Az én autóm jobb, mint a tiéd!
Mindenki ismer olyan embert, aki állandóan azt bizonygatja, hogy az ő autója a legjobb. Nekem is sokszor kell azt kell hallgatnom másoktól, hogy az ő járműve egy csoda, vallásos áhítattal odavannak a vackukért. Pedig ha az effélének csak egyszer volna akkora szerencséje, hogy megtapasztalja az én gépegységemet, onnan kezdve minden egyes pökhendi megnyilvánulása a sajátjáról a lelkiismerete besározásával járna. Ugyanis rájönne, hogy az én autóm sokkal jobb mindegyiknél. És mivel az öröm úgy a legfinomabb, ha mindenkinek adunk belőle, mesélek egy kicsit a kocsimról, hogy mennyire csodálatos.
Már eleve attól lenyűgöző, ahogyan kinéz, egyszerűen gyönyörű, ugyanúgy jól áll neki a lenyugvó nap melege, mint a téli bemattult fénysugarak. Giugiaro tervezte, Pininfarinával karöltve, egy német stúdióban.
Rozsdamentes acélból készült, göncölszekérnyi töréstesztet tud, meg még egy Cassiopeia-t. A megjelenése sávsöprően agresszor, egyúttal elegáns is, persze a mediterrán hangulat sem kerüli el, nehogy azt hidd. A csajok odavannak érte, de nem ám csak ezek az aranyásó műlibák, hanem a komoly bizniszbigék is. Most már általában bezárom belülről az ajtókat, mert sokszor megesett, hogy elöl ült egy plázacicus, hátul meg egy szépségkirálynő egy bankigazgató helyettes csajjal, de még két tinilány rángatta kívülről az ajtókat a pirosnál. Persze elférnének a beltérben sokan, az ilyen porcelántestű csajokból meg rengetegen, hisz a sportos forma ellenére megdöbbentően nagy benne a hely, pedig hát lehetne elegánsan szűkös is. De ez hétszemélyes. Kupékabrió.
Gyorsulása mindig a te autódénál egy másodperccel jobb, és persze gyakran ki is élvezem ezt a tulajdonságát. Nem, dehogy okozok balesetet, nagyon jól vezetek. A sofőröknek nem abba a 90%-ba tartozom, akik magukat kivételesen jó sofőrnek tartják, a magamfajtáról nem is vezetnek statisztikát, hisz alig páran vagyunk csak. A múltkor az csak egy kis kocc volt, bárkivel megeshet. Egy tízliteres soros vétizenkettő van a motortérben, ami erős is, nyomatékos is, de mégis kezesbárányként viselkedik az autó a sok száz lóerő ellenére. Persze lehet vadállat is, ha azt akarod.
Nem szervizigényes, eleve olyan vastag lánccal vezérelt a motor, hogy a Titanic horgonyát is elbírná, örök élet, sosem kell cserélni. Fogyasztását a pórnép nem hiszi el, pedig simán elvan vegyesben hat literből. Na jó, ötből. Micsoda, a tiéd is? Akkor ez négyből. Csak ezt nem szoktam bevallani, mert a sok hülye úgysem hiszi el, pedig hát én magam mondom. Olajat nem eszi, én többet fogyasztok, mikor megeszek egy rántottát. Negyedmérföldet bőven tíz alatt futja.
A futóműve mindenhol megállja a helyét, versenypályán ugyanúgy, mint a nagyinál a szántásban. Tele van mindenféle modern elektronikával, így az autó nem tud megcsúszni, külön állása van az ESP-nek, ami kikapcsolja a fizikát is. Jégen sem kell piruettezni, még nyélgázon sem, úgy megy, mintha csak pizzaszeletelő korongok volnának a kerekei.
Mondjuk emiatt a sok béna persze eléggé idegesít az utakon, nem lehet tőlük haladni, mikor meg megemlíted nekik, hogy nyomorékok, azt mondják, hogy relatív gyorshajtás. Mintha valami Einsteinek lennének, nem pedig arról volna szó, hogy életképtelenek. Az akksi még a gyári, ahogyan minden izzó is. A fényszóró olyan jó, hogy ha felkapcsolom Nyíregyházán, megmondom, hogy Sopronban sok -e a szúnyog. Szembejövőket nem vakítja egyáltalán. Defekt és kopásmentesek a gumik.
Megbízható -e? Hogy mást ne mondjak, múltkor elmentem vele Gibraltárig, onnan meg Fokvároson át Ausztráliába, mindenféle hiba nélkül, pedig már benne van nyolcmillió kilométer. Eddig csak a kopó alkatrészeket kellett benne cserélni, azt is ritkán, ez egy fillérekből fenntartható autó, örökgaranciával. Nem kell szerelni, én csak unalomból, hobbiból szoktam néha. Az pedig a hosszú túrák alkalmával derült ki, hogy mennyire jól jön a nagy csomagtartó, pedig azt hinné az ember a formából, hogy kicsi a tárhely, de alapból a te autódénál nagyobb, az ülések lehajtásával pedig csillagászt kell hívni, hogy meghatározza a teret fényévekben. Hátul van egy diszkrét, láthatatlan vonóhorog, amivel néha odébb szoktam húzni a házamat, ha túl hangos a szomszéd. Nem erőlködik ilyenkor sem a motor, mert egy tizenháromfokozatú automata van hozzápárosítva, kvadrokuplunggal. Kevlár.
A beltérben minden gondolatvezérelt, és nincs benne sávelhagyásra figyelmeztető nyenyergés, mert ha lemész az útról, aszfaltoz egy újat maga elé. Ez alapáras volt. Egyszarvúbőr ülések vannak benne, a műszerfal pedig Yetibőrrel van bevonva, szűzlányhajjal szegve. Nem ilyen gagyi műanyagból van a beltér, mint a tiédben. A klíma ötvenzónás. Különböző illatokat tud adagolni akár automatikusan, hangulatfelismerés alapján. Kedvencem a Frissen Fürdött Palvin Barbi kollekció közepes állása, de nem rossz a Megan Fox Teliholdkor Pucéran sem.
Most, hogy belegondolok, inkább nem is mondom meg, hogy milyen autóm van. Úgyis az a lényeg, hogy ha lecserélem valami másra, az is jobb lesz, mint a tiéd. Mert én mindig jól választok, te meg megveszel minden szart. Azt hiszem, hogy megyek is és veszek egy másik kocsit, tudod, csak hogy bosszantsalak, de amúgy nincs szükségem rá, hisz a mostani is tökéletes. Nem is tudom, mi legyen az utód, de hogy olyan nem lesz, mint amilyen neked van, az biztos. Mert az én autóm mindig jobb, mint a tiéd!
