Zuglóban lakom, a munkahelyem Újpesten van, nincs miért bemennem a citybe. Ha örökre kitiltanak a belvárosból, nem fogok zokogni. Sörözni busszal járok, meg metróval, a ritka városon belüli elintéznivalóimat azokra a hónapokra időzítem, amikor motorral közlekedek, st, néha még bringával is bemerészkedek. Még a Vörösmarty téri, karácsonyi hacacáréra is kisföldalattival szoktunk menni a gyerekekkel. Nem irtózunk mink a BKV-tól.
De ez a buta diszkrimináció engem speciel zavar. Egyik nap beautóztam a városba, mert leejtettem a navigációs rendszeremet, és valaki arrafelé mondott jó szervizt. Álltam a dugóban, s unalmamban elkezdtem számolgatni a sárga plakettes autókat. Nem kellett einsteini ész hozzá, hogy megjegyezzem a számot. Összesen hármat számoltam össze vagy negyvenből, de akkor még nem tudományoskodtam. Azóta piszkál a gondolat, hogy a hatalom csak játszik az öregautósokkal.
Március első hétfőjén vén kombi Mercimmel nyakamba vettem a várost. Célom volt minden autó rendszámát lefotózni, amelyik velem egy irányba halad. A szembejövőket, keresztben közlekedőket jórészt kihagytam, mert azokon nem látszik a plakett, a parkolókról nem vettem tudomást, mert azok lehet, hogy évek óta egy helyben állnak. Út mellett álló kocsit csak akkor fotóztam, ha égett a lámpája, a tulajdonos frissen szállt ki belőle, illetve láttam épp megállni.
Száz kilométert szerettem volna autózni a Hungária körgyűrű, illetve a nagyjából az Alkotás utca vonalán belüli részen, de végül csak bő 85-öt bírtam. Egyrészt egyre jobban felment bennem a pumpa a sok erőszakos tahótól, másrészt fóbiám van a tömegtől, és ezt autóban is érzem. Nem véletlenül nem járok kocsival a városba.
Újpestről a Reitter Ferenc utca, majd a Lehel út vonalán behatoltam a városba. Folyamatosan fotóztam. Utálom az automata váltót, de amikor már fájt a kezem attól, hogy a két ujjal szorongatott digigéppel váltok, már kicsit hanyagoltam volna ezt az egész kapcsolgatásos témát. Szerencsére eddig még sose kellett ennyit vezetnem odabent, a káoszban.
Az igazi belváros után bejártam a nyóckert, a kilencediket, a tizenharmadikat, a Hősök terét, a kiskörutat, az Attila utat – mindent, hátha néhol sűrűbbé válik a használatban levő öregautó-koncentráció. Órákon át vezettem, fotóztam, kerestem a sárga plaketteket. Mellesleg vágytam valami normális rádióadóra. Sajnos a 24 éves Blaupunkt csak a Slágert, a Danubiust meg az ilyen kommersz izéket veszi megbízhatóan.
Tudják, mi lett az eredmény? 331 autót fotóztam le értelmezhetően, közülük 14-en volt sárga matrica. De ha levonom azt a két Ikarus buszt, amit úgyse fognak majd kitiltani, mert BKV-járat mindkettő, akkor összesen 12 megbélyegzett, vén rom marad. Hiszen még az ősrégi Mitsubishi Galanton, az első szériás Clión, de még egyes Lada Samarákon és a második szériás Fiat Unókon is zöld plakett van! Sőt, legnagyobb meglepetésemre egy korai, még narancssárga indexes, W124-es Mercedesen, illetve ősi Hyundai Ponyn is ződplecsnit találtam!
Mit gondolnak, mi lesz, ha azt a két Opel Kadettet, egy szem Marutit, szóló dízel Fiat Pandát kitiltják majd? Alpesi levegőt szippantunk a Moszkva téren? Ez lesz Dr. Kelogg terápiája? Höhöhöhö, jó vicc.
Persze, láttam jó pár sárga plakettes autót. Parkolni. Mert ezekkel már csak hébe-hóba közlekednek. És nem véletlen, hogy a minősített veterán autókra (OT-s rendszám) nem vonatkozik a rendelet – egyetlen ilyet sem láttam, pedig három órán át küszködtem a legforgalmasabb helyeken. Nem volt kockázatos engedményt tenni.
Már a régi rómaiak is felismerték, hogy ha nagy a baj az állami vezetésben, nincs pénz úrrá lenni a legnagyobb gondokon, az egyetlen megoldás a hatalmon maradáshoz, ha enni adnak a lakosságnak, és szórakoztatják a plebset. Panem et circenses – kenyér és cirkusz – mondták erre a húzásra.
Ugyanitt tartunk. Környezetvédelem csak alibiből van, az olajjal működő hőerőművek gomolygó rétegekben ontják ránk a kormot, de azokról nem illik beszélni, hiszen megszoktuk, már együtt élünk velük fél évszázada, meg egyébként is, az olajkályha is így működik, mégse harap. A 60-70 közötti IQ-val rendelkező, a XXI. század vallási fanatikusainak tekinthető zöldek sűrűn keltik a hisztériát az atom ellen, ezért Paks bővítése nehézségekbe ütközik. Ezeket a dolgokat piszkálni nem szabad. Menjünk hát neki annak a húsz darab ruppótlan hülyének, régiautós fanatikusnak, aki még egyáltalán be mer menni Budapestre a sárga bélyeggel a farán. Tiltsuk ki őket, mindenki örülni fog, mindenki azt hiszi majd, hogy egy súlyos probléma megoldódott.
De azért érdemes tudni: privát, mérésem szerint négy százalékot érint majd a kitiltás, pedig bő háromszáz autó már egészen rendes mintavétel. Tulajdonosaik jogosan érzik majd magukat az új kor nemecsekernőinek, Nagy Imréinek – azért áldozzák be őket, hogy az igazán égető problémákat, amelyeket csak súlyos pénzek árán, a lakosság felzúdulását kockáztató intézkedésekkel lehetne javítani, még el lehessen odázni pár évig.
Elfogadom, hogy csökkenteni kell a szmogot, mi több, abszolút egyetértek az elgondolással. Azt is belátom, hogy a fő korom- és portermelőkhöz, a hőerőművekhez, cementgyárakhoz még nem lehet hozzányúlni. De azzal, hogy az autók kevesebb, mint négy százalékát kitiltják a városból, még nem érnek el semmit, senkik. Jóval többet ki kellene tiltani, hogy bármennyire érezhető legyen a hatás, akár műszerekkel is. Remélem, ezt azért ott fent is tudják, ahol illik sírósra görbült szájat hordani egy hónapig, ha véletlenül kiveszik az öltönyös segg alól a bőrös-sofőrös Audit, és ingyenbenzines, de szövetbelsős, privátvezetős Passatot tesznek helyette alája.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján !
Én mondjuk, letojom ezt az egész plakettmizériát, nem kell nekem bel-Budapest, pláne nem autóval. Ha nagyon cudar lesz a helyzet, és befelé költözik a cég, majd veszek egy zöld plakettes Pandát, Citroën AX-et százezerért, vagy esetleg melegebbre cserélem mostani motorosruhámat, és ezzel megoldottam a sárga plakettes kérdést. De mi lesz azokkal, akik havi százezerből élnek? És mi lesz azokkal, akik havi százezerből élnek a hatodik kerületben, és van egy Zsigulijuk az utcán? Egyáltalán – komolyan gondolják a döntéshozók, hogy néhány ellenség szerzésén túlmenően elérnek bármit is ezzel a rendelettel?
