Használtautó-kereskedő: sokan még mindig új autóra számítanak

Nagyobb autókereskedés vagyunk, ezer felett veszünk és adunk el évente, tíz éve nyitva, ugyanaz a cég, ritkán változnak a kollégák. Nem engedhetjük meg, hogy szart forgalmazzunk, ezért minden eladásunk már a vásárláskor elkezdődik. Nem vesszük meg azt, ami már eleve necces, így nem kell új céget alapítanunk az eladásokhoz sem. Hazánkban számos hasonló kereskedés üzemel, viszont tudjuk, hogy ahogy a rendőröknél korrupt, az orvosoknál jattimádó, a nepperek között is akadnak trógerek. De a vevőket sem kell félteni.

Amikor vesznek, elvárják, hogy az eladó mindenért vállalja a felelősséget, nekik gondolkodni, utánajárni, körültekintőnek lenni sincs idejük, se akaratuk, se motivációjuk. Azt hiszik, játszhatják a tudatlant, joggal pisloghatnak a nem értek hozzá álarc mögé bújva. Átnézéskor még szakértők, pökhendi profik, de ha valami mégsem úgy sül el, akkor máris átvert, pórul járt, kerek szemű Csizmás Kandúrok a Shrekből, akiket a csúnya, gonosz eladó átvert.

A képlet azonnal megváltozik, amikor ugyanezek az emberek eladnak.

Az összes - mint később kiderült - szar autót mosolygó magánszemélytől vettem, aki a csillagokat is lehazudta az égről. Csavarok megbontva, elfeledett  motorfelújítás jelei, miután rákérdezek: igen, ette az olajat, de megcsináltuk, jaa gari az nincs, számla sincs. Ha szerencsénk van, kiszúrjuk és kihagyjuk, máskor beszívjuk ezeket. A közeli szervizben a milliós javítási ajánlatra közölte az ügyfél, hogy csak 107 kilométert bírjon ki, mert ott a telep Győrben, ahol majd leadja. Ha megveszed, kit szidsz? Hát a köcsög kereskedőt, akit átvert a hirdetésekben piedesztálra emelt magánszemély.

Épp a múlt héten közöltem egy tulajjal, hogy nem vesszük meg a makulátlannak mondott autóját, mert hibás konstrukció, majd tíz perc múlva már szavát feledve ecsetelte, hogy eszi a vizet, és nem jönnek rá, miért. 2.2 D-cat volt az apport, a közismert nyomorúság. Gondolom valaki már azóta átíratta és szidja is a dílert, viszi vissza szavatosságból.

Ma már mindenki tisztában van a jogaival, főleg a számára kedvezőkkel, de kevésbé a kötelességeivel. A szavatosságot még mindig sokan keverik a garanciával, és azt gondolják, hogy ugyanaz illeti meg őket is, mint azt, aki 15 évvel korábban és jóval drágábban megvette ugyanazt. Ez nem így van, de valahol megértem, hiszen egy részük még a szocializmus utolsó leheletében edződött, ahol ledolgozta a kötelező napi óraszámot, meglett a 40 év, nekik hibátlan termék jár, ha nem így van, akkor a rendszer, vagy valaki, de fizessen. Helyettük. 

Telefonálnak, ha megszólal a lendkerék, amikor leszakad a kipufogó a húsz éves Hondán. Éjszaka is felhívnak, ha eszükbe jut, hogy nem látták a kötelező elakadásjelző háromszöget, vagy ha elkopik a kuplung a negyven éve hibátlanul vezető asszony lába alatt. A minap egy hölgy tért be hozzánk panaszkodni, mert három éve vásárolt egy százezret futott Peugeot tőlünk, amiben azóta kétszáz van, és most hibát jelez. 

A szavatosság nem egyenlő a garanciával.

Garanciát új autóra adnak, a használtra nem. A használt autóra szavatosság van, ami a vásárláskor is fennálló, rejtett, nem látható, nem kipróbálható vagy megtapasztalható hibákra vonatkozik az autó fő alkatrészei esetében. Arra nem érvényes, ha elfelejted kipróbálni a tempomatot vagy a CD-lejátszót. Ezeket a hibákat neked kell megjavíttatni. Minden, ami a vásárláskor/utána még remekül működött, majd egy hónappal, fél évvel, egy évvel később elromlik, azt úgy hívják, hogy használt autó. És ezért is olcsóbb, mint az új. 

