Korán keltem, az elmúlt két napot végigvezettem. De semmi baj, még fél óra, és végre ledőlhetek a kanapéra, hogy csak bambuljak magam elé. Ó, de nem, az M1-esen baleset, hibáztam, nem kapcsoltam be a Waze-t sem – először csak araszolunk, majd teljesen megállunk. Nyilván senki nem vidám, mindenki sietne már haza a családhoz, gyerekhez, asszonyhoz, szeretőhöz, ahelyett, hogy a hőségben dekkol a dugóban. A többség türelemmel viseli, de te nem!
Jobbra nézek, és elsuhansz a leállósávon. Aztán követik a példádat mások is, sorban jönnek az autók. Tudod, hogy szabálytalan vagy, tudod, hogy ez a folyamat önmagát gerjeszti. Mégis miért jó ez neked? Sietsz. Nyilván sietsz, hiszen fontos dolgod van. Csak neked, senki másnak. Mi, többiek azért ülünk ott, mert ráérünk estig is, de te fontos ember vagy, neked menned kell. Felsőbbrendű vagy!
Követőid akadnak szép számmal, úgy húsz-harmincig számolhattam őket, mígnem meguntam. Kivétel nélkül nagyon komoly emberek, akik nagyon komoly helyre igyekeznek. Egyetlen perc késést sem tűrnek el nektek, nehéz lehet az életetek. Vagy ha nem is ezért, hát azért, mert az önző embereket sehol sem kedvelik, te pedig ebben nagyon komoly szintet képviselsz.
Tudod, mi, egyszerű emberek nem azért állunk, és várunk a sorunkra, mert nem tudjuk, hogy ott, a jobb oldalon egyszerűen és gyorsan előremehetnénk. Viszont tisztában vagyunk vele, hogy azzal csak rontanánk a helyzetet - hogy szabálytalankodnánk is, az már szinte mellékes. Mert mit fogsz csinálni? Később vissza akarsz majd pofátlankodni – téged úgyis beengednek, mert kedves vagy, aranyos és nagyon határozott. Mindig az utolsó méterekre hagyod a besorolást, az az igazi vagányság! Vagy esetleg lemész az első lehajtón? Ezt csinálják utánad még ötvenen-százan. Miattad áll be aztán a leállósáv is, akkor leszel igazán boldog, ugye?
Hidd el, nekem nem fáj, hogy te előrébb leszel. Ha a forgalomban őrülten gyorshajtva megelőzöl, legyintek rád egyet, siess csak! De ha eltorlaszolod a leállósávot is, mit gondolsz, jobb lesz? Neked minden bizonnyal igen, mert legalább kétszáz méterrel előrébb állhatsz majd ugyanabban a dugóban, amelyikben mi, egyszerű halandók. Már megérte.
Aztán a tükörbe nézek, és látom: egy kamionos kidugja a fülkét a leállósávra. Most megleckéztet titeket, ő lesz a hétköznapok hőse. Ez a gondolatom hamar elillan, fél perc múlva már az álló sor mellett centizgetve gurul végig ő is, mert eltanulta a technikádat. Büszke lehetsz magadra, ez a legnagyobb eredményed az életben.
