Vegyél szart, csak hagyj vele békén!

Kétféle tanácskérő ember van: az egyik tényleg kíváncsi a véleményedre, a másik csak lelki támogatást kér a hülyeségéhez. Aki a véleményedre kíváncsi, az általában preferenciákkal jön, legyen benzines, automata, összkerékhajtású, netán egyterű, néha még a Google-t is felcsapja és konkrét típusokat rendel az igényeihez. Ő könnyű eset, hallgat az észérvekre, hajlandó megnyitni a Népítéletet, esetleg felhív szerelőket, ha új autóról van szó, akár több kereskedőhöz is betér, hogy kipróbálja a jelölteket.

Nem kell ahhoz szerelőnek vagy újságírónak lenni, vagy bármilyen az autókkal kapcsolatos szakmában dolgozni, hogy az embert időnként megtalálják a milyen autót kéne venni? kérdéskörrel. Nincs ezzel baj, én legalábbis órákat tudok beszélgetni bárkivel, mindegy, hogy olcsó játszós autót vagy új családi hobbiterepjárót keresünk. Átragad a lelkesedés, a keresés és az ötletelés izgalma, a teoretikus autóvásárlás a kellemesebb fejben kúrások közé tartozik. A lényeg az, hogy segíteni akkor jó, ha az embernek tényleg kíváncsiak a véleményére, nem csak azért keresik, hogy áment mondjon a már fejben réges-rég megszületett döntésre.

Akik egy konkrét autóval jönnek, na, velük kell vigyázni. Ők ugyanis nem segítséget kérnek, hanem egyfajta támaszt, hiszen a lelkük mélyén tudják, hogy a döntés nehezen indokolható, de minimum vannak buktatói, mégis valakitől emberi közösségvállalást várnak. Talán két éve hívott fel egy gyerekkori bringás haverom, akivel legalább nyolc éve nem beszéltem, hogy melyik a jó döntés, BMW e46 320d, vagy egy B5-ös Audi A4 1,9 TDI, 1 millió körül, ráadásul munka miatt kéne mindkettő, rohangálni, rövid távokon. Mondhattam én bármit, persze, tartós dízelek, de pont emiatt már bennük van a Föld-Nap távolság, a futóművekben is van sok finom alkatrész, és azért már a legfiatalabb darabok is inkább huszonévesek, mint nem, meg az összes észérvet felhoztam, ami eszembe jutott.

Emberünk egyetértően hümmögve végighallgatott, majd megkérdezett, hogy akkor mégis mit vennék a helyébe. Ennyi pénzből ilyen használatra a lehető legfiatalabb, jobb fajta benzines kompaktot, akár Golfot, akár Corollát, mindegy, csak legyen hozzá szaki, meg kallódjon minden bokorban alkatrész. Nem lesz olyan menő látvány a ház előtt, de legalább nem is fog sokat ott állni, lévén működni fog. Megköszönte, elköszöntünk, majd két hét múlva virított a Facebookon a kép a frissen átvett 320d-ről.

Mindenkinek szíve joga égetni a pénzét, nekem is volt mások által reménytelennek vélt rozsdakupacom, amiből idővel mégis autó lett, és itt sem az fájt, hogy nem hallgattak rám. Lehet, hogy túl sokat foglalkozom mások jólétével, de egyszerűen bánt, hogy hiába szántam rá időt, akár a falnak is pofázhattam volna. Ez egy rossz érzés, én legalábbis komolyan magamra tudom venni a mások önsorsrontásában vállalt szerepemet. 

Még rosszabb a helyzet, ha a rokonságból érkezik a kérdés, hiszen ilyenkor néhány vasárnapi ebéden túl akár emberi kapcsolatok is sérülhetnek. Szabad venni a kétezres évek második feléről egy meg nem nevezett német prémium kompaktot? Hát, inkább valami kevésbé prémiumot néznék. De a használttesztben azt írtad... igen, de már az a teszt is lassan négy éve jelent meg, vagyis az állományt azóta négy évvel több rozsda, kopás és használat pusztítja. De olcsóbb, mint egy kortárs Kia Ceed. Igen, okkal. Hiába volt minden érv és veszekedés, javaslat és győzködés, csak meglett az autó, amikor már harmadik hónapja állt a szervizben, nekem volt lelkiismeret-furdalásom.

Márpedig a megoldás egyszerű: ha tetszik egy bármilyen szempontból is ne vedd meg autó, akkor vedd meg. 200 ezret futott, gyári motoros Mazda RX-8? Simán, mi baj lehet? Alfa 164 V6? Miért nincs még a garázsban? Dízel Subaru Forester? Azonnal! Simán lehet, hogy kitúrod a gyöngyöt a disznók elől, hogy te leszel a százból egy, a szerencsés, akinek tényleg nem lesz baja, tényleg, csináld. Csak ne hívj fel miatta senkit és ne szívd senki vérét, hogy igazolja a hülyeségedet. Mindkettőtöknek jobb lesz, neki nem lesz lelkifurdalása, te pedig kételyek nélkül vághatsz bele a kalandba.