Rejtett hiba - a vásárlói aduász. Azután halljuk, hogy elfogytak az észérvek, vagy épp az egyéni felelősség kerülne szóba. Rejtett hiba lehet, ha lemerül az akksi, ha kopott a gumi, és ezt nem mondtuk, ha kiszakadt egy gumiharang, vagy ha fél év után megadja magát az önindító. Hiszen ezekről tudnunk kellett, mi vagyunk az eladók, akik biztos átnézik az autót, amikor megveszik, csak eltitkolják.

Vagyis a mágikus rejtett hiba bármire rákenhető - és rá is kenik - , amire nem számított/gondolt korábban a vevő, vagy nem akar költeni. A rejtett hiba egyben a vásárlók mumusa is, aki a sarokban kuporogva vár a megfelelő alkalomra, hogy meglepje a gyanútlan áldozatot. Ez hülyeség.

Rejtett hiba a valóságban az, amikor egy Budapest - Miskolc vonalon megeszik négy liter olajat az autó (igaz történet), amikor 140-nél kidobálja az ötödiket (ilyen is volt), vagy amikor kiderül, hogy rommá volt törve korábban, és erről nem kapott tájékoztatást az ügyfél. Persze még sorolhatnék egy csomó mást is, például ha forralja a vizet, vagy bemelegedve rángat, a lehetőségek tárháza végtelen, de korántsem vonatkozik mindenre, amire a vásárló csak szeretné. 

A szavatosság hivatalosan két év, ebből az első fókuszál a kereskedőre, amikor neki kell bizonyítani, hogy a hiba a vásárláskor még nem állt fenn. Ezt gyakran úgy értelmezik a vevők, hogy ha egy éven belül bármi történik, azt a kereskedő fizeti. Valójában az egy év arra van, hogy fény derüljön a vásárláskor már létező hibára. A mumusra. 

Tehát: ha közlekedtél az autóval 2000-5000-10000 kilométert vagy néhány hónapot, majd szétesik az addig tökéletesen működő váltó, az bármennyire is fáj, nem a díler sara. A hibás teljesítések java már a vásárlás utáni első napokban / kilométereken kiderül. Ilyenkor azonnal telefonálni kell az eladónak és jelezni a hibát, visszavinni az autót és jegyzőkönyvet felvetetni.

A szavatosság nem terjed ki az autó kötelező tartozékaira. Ritkán, de előfordul, hogy nincs az átadott autóban EÜ csomag, ilyenkor szívesen adunk, mert a másikban kettő-három is lapul. De ha nincs, akkor nem adunk és meg kell venni a patikában. Ugyanígy van a defektjavítóval, a rádió kóddal, a harmadik kulccsal, vagy a láthatósági mellénnyel. Ezek mind megérnek egy telefont az eladóhoz, de pusztán az ő jóindulatán/lehetőségein múlik a megoldás.

Az elvárások sokszor fordítottan arányosak az autóra szánt összegekkel, és ez több ponton is komoly problémákhoz vezet.

Van, amikor a vevő a pénzéből a legjobbat tudná megvenni a régebbi szériából, ő mégis többre vágyik, ezért a fiatalabb kiadás legalját túrja. A végén pedig elhiszi, hogy megtalálta a Szent Grált - amit más nem - , amikor rábukkant egy olcsóbb, EcoBoost motoros Fordra, 1.33 literes Toyotára, vagy korai 1.4 TSI-re.

Hívhatjuk őt naivnak, nem hozzáértőnek, de internet ma már mindenkinél van, ahogy telefon is, hogy megkérdezzen egy nála jártasabbat. Olcsó húsnak híg a leve, még akkor is, ha az történetesen fiatalabb, vagy kevesebbet futott. 

Nem akarok ráfutni a régen minden jobb volt sztorira, de ezek a turbós háromhengeres motorok tényleg szarok és tényleg széthullanak még százezer előtt. Nem véletlenül olcsóbbak a piacon, mint az idősebb szívók. 

A karbantartásra pedig már végképp nem gondol senki.

