Hagyj előzni, vagy meghalunk

Hetente legalább egyszer lenyomom a Budapest-Ózd távot, többnyire munka után, este hatos indulással. Durván 160 kilométer tele útépítéssel, előzési tilalommal, sebességkorlátozással, kint is vannak a rendőrök, nem érdemes vagánykodni. Amúgy sem tolom túl, ha valaki lassabb, megelőzöm, ha gyorsabb, elengedem.

Pár napja éppen a Hyundai Kona tesztautóval tartottam hazafelé, már jó ideje követtem az Opeledet. A kanyargós részeken végig a felezővonalon autóztál, előzéskor meg hirtelen mozdulatokkal rántottad egyik sávból a másikba az autót. Nem nagyon foglalkoztam veled, amíg nem veszélyeztetsz senkit, azt csinálsz, amit akarsz. Az egyik szerpentinről kiérve végre egyenes következett, mehettél úgy 65-tel, gondoltam, megelőzlek, hogy kényelmes nyolcvan körül folytathassam.

Szeretem az előzéseket gyorsan letudni, vissza is kapcsoltam, melléd értem, erre te mit csináltál? Elkezdted tolni neki, és nem engedtél. Amikor elvettem, te is elvetted, szórakoztál, élvezted, hogy nem engedsz vissza a saját sávomba. Visszaraktam harmadikba, padlóztam, erre persze te is padlóztad. Végül teljesen el kellett vennem, fékeznem, amíg csak meg nem untad, és végre vissza tudtam húzódni. Jól ismerem az utat, ebbe az egyenesbe két előzés is simán belefér, de nagyon közeledett a következő kanyar.

Neked komoly baj van az agyaddal. Nem lenne szabad vezetned, nem lenne szabad autóba ülnöd. Miért akarod mindenáron méregetni a farkadat? Miért kell a közlekedést túlélőjátszmává tenned? Belegondoltál már, mi van, ha egy rutintalan sofőrrel csinálod ugyanezt? Aki esetleg bepánikol, és elrántja a kormányt? Vagy az árokba esik, vagy neked ütközik, esetleg eléritek a kanyart, és jönnek szemből – hát nincs elég baleset az ilyen gyökerek nélkül is? Mondd csak, tükörbe tudnál nézni, ha miattad bénul le, vagy hal meg valaki, csak mert éppen jó poénnak tűnt, hogy előzés közben erősködsz? Ha menni akarsz, hát nyomjad, de ha már melletted vannak, ne akkor jusson eszedbe, hogy te mégis inkább gyorsítanál.

Egyszerű bűnbakként mutogatni a gyorshajtókra, a rutintalanokra, az öregedőkre, a BMW-sekre. De a balesetek nagyon jelentős részét nem ők okozzák, hanem a barmok. Az olyanok, mint amilyen te voltál ott és akkor, az Opeleddel. Mert nem gondolkodsz, nem teszed sebességbe a visszamaradott agyadat, mielőtt ekkora hülyeséget csinálnál.

És sajnos nem vagy egyedi eset: jól emlékszem, amikor a családi ezerkettes Ladával mentünk Miskolcra, a kórházba. Akkor egy kenyeres kocsi játszotta ugyanezt, közben bele sem gondolt, hogy az autóban egy család utazik, beteg gyerekkel a hátsó ülésen. De nagyon nagy királynak érezhette magát, mert megmutatta. Pont mint most te. Tégy meg egy szívességet: nézz magadba, és gondolkodj el, valóban nem lehet anélkül közlekedni, hogy képtelen legyél elfogadni, ha valaki megelőz? Anélkül, hogy veszélybe sodorj másokat? Ha a válaszod nem, akkor inkább dobd a tűzre a jogsidat, mert rád semmi szükség az utakon.