10 filmes húzás, ami őrületbe kergeti az autóbuzikat

Vetített háttér

Ártatlan, de zavaró megoldás, lényege, hogy a színész arra koncentrálhasson, amiért fizetik, ezen kívül plusz költségektől és csúszástól kímélheti meg magát a stáb, ha egy kiszámítható környezetben (lásd stúdió) rögzítik az autós jelenetek belső felvételeit. Az áttörés a hetvenes években jött el, egyre többször döntöttek úgy, hogy bekamerázzák a forgatáson az autókat a hitelesebb atmoszféra vagy az intenzívebb élmény kedvéért. A biztonságról is gondoskodtak, mert a forgatáson gyakran vontatták vagy szállították az autókat, némelyiket az utasülésről vagy a csomagtartóból lehetett vezetni.

Időtállóbbak és értékesebbek is az eredeti helyszíneken felvett képek, elég, ha csak a természetes fényt vesszük figyelembe, amit még kabrióknál is reflektorokkal és derítéssel szoktak kiegészíteni. Néhány kivételtől eltekintve a kilencvenes évekre végre kikopott a megúszós módszer, hogy a kétezres évek végén visszajöjjön, és azóta is tartsa magát kevés kivételtől eltekintve. A technika fejlődésével már nem nevetséges, inkább szomorú, ahogy zárt térben álló autóban imitálják a vezetést, és a zöld háttér vagy a LED-fal segítségével minden mást pótolnak a speciális effektekkel.

Gyorsított felvétel

A hőskorban volt jellemző, hogy a hatás kedvéért felgyorsították a száguldozós jeleneteket. A természetellenes mozgáson kívül gyakran a pattogós rugózásból is ki lehetett szúrni a trükközést, nem is említve olyan apróságokat, mint a hevesen bólogató fák vagy az utcán feltűnően gyorsan haladó civil autók. A hatvanas években még gyakran nyúltak a filmesek ehhez az olcsó trükkhöz, ma már inkább a kapkodós vágással vagy a kamera rángatásával próbálják fokozni a sebességérzetet, ahelyett, hogy jól megtervezett és kivitelezett akciókat forgatnának. Nem jártunk jobban.

Borulás a semmitől

Akkor sem biztos, hogy nem döntjük magunkra a popcornt, ha látványos koreográfiával készült a kaszkadőr-koordinátor. Az még a jobbik eset, amikor egy karambol hatására egy rámpa segítségével horpadás helyett a magasba repül az autó, de ha minden ok nélkül fejre áll, vagy egy koccanástól is szaltózni kezd, azt már nem veszi be a gyomrunk. Az irányított boruláshoz tervezett ágyút az 1974-es Detektív két tűz között című John Wayne filmben használták először, azóta a leglátványosabb autós zúzások elmaradhatatlan kelléke lett. Csak ésszel kell használni.

Mindent kibíró technika

Akárcsak maga a főhős, az autója is képes túlélni minden szenvedést, ellenáll a lövéseknek és az ütközéseknek, futóműve bírja az ugratást és a lépcsőzést. Szerencsés esetben marad nyoma a sok behatásnak, ilyenkor a kulisszák mögötti autócsere miatt általában változnak a horpadások, de előfordul, hogy annyira lazán kezelik a folytonosságot, hogy az autó csodás öngyógyítást végez, és a vágás után épen száguld tovább. Ez persze nem igaz az ellenfelek verdáira, ha kell, már az első lövéstől felrobbannak vagy az első karamboltól felborulnak, és csak utána robbannak fel...

A bűvös kézi váltó

A kézi váltó misztikus műszaki csemege az USA-ban, így érthető, ha a filmesek is szabadon kezelik a kapcsolgatás drámai hatását. Verseny vagy autós üldözés közben szinte mindig van még egy fokozat, amit lehetőleg elszántsággal, dühvel és színpadias mozdulattal kell kiválasztani. A heves váltogatás alól az sem menti fel a főhőst, ha automatát vezet, viszont a kart mindenképpen előre kell billenteni, nehogy összezavarodjon a kólát szürcsölő néző, akit laikusként talán az sem zavar, ha a színész a két kezét a kormányon tartja, miközben a hang alapján éppen felkapcsol.

Játék a hangokkal

A hangsávot persze általában utólag rögzítik, mert a körülmények ritkán ideálisak hozzá, így nem ritka, hogy nem pont a képen látható négykerekű motorját halljuk üvölteni. Jó példa erre a Vissza a jövőbe V6-os helyett V8-as hangon gurgulázó DeLoreanje, vagy a 2000-es Tolvajtempó sorhatos hangon szóló BMW 540i-je. Az biztos, hogy gumicsikorgás nélkül sem lehet elég dinamikus egy autós jelenet, az utólagos effekt alól a murvás utakon elinduló vagy megálló autók sem bújhatnak ki. A fenti illusztráció jól érzékelteti, mennyit számít, hogy az autókat hogyan szinkronizálják.

