A harley-sokon élcelődni egyáltalán nem oké

“Szombaton szól a legnagyobbat a kapuzárási pánik, a belvároson gurul végig a Harley-parádé” - írja a 444. “Hatezren döngetnek végig a Harley-Davidson büszkeség menetén” - olvasom a Telexen. “Hogy mi van?” - kérdezem én. Egészen biztosan felelősségteljes és etikus döntés telibe arcon shamingelni bármilyen közösséget?

A kapuzárási pánik egy komplex biológiai és pszichológiai jelenség, ami csak addig vicces, ameddig valakit nem érint. Hiszen miről is van szó? Egy életmenedzselési válságról, a korrekt megnevezése is erre utal - életközépi válság. Abban ugyanis semmi megmosolyogtató nincsen, ha valaki elhomályosult tekintettel fújja el az ötvenes gyertyát, miközben dübörög a fejében, hogy mit szeretett volna másképp csinálni, hogy a számvetés végén az elégedetlenség, a boldogtalanság vagy a változó képességek nem elfogadása nyomja betonsúlyosan a mérleget. Ugye milyen humoros? Nosza, nevetgéljünk még egy kicsit!

Mert hiába a kőkemény valóság, a legtöbbek arcára mosolyt csal a sztereotípia, és ennek az előítéletnek alárendelni egy rendezvény komplett közönségét minimum téves és általánosító. Persze, nyilvánvalóan van olyan Harley-Davidson tulajdonos, aki megfeleltethető ennek a képnek. Olyan, aki egy sikeres vállalkozás vagy karrier végén szeretne valamit érezni, valamit tenni, ami róla szól, de a kicsúfolás velük szemben sem korrekt. Persze, értem én. 2023-ban egy túlterhelt szerkesztőségben provokatív címeket kell írni, mert elveszik a süllyesztőben az anyag. A viccet viszont értékelik az olvasók: ha mással nem, hát egy nevetős smiley-val. Az meg tiszta win szitu, mert a Facebook is többre értékeli, mint a sima like-ot, azaz jobban pörgeti a cikket.

Ennyi erővel akár jobban bele is lehetett volna állni a Harley-Davidson 120. évfordulós európai fesztiváljának résztvevőibe és a finomkodó kapuzárási pánik helyett az impotencia szót használni, nem? A Telex cikkének szerzője viszont még ennyire sem volt bátor. Csak áthallást használ, aztán aki úgy érti, az az ő dolga, ugye? De tegyük már fel a kérdést: ha bárki körbekérdezi a közvetlen környezetét, tízből hányan fognak a Pride melegfelvonulásra asszociálni a büszkeség menete kifejezésről?

A Harley-Davidson fesztivál szervezői ugyanis sehol nem hivatkoznak így az eseményükre. Viszont üsd be bátran a Google-be, hogy büszkeség menete. Vajon mennyi találat lesz, ami nem az LMBTQ-felvonulással függ össze? Csak jelezni szeretném, hogy nyugodtan el lehet bújni a “rossz az, aki rosszra gondol” narratíva mögé, de ettől ez még nem lesz több, mint egy bújtatott útszéli buzizás, ami nem csak a Harley-Davidsonos közösséggel szemben nem korrekt, hanem a meleg férfiakkal és nőkkel szemben sem. Sőt, velük szemben igazán nem az, mert az ő ügyüket rendeli alá egy áthallásos viccnek a szerző.

Czinkóczi Sándor és Zách Dániel együtt csinált viccet a Harley-Davidson 120. évfordulójának ~40-45 ezer vendégéből, ami legalább annyira nem oké, mint a város közepére szervezni egy nyilvánvalóan extrém hangos rendezvényt.

Szeretném jelezni, nem is a szerzőknek, az olvasóknak, a világnak: Harley-Davidsont birtokolni nem bűn, nem ciki. Érzelemvezérelt választás, de attól még az, ami. Egy motorkerékpár. Egy rendezvény résztvevőit okolni annak szervezői helyett, na az a kellemetlen. Mert kedves uraim, egyet ne felejtsünk már el itt a nagy médiatérben: köpni mindig csak felfelé elegáns, soha nem lefelé.