A motorozás közel sem olyan veszélyes, mint mondják. Ahhoz persze, hogy biztonságos legyen, folyamatosan tisztában kell lenni a veszélyforrásokkal. Az autósok igazából egyre normálisabbak, de csodát ne várjunk, és a motoros törődjön bele, hogy ő egy olyan illető, aki autóból nem látszik.
Fizikusok, vagy optikusok esetleg vitatnák a jelenséget, leszámítva azokat a fizikusokat és látszerészeket, akik kicsi autóval járnak. Mert ők már biztos, hogy tapasztalták, milyen az, amikor egy Wagon R+, vagy Hyundai Atos láthatatlan. Kifordulnak elé, ráhúzzák a kormányt, és sokszor valószínűleg nem rosszindulatból, egyszerűen csak ami kicsi, az kevésbé látszik. A Himalája például még senki figyelmét nem kerülte el, a mikroorganizmusok felfedezésére ellenben 1675-is kellett várni. A motoros méretben sokkal közelebb van tehát a baktériumokhoz, és ezt tartsa is észben.
A biztonság kedvéért induljon ki tehát abból, hogy autóból nem látszik, és folyamatosan egy nagy holttérben halad. Alapszabály, hogy ha látjuk a másik autós arcát a visszapillantó tükrében, akkor lát hat minket. Garancia persze nincs rá, de jó az esély, főleg, ha nem +100-as sebességgel közelítjük az autóst. Viszont motorral egy csomó olyan helyen elférünk, ahonnan autós nem vár hátulról motorost, főleg városban. Egy beállt dugóban például senkitől se várhatjuk el, hogy a visszapillantó tükröket nézegesse, hiszen nincs ott semmi látnivaló, és én lennék az utolsó, aki szemrehányást tesz egy autósnak, amiért rányitja az ajtót.
Van viszont egy nagyszerű lehetőség: meg kell adni az alaphangot. Nem az a cél, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, hanem hogy mintegy feltegyük magunkat az autós periférikus látómezejére. Egy szolidan hangos motortól nem rezzen össze senki, csak valahogy bőrérzékeléssel veszi a rezgéseket, hogy valami valahol van, és nagy valószínűséggel belenéz a tükörbe.
Motoron kevésszer voltam életveszélyben, azt is leginkább én okoztam. Valamit elnéztem, elszámoltam, a múltkor egy óriásplakát szövegén méláztam el, miközben megállt előttem az autósor. De meg tudtam állni.
Fizikai kontaktusba autóval négy év motorozás alatt kétszer kerültem, mindkétszer tesztmotorral. Egyszer a Deák-téren csettegtem át a dugón, amikor egy csaj ( Peugeot 206) simán megtolta hátulról a Harley V-Rodot. Másodszor pedig tegnap. Jöttem a Róbert Károly körút felé a bedugult Röppentyű utcán. Balról előztem az álló sort. Egyik dogmám, hogy jobbról nem előzünk, és ha mégis, legyen nálunk utolsó kenet, és ha olyankor gebasz van, nem az autós lesz a hülye, az biztos.
A másik, hogy álló sor mellett lassan megyünk el, illetve általában ne legyen nagy sebességkülönbség. Most is szép lassan csettegtem a sor mellett, láttam, hogy egy Merci jobbról, a mellékutcából furakszik kifelé az álló sor résén át. Ki is engedik, de mivel szemből jöttek, én nem álltam meg, mert úgyse jutott volna tovább. Lassan jött befelé, lassan gurultam én is, gondoltam, lát. Aztán rejtélyes okból gázt adott, a tempónak hála még kerülni is tudtam egy kicsit, de lökhárítóval szépen megtolta a Triumph Rocket III kipufogóját.
Megijedtem, ahogy kell, de igazából nem volt komoly, a lábamat se kellett letenni, aztán megfordultam, hátha beszélgetni akar az illető, vagy én vele. De a kipufogón alig látszott valami, a mercis meg nyilván kirakta fejben, hogy ő kanyarodott ki az alárendelt útról, ha jogászkodásra kerülne a sor, rosszul jár, és elhúzott.
Tanulság ebben eddig nem sok, nem is nagy sztori, csak érdekes, hogy a VMax-szal már mentem bő 30 ezer kilométert, nagyrészt városban, és soha ilyesmi nem történik. Hogy miért? Mert a VMax nem halk. A tesztmotoroknak viszont semmi hangja. A Harleyn is gyári kipufogó volt, a Triumphon is, gyári hanggal.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján !
A Vmax kicsit ki van belezve. Nem hangos, de van hangja, meg valahogy jelenléte: tudnak róla, hogy ott vagyok. Utálom a hangos motorokat, rosszul leszek az ostobán és erőszakosan recsegő egyhengeres enduróktól, főleg, ha éjnek évadján egykerekeznek velük a belvárosban. Elborzadok a túlbelezett chopperektől, ráadásul van felénk a telepen egy chopperes csávó, az még lefelé a rámpán is gázfröccsökkel megy a garázsba éjféltájt, nehogy valaki lemaradjon róla.
De egy kis hang kell a motornak, van igazság az amerikai bájker-közmondásban: loud pipes save lives. Embertársainkat alkalmatlan napszakban recsegtetéssel zavarni ízetlen taplóság, de egy szép, jól artikulált motorhang, a részben azért lezárt kipufogó nekem akkor is élvezeti cikk, ha a másé. Egy jó, rotyogó V2-es, vagy egy harciasan vinnyogó GSX-R sor négy adott esetben bearanyozza az ember délutánját. Illegális, de hát mi nem az?
Ezeken az előírásszerűen néma tesztmotorokon pedig most már komolyan fosni fogok.