Műszaki halandzsa

Ezzel meg is érkeztünk az autós érdeklődésű nézők élményét csorbító ponthoz, a műszaki pontatlanságokhoz és ferdítésekhez. Dobálózás a lóerőkkel, vagdalkozás a szakzsargonnal, ez a téma kimeríthetetlen. Annyi sületlenséget hallottunk már, hogy ajándéknak érezzük, ha olyan érzékenyen nyúlnak a témához, mint például a Vinny az 1ügyű utolsó tárgyalási jelenetében. Sajnos a legtöbb esetben még a felkért szakértők szava sem szent, és győznek a hangzatos dumák. Ezen a szinkron sokszor tovább ront, elég csak a Micsoda nő! Lotus Espritjének kézi váltójára gondolni, amit H-ban kell tartani...

A fizika vajon mi?

Az autók megszállottjaként értékeljük, ha komoly erőfeszítéseket tesznek, és a kedvünkért jó autós üldözést forgatnak, és jó alatt azt értjük, amibe bele tudjuk élni magunkat. Ehhez minél földhözragadtabb koreográfia meg bevállalós kaszkadőrök kellenek, akik tényleg le is tudják forgatni a mutatványt. A hihető és a röhejes jelenetet a megvalósíthatóság választja el egymástól. Amint látványosan elkezdenek fityiszt mutatni a fizikának, az autórajongó fejét az arcába temetve próbálja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Azt hiszem, nem mi vagyunk a mai akciófilmek célközönsége.

CGI, CGI mindenhol

Már csak azért sem, mert a számítógépes animáció mára szinte teljesen átvette az uralmat, még olyan tökös filmeknél is bevetik, mint a Mission: Impossible, méghozzá annyira prózai feladatokhoz is, mint a sztárautó ajtajainak leszakítása, nem is említve a szóbanforgó BMW átszerkesztését faceliftesre, amit a Covid miatti csúszás indokolt, de ez akkor is ijesztő. A Cobra 11-ért felelős Action Conceptnél a sorozat fénykorában még jót nevettek volna azon, miket bíznak ma már a grafikusokra. Például a civil autók kerülgetését, amihez a Ronin stábja annak idején egy csapat kaszkadőrt fizetett.

Nem vitatjuk, hogy a fantázia szárnyalását segíti a villámgyorsan fejlődő technika, de talán a legtöbb néző egyetért abban, hogy ha spórolásból vetik be a készítők, akkor ahelyett, hogy hozzáadna, elvesz az élményből. Rowan Atkinson szerint annak idején fel sem merült, hogy a Mr. Bean sorozat esetében számítógéppel oldják meg a kockázatos trükköket, ezért becsülettel leforgatták azt is, amikor a fogorvoshoz sietve a Minijében, vezetés közben mos fogat és öltözik át. Hiszem, hogy nem vált volna ekkora klasszikussá, ha nem fektetnek bele annyi energiát.

Klasszikus autók összetörése

Van jó oldala is a számítógép segítségének, például el lehet hitetni, hogy tönkrement, aminek nem lett volna szabad. Aki annak idején sajnálta a Hazárd megye lordjai részeiben az utolsó útjukra felkészített Dodge Chargereket, mit szól ahhoz, hogy a filmekben ma is gyakran szerepeltetik a régi autókat, hogy egy látványos üldözés közben összetörjék? Bár veteránosként mindig örülök, ha felbukkan egy klasszikus, mégis előre fáj a szívem, hogy mi lesz a sorsa. A rendőr és a bűnöző tulajdonos is rossz ómen, ahogy a feltűnően óvott autók sincsenek biztonságban.

Megnyugtató a tudat, hogy a filmesek sem bolondok, általában roncsokból tákolt autók lehelik ki a lelküket a vásznon, akkor is, ha a közeliken egy tökéletesnek látszó példány hiteti el velünk az ellenkezőjét, persze vannak kivételek. Ráadásként Amerikában olyan karosszériaelemeket is polcról lehet megkapni a legtöbb hazai gyártmányhoz, melyekért sok európai vagy japán típus esetében a fél karját odaadná a gazdája. Jó belegondolni a klasszikusok szereplése kapcsán, hogy mennyi embert buzdít restaurálásra, addig kevésbé népszerű veteránok megmentésére.