Nagybevásárlás közben Kapucínerek fölött remeg a kéz, francba is, azon a kétszáz forinton nem múlik semmi. De éhesen mentél boltba – ez hiba – , három sorral odébb 10 deka trappista kínálkozik sápadtan, na jó, hatszáz forint, belefér. Ezt a fajta fogyasztói gyengeséget autóvásárláskor talán még nehezebb legyőzni: ha már ráköltesz 5-10 millió forintot, igazán lehessen már 14 irányba állítani az ülését; asszisztáljon ehhez-ahhoz; sőt, leszel úr, azt se bánod, ha emblémát vetít a lábad elé. Eközben alig lehet már kisautóhoz, ad absurdum, fapados alapmodellekhez jutni. De hibáztassuk-e emiatt a felesleges extrákat?
Az autóipar sem különb: meg tudná csinálni az örök életű, keveset fogyasztó és biztonságos autót, csak az nem kéne senkinek. Meg hát hülye is lenne most, hogy a környezetvédelemmel cseszegetik. Inkább elhiteti, hogy a tekerős ablak, a kisebbik LCD és a Mitsubishi Space Star ciki, fogd az extralistát, oszt pipálgassál szorgosan. Az emberek reakciója erre kétféle: az egyszeri troglodita (barlanglakó, átvitt értelemben: maradi) szerint minden a kormánykeréknél kevésbé célszerű dolog rongyrázás; a realista szemlélet ennél nyilván megengedőbb, hagyja magát cirógatni. Kiragadott, szubjektív példák és profi boomerkedés következik.
Amire áldozni érdemes
Az elmúlt években annyi vezetéstámogató rendszer lett, mint égen az NCAP-csillag. Sokáig súlyos extrának számítottak, aztán az EU-nál meghozták a felelős döntést: a fontosabbakat tavaly óta minden új autóhoz alapfelszereltségként kell kínálni (hogy melyek ezek, arról itt írtunk), mert ugyan milyen politikai felügyelet az, ami megengedi, hogy fizetned kelljen a túlélésért?
- Vészfékasszisztens: vezetéstechnikai tréningeken látszik igazán, hogy alig tud valaki rendesen vészfékezni – ritkán használt készség, nem tanítják, gyakorolni nem szoktuk. Van, aki az ABS dübögésétől megijedve engedi fel a pedált, van, aki nem is mer teljes erővel beletaposni, értékes méterek vesznek el így. Az emberi viselkedésen változtatni nehéz, egyszerűbb elektronikát írni hozzá. A funkció egy bővített változata amikor a rendszer észlelni is képes az akadályt, és magától fékez, és ha meg nem is áll az autó, a becsapódás ereje csökken. Ha ezzel a pár százezer forintnyi extrával megválthatom a bénulást, legyen, még borravalót is adok.
Fotó: Ziegler Gergő - Vészhívó: tizenévvel ezelőtt Csurgó és Porrogszentkirály között árokba hajtott egy nyergesvontató. Az árok legalább olyan mély volt, mint a sötét, órákig nem vette észre senki, mi történt. A hasonló esetekre is megoldás a vészhívó: a modernebb darabok azt is felismerik, ha baleset történt, és automatikusan értesítik a hatóságokat. Ha vénát vág egy kicsorbult fémdarab, az a pár perc is számít.
- Kulcs a zsebben (mert az életet megkönnyítő dolgoknak is jut hely): fémen csúszó fém, zárolajszag, klattyanások: az indítózás az autóbuzéria egyik utolsó analóg aktusa. Egyszerre négy érzékre hat, mechanikus mámor, mégis feláldozható. Feláldozható, mert számottevő mértékben könnyíti meg az életet, ha nem kell minden be/kiszállásnál a táskában és zsebben matatni egy fémpöcökért. Az élményautóknál jöjjön vissza a fizikai kulcs, mint intézmény, de a mindennapokban áldás a hiánya, megéri beikszelni.
És amire nem
Értem én a luxust. A pénzügyi szabadság adja a zamatát, a racionalitás meg legyen csak a szegények épp csak megugorható horizontja. Tényleg szükség van 20 féle masszázs-programra egy autóban? Szükség nincs rá. Bőség van.
