Rabló, pandúr, mit számít?

Mert míg fórumokat nyavalyognak tele a ralidrukkerek (és sokszor maguk a résztvevők), hogy mennyire korrupt és hanyatló a magyar rali, és ezzel csinálni kéne valamit, addig minden megy tovább a saját medrében. Nem történik semmi, hiszen itt mindenki az alapoktól való változást akarja, elfeledve a tényt, hogy a kerti pottyantóst is a tetejénél kezdik bontani, nem a pöcegödörnél.

És ez vajon rendben van? Vagy a pénzmosás és bratyizás vígan folyhat tovább? Konkrét bizonyítékokat találni egyelőre nehéz, vagy lehetetlen. Van, aki inkább csendben marad, másoknak annyi vaj van a fejükön, hogy nem szívesen járnak a napon. Mert az illegális bevételből származó pénz legalizálására remek lehetőséget nyújt a ralizás, lett is millió bérautó (papíron), iszonyatos költségvetéssel operáló csapatok, szponzorok és sportegyesületek. Hiszen ki az, aki meg tudja (és meg akarja) állapítani, hogy az N-es Mitsubishi EVO-n egy hétvége alatt cserélni kellett-e négy méregdrága, kovácsolt dugattyút, szét- és összefűzni a motort, és hogy mennyibe kerültek a verseny-Bilsteinek vagy TTX Öhlinsek? Papíron fillérre pontosan annyiba kerül egy ralicsapat üzemeltetése, amennyit nem szégyellünk. És a cikitűrési küszöb emberről emberre, ralicsapatról ralicsapatra változik.

Lett tehát rengeteg – semmiből feltűnő – pilóta, bőkezű szponzor, akiket csak isteníteni szabad, hiszen tesznek a raliért, tolják bele a pénzt meggyőződésből. Árpádtető és Zagyvaróna cukrosbácsijai átvették a hatalmat, mindenki más pedig hagyta, hiszen egymás kielégítése jó dolog. Csak itt éppen nem a másik gatyájába, hanem zsebébe nyúlnak. És hagynak baksist, szponzori ajándékot, támogatást.

Aztán persze voltak, akik kiestek a pixisből, vagy egyszerűen csak elegük lett. Más sorozatokban, esetleg külföldön próbálkoztak, nálunk egyre kevesebb a néző. Mindenki megcsömörlött a negyvenhetedik, ALS-t durrogtató N-es EVO után a látványmentesen, valószínűleg időre autózó pilótától, akit bármikor agyonver egy külföldi harmadosztályú.

Mára eljutottunk oda, hogy még maga Hoffer Zsolt százados, a bér-Fabiával versenyző rendőrpáros pilótája is megemlíti, mennyire foghíjas a mezőny (létszámilag nagyon csekély), de az interjúban említett problémáik megoldódtak: mindenki nagy örömére a nagynevű, Győrben székelő Európai Kártérítési Ügyintéző Központ (amelyet a PSZÁF 2011 szeptemberében, azaz nem egész egy éve vett fel a biztosítási szaktanácsadók közé) támogatta meg őket, így ott tudtak lenni Veszprémben. Nem jött ki nekik a lépés, írta Facebook-oldalukon, hiszen saját osztályuk két indulója közül nem az elsők lettek. Sokat elmond a mezőnyről, hogy 24 autó szerepel a végeredménylistán. Reklámértékben persze még lehetnek jók, tessék, most is itt vannak az újságban.

Mellesleg a felvétel épp az ORFK RSZKK tanpályáján készült, ahol a százados úr a Gépjármű-vezetéstechnikai Alosztály vezetőjeként teljesít szolgálatot. Néha itt edzenek, de nem csak ők. Az ORFK RSZKK kapui nyitva állnak minden ralis előtt. A Tobak Team Hungary is itt készült a Veszprém ralira.

Erről tényleg csak dióhéjban. Versenyzőjük, a 23 éves Matók Ádám annak a – ralis körökben jól ismert (köszi Áki) – Matók Ákosnak a fia, akit 2005-ben a székesfehérvári maffiaper vádlottjaként két év két hónap letöltendőre ítélt a Pest Megyei Bíróság államtitoksértés, hivatali vesztegetés, hivatali visszaélés, hamis tanúzásra felhívás, bűnpártolás és vagyon elleni bűncselekmények vádjával. 2001-ben zsarolás miatt két évet kapott az Abu Mohamed nevével fémjelzett büntetőperben. Szintén csak morzsa, hogy a Tobak Team Hungary csapatfőnöke, Tobak Zoltán szintén gyanúsított volt a perben, amelyben Matókot elítélték. Ettől, és a Vizoviczki-ügy rendőrségi vonatkozásaitól függetlenül rendjén van, hogy az ORFK-tanpályán gyakoroljon egy csapat, amely finoman szólva sem áll távol a szervezett bűnözéstől.

Oszoljanak, kérem, nincs itt semmi látnivaló.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!