Az erőn felül vásárlás nemzeti sport lett, csak stadionok és éljenző tömeg nélkül. Amikor a négyszázezret futott, fiatal, de olcsón vett BMW-ben cserélni kell az akksit, az olajat, meg a szűrőket, és erre öt kilót mond a márkaszerviz, máris forogni kezdenek a szemek és csörögni a telefonunk: nem mondtátok, hogy gyenge az akkumulátor, fizessetek.

A másfél milliós vezérlés cseréről még nem is beszéltünk, vagy a csapágyazásról, vagy a lendkerékről, vagy egy tönkrement intelligens LED fényszóróról, stb. A fenntartási költségekkel ma sem kalkulál senki, helyette úgy viselkednek, mintha új autót vettek volna, ami garanciális. A legtöbb modern autót megvenni olcsóbb, mint fenntartani. 

Minél olcsóbb autót árulunk, annál magasabb elvárásokkal találkozunk. A húsz éves Corollán ne legyen karc, a Felicia küszöbén se rozsda, de szervizkönyv az legyen, hiszen a két-három-ötszázezer forint nem kis összeg. Pedig az, még akkor is, ha sokat kell érte dolgozni. Sajnos a mai világban ennyiért egy új telefont, vagy egy fél laptopot adnak, nem pedig tökéletes autót. 

Én megértem őket, nekik a legnehezebb, óriási a tét, kicsi a választék, a legkisebb gikszer is mínuszba viheti a családi kasszát. Mégis sokszor a tökéleteset keresik, könnyen átesnek a ló túloldalára, és hiába mutatunk egy műszakilag karbantartott autót, ha olyanokon akadnak fenn, hogy húzás van a lökhárító sarkán, rányitás az egyik ajtón, vagy nem tetszik a béka lámpás Corolla béka lámpája. 

Nem tudunk huszonéves új autókat prezentálni párszázért, mert nincsenek. Ezt el kell fogadni akkor is, ha kellemetlen. A potom áron eladott autók vásárlóinak utógondozása pedig rengeteg energiát emészt fel és nem is túl magasztos élmény, ezért ezeket jobb helyeken nem is erőltetik, sokszor mi sem. A szavatosság ugyanis nem tesz különbséget a 140 ezer forintos Skoda Favorit és a hat éves Toyota között. 

El kell fogadni, hogy nem véletlenül olcsó egy autó. 

Olcsó alatt nem a régi autókat értem, hiszen a fiatalabbak között is akadnak többet futott, lelakott, a kategóriatársaknál alacsonyabb áron kínált példányok. Illetve akadnak rossz hírű típusok is, amelyek motorja, váltója, karosszériája vagy valamelyik egysége az átlagosnál problémásabb. Ezeket beárazza a piac, és nem érdemes megvenni arra gondolva, hogy neked majd mákod lesz, mert nem lesz. A lényeg, hogy ha valami jó, azért több pénzt kérnek, ha nem, akkor meg kevesebbet.

Olvass utána, nézz róla videót, informálódj az autóról, az eladóról. Ne vásárolj zugneppertől, kérd le a céget, nézd meg az értékeléseket, járd körbe, amennyire csak lehet. Az adott pénzből inkább a régebbi modell tetejét válaszd, ne az újabból a legalját. Nézd meg/át személyesen, ne csak a monitoron, úgy semmit sem látsz, és próbáld ki az összes funkciót a saját kezeddel. Hívj átvizsgáló szakembert, vagy vidd el átnézetni, akár egy Totalcheckre. Tudd meg, hogy ki az eladó, kivel állsz majd szerződésben. Tartalékolj lóvét a vásárlás utánra, hiszen használt autót vettél, bármikor lehet bármi. 

Ne gondold, hogy garancia van, mert nincs. Akkor sincs, ha úgy hirdetik, mert legtöbbször csak egy műszaki biztosítást kötnek rá, ami vagy fizet vagy nem. Ha bajod van, jelezd az eladónak. Jogos panasz esetén segíteni fog, ha jó helyről vetted. 

Engedd el a paranoiát, mert csak bevonzod a bajt. De a legfontosabb: örülj neki és használd boldogan, különben semmi értelme az egésznek.