A közlekedés egyik legfontosabb alapvetése: mindig a másik a hülye. Ha lassan megy, akkor tötymörgő, ha megelőz, akkor hova siet? Az autósnak a gyalogossal van baja, a gyalogosnak az autóssal. De legalább a saját magunk ellenségei ne legyünk.
Pár héttel ezelőtt óriási visszhangja volt annak a balesetnek, amelyben az Uber egyik önvezető autója gázolt halálra egy kerékpárt toló gyalogost. Először azok a hangok erősödtek fel, amelyek szerint a gép ölt, és egyébként is, az autonóm jármű úgy hülyeség, ahogy van. Mások meg – joggal – arra hívták fel a figyelmet, hogy egy tesztüzemben futó önvezető autóban a sofőr nem dísznek van, és nem azért, hogy az idő nagy részében lefelé bámuljon – ez látható ugyanis a belső kamerás felvételen.
Nehéz, és viszonylag értelmetlen is arról beszélni, mi lett volna, ha... Ahhoz, hogy a kormány félrerántásával, vészfékezéssel-kikerüléssel el lehessen kerülni a balesetet, minden bizonnyal tapasztalt, felkészült és jó reakcióidejű sofőr kellett volna. A másik fontos szempont viszont a gyalogos felelőssége, ami viszont nemcsak erre a konkrét esetre érvényes.
Azzal a legtöbb gyalogos tisztában van, hogy a zebrán elsőbbsége van. Ez igaz is, a baj viszont az, hogy sokaknak ennyiben ki is merül a közlekedéssel kapcsolatos ismeretrendszerük. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy kapucnival a fejükön, fejhallgatóval (mert fontos, hogy kizárjuk a külvilágot teljesen), zombiként a telefonba mélyedve, szétnézés nélkül is lelépnek, csak mert nekik elsőbbségük van. Jöhet ám a Kamaz vagy a szirénázó mentőautó is, nem számít. De vajon vigasztalja-e majd a családot, ha a sírkőre azt vésik: „márpedig nekem volt elsőbbségem”? Aligha.
Nem a szabálytalankodó autósokat akarom felmenteni, de ha baj van, mindenképpen a gyalogos húzza a rövidebbet. A sofőrt eltiltják, de még ha be is zárják egy rövidebb időre, ő akkor is ÉL. Márpedig az életünket semmi nem adja vissza. Amikor vezetni tanultam, örökre az eszembe véstem minden oktató egyik kedvenc mondatát: elsőbbségünk akkor van, ha megadják. Tessék hát egy pillanatra lassítani, körülnézni, és meggyőződni arról, hogy megkapjuk-e.
A megoldás az lenne, ha mindenki, aki részt vesz a közlekedés nevű nagy közös játékban, tisztában lenne néhány alapfogalommal. Ilyen a sebesség, gyorsulás, lassulás, fékút, féktávolság, láthatóság és a többi. Mert hiába van elsőbbségünk, ha későn észlelnek minket, hiába gondolja meg magát az autós, ha már féktávolságon belül vagyunk, és fizikailag lehetetlen megállni.
Kis álnaivitással, kis demagógiával azt is mondhatnám: ha reggel felkelünk, és kilépünk az ajtón, abban biztosak lehetünk, hogy közlekedünk. Másodfokú egyenletet nem biztos, hogy megoldunk, talán verset sem elemzünk, de a közlekedésben részt veszünk. Márpedig a másik kettőt tanítják az iskolában – nemcsak úgy tessék-lássék, hanem rendesen.
Mennyire jó lenne, ha az iskolarendszerünk része lenne a KRESZ-oktatás, a tudatosságra nevelés. Óvodában még csak az alapokat tanulnánk meg: az út szélén megállni, balra nézni, jobbra nézni, ha nem jön semmi, átmenni. Általános iskolában aztán lehetne kicsit komolyabban is foglalkozni a táblák, útburkolati jelek jelentésével, a járművek alapvető fizikájával. Komolyabban, mint amikor nálunk még csak technika órára hoztak be néha egy-két kis füzetet, de igazi tétje nem volt az egésznek. Lássuk be: bárki biciklizhet, nem kell hozzá jogsi, de alapvető ismeretekre nagyon is nagy szükség lenne a túléléshez. Mert mindig az a gyengébb, akit nem vesz körül egy nagy fémbódé.
Aztán végig lehetne ezt vinni középiskolában is. Nem mondom, hogy legyen érettségi tantárgy, de csak lehetne találni neki helyet az órarendben. Amúgy is ráférne némi ésszerűsítés az oktatási rendszerre, lehetne szelektálni a tantárgyak között is. Nyilván nem a matekot vagy az irodalmat kell dobni, de kizárt, hogy pont ez ne férjen bele. És akkor a kurzus végén legyen ott az ingyenes KRESZ-vizsga lehetősége, ha valaki jogsit akar, legyen ez az első lépés, mindjárt lenne motiváció is. És akkor nem kerülhet ki az iskolából olyan ember, akinek fogalma sincs arról, mi miért történik az utakon. Inkább erre menjen az állami pénz, mint traffipaxra!
