Amikor a piros lámpa zöld

A Magyar Piros az első pár tizedmásodpercben egyértelműen zöld. Még egy-másfél másodperces korában is az. Sárgulni csak kb. 2-2,5 mp-cel születése után kezd, valóban pirosként pedig - amire ugye már tényleg csinálni kellene valamit, mert meg kell előtte állni - csak durván 3-4 másodperccel beköszönte után kezd funkcionálni. Ekkor se mindig, de ekkor már jó eséllyel. Az ekkor megkezdett, bűntudattól sem mentes gyengécske fékezési kísérlet azonban még jó eséllyel megszakítható. Valahol érthető, hogy az ember egy gyönyörű ívű gyorshajtás sodró lendületét nem okvetlen akarja megtörni a szabályok követésével.

Bizonyos pirosok a legritkább esetben tarthatók be. Például éjjel kettőkor, egy nyílegyenes, néptelen háromsávos főútvonalon, a zöldhullámba ékelődve. Ezek napszaktól függően, de időfaktor nélkül zöldek, ha nincs a közelben a rendőrség.

Vannak továbbá a Motoros Magyar Pirosok, mert ez az egyik ország, ahol az aszfaltba épített érzékelők, az úgynevezett hurkok sokszor még egy Harley alatt sem érzékelnek semmit. A cérna egyre hamarabb szakad el, nálam ez kb.1-2 percre tehető, de csak nyugodt állapotban.

Léteznek ezen kívül a Költségvetési Pirosak, melyek lámpaállító kedvű, biztonságmániájukkal hencegő önkormányzatok pénzkidobási emlékműveiként bosszantják az autóst a lehető legfeleslegesebb helyeken. Végül pedig létezik a túloldalon már elhagyhatatlan kereszteződésbe behajtást tiltó Teljesen Hatástalan Piros, mely a keresztben - tehát zöldben - közlekedő motorosokra halálos veszélyt jelenthet. Életem egyetlen halálközeli motoros élménye ilyenhez köthető, amikor a nekem szabad kereszteződésben kiértem a keresztben veszteglő, beszorult autók közül és a szabad harmadik sávban megláttam egy kisteherautót jó 80-nal süvíteni át a piroson balról, egyenesen a motoromnak.

Szegény, nyilván elfelejtette, hogy nem csak autósok agonizálnak a Kerepesi útról, motorosok is vannak a világon, akik talán élnének a zöld kínálta lehetőséggel. Volt köztünk vagy 15 centi, a motorom szerencsére jól gyorsult. Azóta e beszorult pirosoknál leginkább balra figyelek és óvatos kisegérként osonok át a zöldemen.

A Magyar Piros és Mutációinak ismerete motorosként és autósként is fontos. Életünket sokkal inkább a szokások, semmint a szabályok betartása teszi kellő hosszúvá a Földön. Ha például komoly veszélye van annak, hogy lámpánk már sárga lesz, és biztos, hogy nem érünk át a piros előtt, mégis úgy gondoljuk, hogy környezetünkkel ellentétben megállunk a piros lámpa előtt, ezt soha ne tegyük a sáv közepén. Biztos lesz, aki mögöttünk másként gondolja és nagy gázzal átmenne a tilos jelzés ellenére.

Ez az elmebaj - melynek sokszor én is aktív részese vagyok -  aránylag új keletű, talán ha 8-9 éves. Talán teljesítményorientált társadalmunk itt is feltárja a rejtett tartalékokat és bensőjében tomboló állandó mehetnékjét. Nem bírja azonnal fegyelmezetten megzabolázni. A Magyar Piros létét persze nagyban segíti a Magyar Zöld természete is, hiszen attól, hogy zöld van, nem okvetlen kell azonnal elindulnunk. Nem is tudnánk, rengeteg tennivaló van még az autóban. A manikűrkészlet elrakása, a hotdog-maradványok eltakarítása, és annak felismerése, hogy végre mehetünk. Nem vitatható: a Magyar Zöld diszkrét kihajtásának bő 4-5 másodpercébe a Magyar Piros 3-5 másodperces éledési ideje még kamionnal is belefér. Általában.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!