Megszívtam, mert bunkó vagyok

Az történt, hogy az Operaház melletti Dalszínház utcában megálltam. Azt tudni kell – és a képeken is látszik, hogy nemrég hozták rendbe a környéket és újították fel az útburkolatokat. Közben a forgalmi rend is megváltozott, de ez most nem annyira érdekes. Az sokkal inkább, hogy a gyalogosoknak szánt területet - direkt nem nevezem még járdának - egy szintbe hozták az járműveknek szánt résszel. Csak egy szélesebb csík választja el őket egymástól, és ez itt a lényeg. Szóval én félrehúzódtam az úttestről, hogy ne zavarjam a forgalmat, és mivel jó széles a csík utáni rész is, gondoltam, nem zavarom a gyalogosokat sem.

Valójában tényleg nem zavartam senkit, hiszen kihalt volt minden, mégis három perccel a leállásom után, mikor visszatértem, már ott figyelt a kerékbilincs a szép piros autón. A közterületeseket mégis zavarta. Épp a csekket írta a jóember, amikor odaértem, így sikerült kicsit beszélgetnem vele a miértről.

A parkolást – megállást, várakozást kinek mi tetszik – nem tiltja tábla, így tényleg nem értettem hol hibáztam. Azt mondta az úr, hogy a járdán parkolok. Meglepődtem. Miért lenne ez járda? Nincs szintkülönbség. Sőt, inkább azt kérdezem, honnan tudjam így, hogy ez járda. „ Nem látja, hogy a díszburkolaton áll?” – kérdezte.

Bakker, leesett az állam. Ahol lakom, az utcák viakolorral vannak kirakva, még az is szebb ennél. Miért lenne ez díszburkolat? Nekem a dísz mást jelent. Mellesleg az úttest sem aszfalt, hanem kockakő, ennyi erővel az is díszburkolat, nem? De ő ragaszkodott hozzá, hogy a díszburkolat az már járda, és járdára parkolni nem szabad. Ebben igaza is van, hacsak...

Mivel esetemben nem volt tábla, így itt nincs vita. Megtanultam már, hogy nem a végpontot kell szidni. Ha a kábel végén nincs internet, nem a csatlakozó tehet róla. Gondoltam, mielőtt megveszem a tankönyvet és utánanézek a járda meghatározásának – amiben biztosan benne van a szintkülönbség -, megkérdezem, hogy vajon a környék többi autóján - amik sokkal régebben parkolnak ott, mint én – miért nincs bilincs.

Azt mondta a közterületes, a mögöttem álló kocsikból szóltak neki, hogy mindjárt elmennek. Megint meglepődtem. Mégis mire gondolt, az én kocsim itt fog gyökeret ereszteni? Én nem megyek majd el vele? A háttérben levő kisáruszállító, ami keresztben állva teljesen elállja az utat, szóba sem került. Nagyon úgy nézett ki, a környékbeli boltosok már megegyeztek velük: az ő kocsijaikat nem bántják, ha viszont idegent látnak, azonnal riasztják őket, legyen valami bevételük is. Hiszen hogy értek volna oda másképp és rakták volna a kocsimra a bilincset, mikor egészen pontosan 3 percig voltam távol.

Amíg a számlát írta a saját furgonjában ülve, megkérdeztem, erre miért nem rakott kerékbilincset, hiszen előttem áll. Ő nem áll a díszburkolaton, hangzott a válasz. És tényleg, bakker. Ahol ő áll, ott a kanyarodó sáv miatt kiszélesedik az úttest része. Hihetetlen, mindenhol lukra futok… ezt úgy tűnik tényleg megszívtam. Már csak az átkozott járdameghatározás menthet meg.

Szereztem, egy KRESZ tankönyvet és kiderült belőle, mekkora paraszt vagyok. Tényleg direkt ráparkoltam a járdára. A járda ugyanis „az útnak a gyalogosok közlekedésére szolgáló – az úttesttől szintkülönbséggel, kiemelt szegéllyel, vagy más látható módon elhatárolt – része…”.

És ez a ”más látható módon elhatárolt” ami most rám vonatkozik. Annyira jó, hogy majdnem minden jogszabályban, rendeletben, előírásban benne vannak ezek a gumiparagrafusok. Mert ebbe a más látható módba aztán bármit bele lehet magyarázni. Legközelebb egy fadarabot fektetnek keresztbe az útra, és mögötte már járda lesz, az is egyfajta látható elhatárolás.

Tehát végérvényesen megszívtam. Most az egyszer úgy tűnik, igazuk volt. Nem maradt más, mint hogy figyelmeztessek mindenkit, akit csak tudok: ne parkoljon díszburkolatra, ha jót akar.