A cikk ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a Kálvin téren balra szerettem volna fordulni a Kiskörútról a Kecskeméti utca felé. Motorral. A helyszín lényegtelen, az viszont kevésbé, hogy a lámpát egy úgynevezett indukciós hurok vezérelte. Ja, és motorral voltam.
Pechemre akkor percekig nem akart egyetlen kocsi sem balra kanyarodni, ott álltam, és főttem a levemben. Mert ugyebár a motoron remek az ember hűtése, ha megy. De ha áll, már kevésbé. Mit tehet ilyenkor az ember? Picit mozog a hurokban, de úgy tűnik, a motorkerékpár fémtartalma kevés volt ahhoz, hogy ezt jelként értékelje a rendszer. Zaj voltam, nem jel – ez a 160 kilós motor hátránya.
Apropó, ön tudott a hurok (született indukciós hurok) létezéséről?
Arra a pár tekercs másfeles rézdrótra gondolok, amit a járművek elhaladásának érzékelésére használnak. Az okos lámpavezérlő rendszerek ez alapján tudják módosítani a zöld jelzés idejét a forgalomnagyság függvényében, és hasonlók. Vagy kiválóan alkalmasak arra, hogy a kisebb forgalmú irányokban csak akkor váltson zöldre a lámpa, ha valaki kanyarodni szeretne, így más irányokban több autó haladhat át. Gyakoriak az ilyenek bevásárlóközpontoknál, kisebb jelentőségű kanyarodó sávoknál, de akár parkolóházakban is.
Véletlenül a miénkben is. Ezért a modern fizető- és kártyás beléptető rendszer vajon képes-e beengedni a motorkerékpárokat? Persze, hogy nem. Addig nem ad jegyet, amíg nem áll jármű a jegykiadó oszlopnál, és nem hajlandó a belépőkártyát sem érzékelni. Épp ezért kis házilag laminált kártyákat kapnak az itt dolgozó motorosok, és a sorompónyitás a portásfülkébe történő beordítás elvén működik, ha épp nincs résen az őr. De többnyire résen van.
Honnan ismerhető fel a hurok? Vágnak egy kábé 120 x 200 centis téglalapot az aszfaltba, 7-8 centi mélyen, és beletekerik a rézdrótot. Aztán a rést feltöltik homokkal és lezárják bitumennel. Ennyi, nem egy űrtechnika. Illetve, az űrtechnika nem itt van, hanem a jelek értékelésében. Egy hurok-szakember elárulta nekem, hogy a mérőrendszer rendkívül érzékeny, már egy százalék induktivitásváltozást is érzékel.
Hogy mit??
Hát, ebbe most ne menjünk bele nagyon. Ha emlékeznek még, az isiben fizika órán kísérletezgettek mindenféle tekercsekkel. És ha a tekercsbe áramot vezettek, akkor mágneses mező jött létre. És ha vasmagot tettünk a tekercs közepébe, akkor a mágneses mező sokkal-sokkal erősebb volt, mint ha a puszta levegő volt ott. Esetünkben az autó a vasmag, és ha áthalad a hurok felett, az érzékelhető a tekercsben folyó áramon. Egyik szakember még azt is elárulta nekem, hogy a hurok a hosszanti szárai mentén érzékel, azaz nem a hurok közepén kéne próbálkoznia a motorosnak, hanem a hosszanti szélein.
A hurkok tehát elvileg nagyon érzékenyek, sőt, bizonyos határok között állítható is az érzékelési tartományuk. Olyannyira, hogy az Andrássy úton az új, áthelyezett kerékpársávon a bicajokat is ilyennel fogják számolni. Vagyis nem igaz az a tézis, hogy tonna alatti vastartalommal ne lenne megoldható ez a probléma, bár esetünkben a karbon vázas bicajok kiesnek a mérésből. Na bumm.
Tehát a huroknak „fel lehet tekerni” az érzékenységét, vagy ha ez már nem megoldás, több menetet kellene az aszfaltba fektetni. De akkor miért nem teszik? Állítólag azért, mert ekkor már a szomszédos sávban haladó teherautóra is zöldre válthat a lámpa. Amitől azért nem dőlne össze a világ. Igaz, attól sem dőlt össze, hogy én nem tudtam balra fordulni. Megoldottam máshogy, de ennek konkrét módját fedje a feledés homálya. Azonban ez sem elhanyagolható probléma, mert aki nyitott szemmel jár, az látja: robbanásszerűen megnőtt a motorok száma az utakon, és erre gondolni kéne.
Elvégre a közlekedési rendszerek vannak értünk, és nem fordítva.
Történhet más is. Egyszer például úgy jártam, hogy egy lerobbant autó volt a hurok mellé félretolva, pont olyan szerencsétlenül, hogy az érkező autók nem tudtak áthaladni rajta. Történetesen azon az útszakaszon, ahol Csepel forgalma a Hungária körútba torkollik (vidékieknek: itt azért viszonylag sok autó érkezik), és közben keresztezi a Gubacsi utat.
Ez egy szombat reggel történt, de perceken belül akkora sor lett, hogy az leírhatatlan, mert hát még szombat reggel is elég sok autó menne erre. A lámpa egyáltalán nem váltott zöldre. És sajnos az ilyen kereszteződésekben sem iktatnak be minden harmadik-negyedik lámpaváltási ciklusba egy fix zöldet, az ilyen esetekre. Oké, a belvárosban megértem, de nem tudom, hogy az elenyésző forgalmú Gubacsi utat ez miért zavarná?
Sajnos a hurkok nem gondolkodnak, mert nincs eszük. Az a tervezőknek van. Így a hurok szakadására gondoltak is (ezek a drótok 2-4 év alatt megadják magukat), a lámpavezérlés azonnal átáll fix programra. Viszont az ilyen ritka helyzetekre egyáltalán nem tudnak reagálni.
Ráadásul az utakon nem kizárólag közlekedéstechnikai végzettségű mérnökök közlekednek, hanem csipkeverők, pékek, sőt, nem egyszer méhészek is. Honnan a fenéből kéne tudniuk, hogy az téglalap alakban összevagdalt aszfaltnak bármi köze is van a lámpához? Ekkor jön az, hogy jóval a stopvonal előtt megáll valaki – már ha vonal nem kopott le rég. Aztán gyűlik a sor, gyűlik a sor, végül egy tájékozottabb valaki megunja, előresétál, és megkéri az elöl állót, hogy guruljon még két métert.
Azokról az esetekről nem is beszélve, amikor nem az aszfalt felső, úgynevezett kopórétegébe kerül az indukciós hurok, hanem egy réteggel mélyebbre, az úgynevezett kötőrétegbe. Ilyenkor ugyanis már nem látszik az a bizonyos téglalap.
Szóval, ennek az egész írásnak az a célja, hogy végül feltegye a kérdést: vajon miért nem lehet kiírni a hurkos lámpáknál egy kis táblára, hogy tessék a vonalig előre jönni?
Kapcsolódó posztunkban hozzászólhat.
