Lehet-e őszintébben örülni, mint tette azt Peter Sauber, miután a kaotikus futam végén az ő nevét viselő autót intették le másodikként? Lehet-e könnyes szemmel látni, ahogy egy kis csapat még kisebb mexikói versenyzője a szó szerint földbe döngöli a mezőnyt?
Lehet bizony, mert Sergio Perez egyszemélyes show-műsorát öröm volt nézni, ugyanis olyat láthattunk végre egy Forma-1-es futamon, amire már régen nem volt példa: igazi versenyt és kiélezett küzdelmet az utolsó másodpercekig. Hosszú évek nélkülözése, küszködése és kitartó munkája után érte el a Sauber ezt az eredményt. Nem marad más, mint állva tapsolni a 22 éves pilótának, kinek jóvoltából – 42 év után – ismét mexikói versenyző állhatott a dobogóra. Nagyot ment.
És ha Perez példát mutatott akaratból és végletekig feszített tempóból, akkor talán nem túlzás csodának nevezni azt, amit Fernando Alonso tett a Ferrarival. Mert az, hogy nyert, az csoda. Az, hogy a nyolcadik körben felhőszakadás miatt félbeszakított futam folytatásában Jézusként járt a vízen és osztotta a súlyos másodperceket Perezen kívül mindenkinek, azért megérdemli a dicshimnuszt. Pláne, hogy tette ezt egy győzelemre abszolút esélytelen autóval. Magából és a Ferrariból is kihozott mindent és az ilyen igyekezet – valamint az eredményt – akkor is el kell ismernünk, ha történetesen Button, Vettel vagy Schumacher-rajongók vagyunk.
Persze a futam utáni elemzések megemlítik majd, hogy mi lett volna, ha Button nem ütközik a Forma-1-be csak nyaralni járó Narain Karthikeyannal, vagy az ismét tehetségét megvillantó Grosjean és Schumacher nem akadnak össze a futam elején, de valószínű, hogy Alonso kirobbanó formája verhetetlennek bizonyult volna akkor is. Meglátta a lehetőséget a győzelemre és mindent meg is tett érte, iszonyatosan nagy lökést adott ez a botladozó Ferrarinak. Alonso 35 pontjával vezeti a vliágbajnokságot, öt ponttal Lewis Hamilton előtt.
Persze a konstruktőri világbajnoki cím szempontjából akár jobban is járhattak volna, ha a másik autójukat nem az enervált Massa vezette volna. Mert hiába védik meg nyilatkozataikban Schumacher és Alonso, hiába cáfolja a Ferrari a híreket, melyek szerint nem éli meg a szezon végét a vörösöknél a brazil, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. A múltban is bőven akad arra példa, hogy Maranellóban nem tökölnek sokat a döntéssel, Massától nagyobb nevek talpára is kötöttek már útilaput. Lehet, most kéne elegánsan távozni, sok olyan versenysorozat van, ahol bajnok lehetne Felipe, sajnos a Forma-1 nem az. A 15. helyen fejezte be a versenyt.
Lewis Hamilton lett a harmadik és minden oka megvolt rá, hogy a dobogón meglehetősen szerényen ünnepelje ezt a helyezést. Ahogy Ausztráliában úgy itt sem sikerült győzelemre váltania első rajthelyét, egyedüli vigasza az lehet, hogy ezúttal jobban jött el az elején és maga mögött tudta tartani Buttont, aki egyértelműen a hétvége vesztesévé avanzsált, miután letört első vezetőszárnya miatt visszaesett a mezőnybe. Onnan pedig – hiába futotta meg többször is a leggyorsabb kört – csak a 14. pozícióig tudta felverekedni magát. Világos azonban, hogy a McLaren ilyen botlása csak szerencsétlen véletlen, hiszen a mezőny talán legjobb autója az övék.
Két évnyi Red Bull-dominancia kellett ahhoz, hogy a többiek ledolgozzák a hátrányukat, most azonban Dietrich Mateschitz és Christian Horner ott is vakaródzhatnak, ahol nem viszket: egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy nem ők a leggyorsabbak.
Bár Vettel és Webber tudásához és tempójához nem fér kétség, de nagyon úgy tűnik, hogy uralkodásuknak vége, mostantól sokkal keményebben meg kell küzdeniük a pontokért. Feltéve, ha a fent említett Karthikeyan otthon marad a tévé előtt és nem csalinkázik az éppen őt előző Vettel autójába.
A kétszeres világbajnok küzdelmesen összehozott ötödik helye elveszett a végén 11. lett, pontok nélkül. A csapat becsületét az ügyesen és taktikusan versenyző Mark Webber védte meg negyedik helyével.
Kisebb meglepetésként ért mindenkit a hamvaiból feltámadt Lotus Renault-csapat, hiszen sokan nem fogadtak volna nagy tételben arra, hogy egy új autóval, egy (akkor még) B-kategóriásnak hitt fiatal pilótával és egy két szezont kihagyó ex-világbajnokkal ilyen jó teljesítményt mutatnak majd. A laikusok persze elfelejtik, hogy Romain Grosjean 2007 óta egy év kivételével minden bajnokságot megnyert, ahol csak indult, egyedül 2009-es Forma-1-es szereplése évében nem. Nagyon jó szériában van a fiatal svájci, bár eredményessége egyelőre a szombati időmérőkre korlátozódik, a versenyben még eldobja esélyeit.
Nem úgy Raikkönen, aki – úgy látszik – jól érzi magát és jó formában, jó ütemben érkezett vissza ralis kitérője után az épített pályákra. Pontot szerzett Melbourne-ben és mostani ötödik helye mutatja, hogy ott tud lenni, ahol a sok pontot osztják.
Bruno Senna is ünnepelhet, hosszú idő után ismét sikerült összehozniuk egy jó futamot a Williamsnek és ha Maldonado alatt két körrel a utam vége előtt nem füstöl el a motor, akkor az ő tizedik helye is sokat dobott volna rajtuk. Hetedikként Paul di Resta ért célba, majd az újonc, Jean-Eric Vergne érte el idei nagy eredményét, Nico Hülkenberg – talán maga sem tudja hogyan – lett a kilencedik.
Jó az öreg a háznál, pláne, ha egy hétszeres világbajnokról van szó. Grosjeannal való ütközése során az eddig két futamon csapattársát felülmúló Michael Schumacher kitartóan-rutinosan dolgozott, Maldonado kiesésével pedig megörökölte tizedik helyét. Pedig érdekes lett volna látni, mit tud esőben a gyors – ám peches – Mercedes AMG-vel. Biztosak lehetünk benne, hogy hallunk még róluk.
Remekül indul az idei szezon, sok vasat tartanak a tűzbe a csapatok és nagyon változatosak az erőviszonyok. Kíváncsian várjuk a Kínai Nagydíjat, ott kiderül, vajon szerencsésen belenyúlt-e Sergio Perez a beállításokba, vagy tényleg olyan döbbenetesen gyors a Sauber. És ott lesz Alonso, aki bizonyítani akarja, hogy a mai eredmény nem véletlen. Hogy mindehhez mit szólnak majd a többiek? Egy biztos: nem lesz unalmas, hála a jóistennek!
