Hogy jön ahhoz a rendőr, hogy kiálljon az út szélére, és saját hatáskörében eldöntse, kit, hány percig buzeráljon adminisztratív és gyakorlati tételek ellenőrzésével? Mikor pedig csinálhatna hasznos dolgot is, ugyanakkor, ugyanott?
Miért állíthat meg a rendőr, ha nem csináltam semmit? És miért állít meg rutinellenőrizni akkor, ha számos olyan autóst is megállíthatna, aki igenis csinált valamit? Az aktuális évben négy alkalommal foglalkozott úgy öt-öt percig három-három rendőr (pont egy munkaóra, amit az adónkból fizetnek) azzal, hogy vagy láthatóan kifogástalan állapotú tesztautóban, vagy ötéves, szintén szemre is tiptop motoromon és papírjaim közt keressen hibát. Hiába.
Mindig nappal állítottak meg, háromszor Bicske környékén (sokat járok arra), egyszer Pesten. Mindig világítottam, be voltam kötve, vagy volt rajtam bukó, és nem is mentem gyorsan. Sosem kutattak holttest után a csomiban, se kábszer után a padló alatt, csak a papírok, a zöldkártya, a kötelező biztosítás megléte érdekelte őket. Meg se szondáztattak, egyszer sem.
Láthatóan nem is kerestek semmit. De akkor miért csinálják ezt? Miért nem csinálnak olyat, aminek van értelme? Idegesítően sok kivilágítatlan autót, szétesésközeli állapotú vasgyűjtő kistehert, bekötetlen, telefonáló, nem indexelő sofőrt látok nap mint nap, miért nem őket buzerálják inkább? Mert logikus lenne?
Gondoltam egyet, és kimentem egy fél órára Bicske mellé az 1-es főútra statisztikázni. Motoromra támaszkodva megálltam az út szélén, egy zebra mellett, ahol 60-as korlátozás is van, és benéztem a kocsikba, figyeltem a szabálytalanságokat, striguláztam a nem világítókat. Gondolom, erre a rendőrök is képesek lennének. Nézzük, mit találnának ezzel a módszerrel a találomra igazoltatás helyett.
Bevontam a rendőrséget
Az egészet jófiú módjára úgy kezdtem, hogy felhívtam a Bicskei Rendőrkapitányságot; ugyan mondanák már meg, mikor lesznek kint a kollégák traffipaxozni vagy igazoltatni az egyes út mellett, ahol rendszeresen szoktak mérni egy - mellesleg értelmetlenül - hatvanas tempóra korlátozott országúti szakaszon. Mert kimennék fényképezni, beszélgetni egyet.
Egy hölggyel beszéltem, udvariasan bemutatkoztam, vázoltam a helyzetet, mire elmondta, hogy az egészet a kapitány úrnak kell engedélyezni, meg hogy a traffizás idejéről információt csak a közlekedési nemtomki adhat ki, a fotózást meg csak a bűnügyi nemtomki engedélyezheti.
Jeleztem, hogy én úgy tudom, közterületen fényképezhetem a brigádot engedély nélkül is, mire azt a választ kaptam, hogy bár a rendőrkapitány most két hétig elérhetetlen, próbál kapcsolni nekem egy százados urat, aki a bűnügyi nemtomki, mert a közlekedési kolléga kint van terepen, és nem elérhető, mert nincs szolgálati mobilja. Meg kaptam egy olyan kiegészítő információt is a hölgytől, hogy, idézem, " nem vagyok ám köcsög, tényleg próbálok segíteni".
Miután eldöntöttem, köpjek-e vagy nyeljek, biztosítottam a
hölgyet, hogy én nem is gondolom, hogy köcsög volna, és tényleg
köszönöm az irántam való jóindulatot. Erre
kapcsolta a bűnügyi nemtomkit, aki természetesen nem vette
fel, ahogy ez magyar hivataloknál, hatóságoknál megszokott
jelenség.
Hagytam hát a francba az egészet, szóltam
elintézőemberünknek, Karinak, aki keresett egy ismerős ismerőse
rendőrt, és megkérdezte, mi a véleménye a találomra
igazoltatásról.
Emberünk szerint, ha nincs gond, három ha gond van, hat perc alatt végeznek egy igazoltatással. A leintések 30%-ában találnak valami problémát a kocsival vagy a sofőrrel. Ő személy szerint már öt éve nem állított meg senkit, aki szabályosan közlekedik, de vannak kapitányságok, ahol rendszeres a mindenkire vonatkozó rutinigazoltatás. És igen, látja értelmét a szemre hibátlan kocsik leintésének, mert egy lejárt, bevont jogsira különben nem derülne fény, ha a tilosban járó szabályosan autózik.
(Csendben megkérdem: ha a bevont jogsijú ember szabályosan közlekedik, hogy el ne kapják, a társadalom szempontjából nem tökmindegy, hogy otthon ül vagy az autóban?)
Egy borús szerdán fél óra alatt, háromnegyed 11-től negyed délig az 1-es főút 40. kilométerszelvénye környékén a következőket írtam össze:
Elment előttem 195 autó.
Nem világított: 10 (5%)
Helyzetjelzővel ment: 3 (2%)
Legalább egy kiégett tompítottja vagy helyzetjelzője volt: 16-nak
(8%)
Csak egy féklámpa működött: 2 autón (1%)
Nem volt bekötve: 28 sofőr (14%)
Előzésnél vagy lefordulásnál nem indexelt: 11 (6%)
Telefonáltak: 8-an (4%)
Látványosan tré állapotban volt (össze-vissza gumik, széteső
kasztni, fekete lámpafólia, dűlő bálák): 8 autó (4%)
Nem volt első rendszám 1 kocsin (0,5%)
Mindez tehát fél óra alatt. Ott, ahol engem idén már négyszer igazoltattak tökéletes állapotú járművekkel.
Önöknek tényleg kell ez?
Volt egyszer egy cikkünk , illetve kettő, melyekben ötleteket adtunk majd kértünk arra, hogy lehetne jobbá tenni a KRESZ-t. Megszavaztattuk Önökkel a javaslatokat, aztán a többségileg támogatott dolgokat elküldtük számos politikai tényezőnek. Időnként azóta is rá-rákérdezünk a közlekedési tárcánál, nem akarnak-e beszélni róla, de persze gyakorlatilag nem történt semmi, a hülyeségeink nem kellettek senkinek.
De egy dolog, egy nem támogatott javaslat azóta is foglalkoztat. Miért akarják Önök (a cikk írásakor 3140-en 2832-vel szemben), hogy fennmaradjon ez a - szerintem - alaptalan hatósági előjog, a számos régebbi keletű demokráciában ismeretlen ok nélküli rutinellenőrzés? És még mindig így akarják?
