Sokféle hír röppent fel az utóbbi időben a jogosítvány megszerzésének változásairól, most, augusztus 24. után pedig valóban sok minden bonyolódott a vezetésoktatásban. Ezek jelentős része végül nem annyira a tanulói, hanem inkább az oktatói kedélyeket borzolja, de az eddigi változások a tanulóknak sem könnyítenek különösebben az életén. Sőt.
Jelenleg az oktatás nem, de a vizsgára jelentések például szünetelnek a digitális átállás miatt. A digitalizáció haladást jelenthetne, az eddigi papíralapú rendszer azonban egyelőre nem szűnik meg, az oktatók így jelenleg az eddigi adminisztratív feladatok többszörösével néznek szembe.
Oktatói körökben enyhén szólva is vitatott újdonság, hogy a Közlekedési Alkalmassági Vizsgaközpont Nonprofit Kft. szeptembertől új adminisztrációs kötelezettséget vezetett be. A megtartandó órákat előre kell bejelenteni elektronikusan, annak minden adatával: ki vezet, milyen rendszámú autót, pontosan mikor, illetve házszámra pontosan mi az indulási és érkezési hely. A cél nem is titkoltan az ellenőrzés megkönnyítése, a visszaélések megszüntetése, annak elősegítése, hogy a tanulók valóban vezetéssel töltsék a vezetésre kijelölt időt.
Az utóbbi rögtön érdekes kérdés, hiszen az oktatáshoz bizony sokszor hozzátartozik az álló autóban magyarázás is, nem feltétlenül azért állunk, hogy randisztorikat osszunk meg a tanítványainkkal, vagy vásárolni menjünk az ő kontójukra. Az új szabály komoly ellenérzéseket vált ki szakmai körökben. A vezetésoktatás ugyanis erősen a forgalomnak kitett, eddig viszonylag rugalmasan megoldható dolog volt, ahol akármennyi jóindulattal sem tervezhető órákkal előre a percre pontos érkezés, illetve a hely pontos megadása is nagyon komoly megkötés, ami nem segíti elő a tanulókkal való gördülékeny együttműködést sem. Eddig bárki megbeszélhette a vonat késése miatt később érkező tanítványával, hogy egy-két megállóval odébb kezdjenek, vagy fél órával később végezzenek, mindez a rugalmasság ezentúl hivatalosan lehetetlennek látszik.
– Nem hiszem, hogy ez lenne a jó irány – mondja el Köves Szilárd oktató.
– Azelőtt a szakfelügyeletnek az volt az értelme, hogy időnként beülve a autóba megnézték, hogyan oktat az ember, és módszertani segítséget, szakmai tanácsokat adtak. Mostanra ez odáig jutott, hogy az ember akkor lesz jó oktató, ha tökéletesen teljesíti az adminisztrációs kötelmeket, az ellenőrzés során csak ezt nézik. Ezzel az a gond, hogy ettől még jobb tanár nem lett senki, ráadásul érezhetően bűnözőként tekintenek ránk, az oktató lop, csal, hazudik, így legjobb, ha olyan dolgok is ellenőrzés alá kerülnek, amiknek semmi köze az oktatás minőségéhez.
Aki követte a híreket mostanában, annak érezhető az utóbbi időben a médiában is, hogy az oktatók mostanában komolyabb reflektorfénybe kerültek: egy jó ideje egyre-másra születnek a „felháborítóan drága a jogsi” témájú cikkek, illetve a pocsék oktatókról szóló összeállítások is feltűnően megszaporodtak.
Noha nyilván léteznek csalások és etikátlan viselkedés, mint minden foglalkozásnál, és nagyon is jó ezeket feltárni, a megoldás erre nem azok büntetése lenne, akik becsülettel űzik a szakmát
– Ráadásul – fogalmaz Köves Szilárd – a teljes kontroll abban a tekintetben, hogy ki mikor pontosan hol van, személyiségi jogilag is aggályos.
A legnagyobb baj az – mondja Barta Judit szakoktató –, hogy az oktatás plusz adminisztrációs kötelezettségei a tanulókon is le fognak csapódni. Eddig minden további nélkül lehettünk rugalmasak abban, hogy mikor és hova megyünk a tanulóinkért, mostantól aki a nem olcsó szolgáltatás keretében szeretné valóban a tanulók érdekét nézni, és továbbra is rugalmas maradni, az a büntetést kockáztatja.
Az már csak hab a tortán, hogy az új rendszer indulását szeptember 4-re tűzték ki, azonban ezt az új rendszert még nem látta senki, hivatalos tájékoztatást is csak pár nappal ezelőtt kaptunk. Még az újonnan bevezetett fizetős parkolózónákban is van türelmi idő, itt azonban fel sem kínálták a lehetőséget, elvileg rögtön büntetésre számíthat az, aki nem található meg az előre bejelentett időben és helyszínen, vagy vét egy elírást, amit későn vesz észre. Ez irreálisan szigorú ahhoz képest, hogy az oktatás teljesen ki van téve a forgalomnak, amit pedig, mint mindannyian tudjuk, elég sok tényező befolyásol.
A legtöbb kattintást kiváltó ügy persze nem ez volt: az „ingyen lesz a jogosítvány” hírek sokkal nagyobb visszhangot kaptak. Ez egyelőre egy törvénytervezet, ami arról szól, hogy jövő évtől a minimálisan kötelező 29 óra árát visszatérítik majd.
– Ez egyelőre olyannyira csak tervezet, hogy semmiféle részletet nem lehet tudni – mondja el Barta Judit –, se azt, hogy ki téríti vissza, az állam vagy esetleg az önkormányzat, azt se, hogy milyen áron, azt se, hogy csak sikeres vizsga esetén érvényes-e a visszatérítés. Az oktatói közösség az utolsó, aki bármit megtudna erről.
Köves Szilárd azt is elmondja, hogy 29 órából jogosítványt ígérni teljesen értelmetlen, a tanulók többsége nem fog ennyiből megtanulni vezetni. Már eleve a kötelezően teljesítendő 580 kilométer szinte megoldhatatlan ennyi órában, pláne Budapesten. A város átlagos sebessége 14 km/h, és akkor még nem gyakoroltunk parkolást sem.
Mindez persze eddig csak egy ígéret, mint a társadalmi egyeztetés a jogosítvány megszerzésének szigorúbb pszichológiai szűréséről, ami egyébként egyáltalán nem egy rossz gondolat. Jelenleg ugyanis a döntő többség szó nélkül kap alkalmas minősítést, majd a gyakorlati oktatás során derülnek ki olyan mentális diagnózisok is, amik komoly nehézségeket okoznak a vezetés tanulásában.
A kérdés ebben is az, hogy honnan lesz például pszichológusi kapacitás a szűrésre, és ki fogja ezt finanszírozni, ugyanúgy, ahogyan a legtöbb, egyéni vállalkozóként dolgozó oktató aggályosnak tartja, hogy például hogyan fognak ezek az ingyen jogosítványok létrejönni, és tulajdonképpen miért is kell, hogy mindenkinek állami pénzen, alanyi jogon járjon a jogosítvány.
