem igaz? Miért, mikor kitűnően mutatják a plázák: ahová el lehet jutni kocsival, ahol le tudnak parkolni (az első két óra sok helyen ingyenes, csak hozzájuk menjen a kedves vevő), oda fognak menni szolgáltatást igénybe venni, árut vásárolni, mozizni. A kocsiig kell csak a cekkereket cipelni, nem négy átszállással hazacígölni.

A belvárosból most éppen ezt ölik ki módszeresen. Lehetetlenné teszik a közlekedést és a parkolást. Gettóvá válik így a belváros, ahol a hellóturisztok az ide született és itt ragadt bennszülötteket fogják popkornnal dobálni és üveggyönggyel megfizetni, mert az emberek már nem fognak bejönni. Csak nagyon ritkán, amikor idejük engedi, egy kicsit turistáskodnak. A saját városukban.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!