Hogyan lehetne még több pénzt beszedni, teszi fel a kérdést nap mint nap magának az Állam. Nem hiába tartjuk azt a sok iskolázott köztisztviselőt, államtitkárt, minisztert, mindig találnak választ. Most épp ki akarják terjeszteni a hazai fizetős úthálózatot.
Jó, erős gyomra van a magyar autósnak, mindig mindent megemészt. Hagyjuk most a regadót, az adóval felpumpált üzemanyagárakat, nézzük csak az útdíjat. Először tudomásul vettük, hogy az új autópályák használatáért díjat kell fizetni. Oké, így van ez Nyugat-Európában is a legtöbb helyen, márpedig mi a nyugatiakhoz akarunk felzárkózni, ha ehhez díjat kell fizetni, hát legyen.
Fizettük hát a díjat '98 nyarától a Kecskemét és Kiskunfélegyháza között átadott új szakaszért. '99 januárjában kaptunk egy pofont: Budapest és Füzesabony között is fizetős lett a pálya. Így most már olyan szakasz után is kellett csengetni, amit még a szocializmusban épített a népnek a nép (igaz felújították a Bp-Gyöngyös szakaszt).
2000 januárjában köszöntöttük a matricát, búcsúztattuk a drága pénzen épített fizetőkapukat, igazi kis rendszerváltás zajlott le az autópályadíj történetében. Káromkodtunk is csúnyán: miért nem lehetett egyből a matricával kezdeni, miért fizettették meg velünk a kapuk építését, majd lebontását is. Ja, és fizetős is lett az M1-es addig kész része, az M0-tól némi megszakítással Hegyeshalomig.
2003 januárjában felújították, majd fizetőssé is tették az M7-est az M0-tól Zamárdiig, akkoriban is csuklott rendesen a közlekedési tárca, meg az autópályakezelő vezérkara. De cserébe legalább eltűntek a keresztbordák az útról, az én gyerekeim már szájtátva hallgatják már a mesét, milyen is volt, amikor réges-régen az Osztyapenkótól a Balatonig pépesre harapta az ember a nyelvét, könnyesre koptatva lengéscsillapítóját.
2004 márciusában egyik szemünk sírt, a másik nevetett. Az M5-ösön is sikerült kiváltani a helyszíni fizetést a matricával, viszont a matricarendszer bővülésével újra felesleges szolgáltatást kényszerítettek arra, aki mondjuk évente 200-szor ingázik Tatabánya és a főváros között, de soha életében nem járt Szegeden, és nem is akar eljutni oda. Azóta is épült néhány új pályaszakasz, évről évre kicsit több kilométer sztrádát koptathatunk kicsit több pénzért. Megszoktuk a bővülve emelkedést, úgy látszik, túlságosan is, mert az Állam megint kiötlött valami újat.
Egyelőre sajnos még nehéz megalapozottan, minden információ tudatában káromkodni, hiszen a hatalom maga sem tudja, konkrétan mit akar. Pénzt, persze, de még folyik a gondolkodás arról, hogy lehetne ezt nekünk úgy megmagyarázni, hogy még örüljünk is neki, hogy fizethetünk. Egyelőre úgy néz ki, hogy az autópálya-matrica nem csak autópályákon, de egyes autóutakon is kötelező lesz.
Úgy tudjuk, csak olyan útszakaszok válnak fizetőssé, melyek mellett van alternatív út. Ez helyesnek látszik, amíg bele nem gondolunk, milyen zsúfolt is nyári hétvégéken a 7-es Érden átvezető szakasza, milyen mókás látványt nyújt péntek délutánonként a Kerepesi út, azaz a 3-as bedugult külső része, vagy milyen szépen tömörülnek az autók minden délután az 1-es úton, Biatorbágy előtt. Ezeken az alternatív utakon dugóznak ugyanis azok, akik nem akarnak, vagy nem tudnak fizetni a sztrádamatricáért.
Így hát készülhetnek például a 2/A csóróbb júzerei, esetleg akik a 4-es új elkerülő szakaszain spórolják meg a törökszentmiklósi lámpákat: Damoklész kardja felettük lebeg. A fonalat pedig, melyre felkötötték, az Állam jóindulatából és szociális érzékenységéből fonták.