- Hangulatvilágítás: rejtett LED-szalagok világítják be a konzervatívok rémálmait. 256 színben állíthatóak, pulzálnak, sőt, az i7-esben ujjnyi vastag panel fut már a műszerfalon, színe és a rajta futó animáció is változtatható. Nagyobb baj, hogy a normál autókba is kezd leszivárogni, holott a hangulat legfeljebb bazári lesz tőlük, és még zavaró is, ha a fényük este tükröződik az üvegen. Fizetnék érte, hogy ne legyen.
Fotó: Csepreghy Dániel - Kijelzők és kijelzett infók tömege: váratlan vehemenciával kezdett terjedni a napokban egy 2023-as, alapfelszereltségű Hyundai Elantra műszerfaláról készült kép: középen az információk apró monokróm oázisa, a tekerők kétoldalt meg, mint gumiköpenyes berber pásztorok, ülik gombnyájukkal a plasztik-szahara síkját. Elharapódzott a trend: fizikai gombsorokat helyettesítő digitális panelek (Peugeot); akkora digitális táblák, amikért a magyar tankerületek 80 százaléka összetenné a kezeit (Ford, Tesla); gyönyörűen dizájnolt és/vagy felhasználói szempontból hitvány felületek (BMW, Mercedes), esetenként több is per autó. Mind alattomosan a fogyasztó szemébe csepegtetett ópiátok, évek alatt a legalsó szintekig lecsorgott kiegészítők, amiket a kisebbség kért, de a többség kapott meg. Bár a rajtuk megjelenő piktogramok és információk nehezen forintosíthatók, nélkülük a tervezői szabadságot biztosító digitális panel is okafogyottnak tűnik.
Forrás: Al Kaif Motors - Minden, ami erősebb 200 lóerőnél (kivéve hobbiautók): ennél demagógabb példa nincs, tudom, de 3-400 lóerős crossoverekkel bevásárolni, gyereket iskolába hordani abszurd. Közben viszont nemcsak a látvány-SUV-k, de minden autó egyre erősebb, és nehezebb, és erősebb, és nehezebb, így a tendencia körkörös, odafent meg csodálkoznak, hogy lámlám, a fogyasztás és az emisszió is maximum stagnál, Euro 7-tel kell rendet tenni, és a fejlesztési költségekkel ellehetetleníteni az egyébként racionális kicsi és közepes modelleket.
Az extrák önmagukban apróságok, nem attól a 30 centi LED-szalagtól szalad 7 millióra egy Suzuki, hanem az energiaáraktól meg a biztonsági és emissziós követelményektől. Csakhogy összességében a fentiek is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy átlagos modern autóba lazán belemenjen 3000 chip, meg felszaladjon rá 50-60 kiló plusz súly, miközben sok funkcióról azt sem tudja a felhasználó, hogy létezik. A legbátrabban pont a szomszéd diszkont-márka állt ki a trend ellen: a Daciánál rühellik a sok elektromos gizmót, csak azokat építi be, amiket (pl. az uniós) szabályozás megkövetel. Azokat se szívesen, hisz ezek pont a márka szexepiljét tépázzák: bonyolítanak és drágítanak.
Sajnos az idősb asszonyrokon zsugori, a kapitalista nagyvállalat meg profitban gondolkozik: kis árréssel volument árulni kockázat, főleg, hogy a drágábbat is megveszik tele olyan vackokkal, amikre szükség sincs. Mert megveszik, és ha már ennyit fizettek érte, igazán legyen benne 14 irányba állítható ülés; ehhez-ahhoz asszisztens; sőt, lesznek urak, azt se bánják, ha emblémát vetít a lábuk elé. A rendszeren változtatni nyilván nem lehet, és az is kétségtelen, hogy soha nem az alapmodellek vitték előre a világot, de mindez összeegyeztethetetlen az olcsó kisautók fogalmával, így a kispénzű emberek már rövid távon ki fognak szorulni az újautó piacról. És ez a kisebbik baj.
