Hej, mennyi gond-baj van szerte közútjainkon! Kátyúk, gödrök, kint felejtett táblák, púpos csatornafedelek, lekopott felfestések; de mind közül legkedvesebb nekem a Budaörs határában lévő fénysorompó, ami egy, dehogy egy, több nem létező sínpáron közlekedő kísértetvonatoktól óvja az autósokat, hosszú évek óta. A minap megint összefutottunk.
Ha egyszer véletlenül mégis felszámolják azt az istenverte vasúti átjárót, ígérem, viszek egy csokor virágot az 1-es számú főút és a Törökbálintot Budakeszivel összekötő út kereszteződésébe, és főhajtás kíséretében elhelyezem az útból kiemelt sínek helyére töltött friss aszfaltcsík mellé. Hiszen immár két és fél éve csatázunk, ennyi idő alatt az ember óhatatlanul már-már szeretni kezdi ellenfelét.
Bevetettem már csaknem minden fegyvert, ami nekem, halandó, és a pereskedést nem kedvelő magyar állampolgárnak adatott, sőt, a gyakorta negyedik hatalmi ágként is aposztrofált sajtó képviselőjeként nem átallottam a nyilvánosság erejét rászabadítani a kicsit rozsdás, kicsit gazos környezetű, de azért kitartóan villogó fénysorompókra. Meg se kottyant neki.
Szövetségest kerestem mindenütt: leveleztem a MÁV-val ( A teljes megszüntetés a vasúttársaságnak is érdeke, napirenden levő kérdés, írta válaszlevelében tavalyelőtt januárban az akkori szóvivő), beszéltem a KFF-fel, a megyei közútkezelővel, hiába.
Tizenöt hónappal később újra megrohamoztam a vasúti átjárót, megint csak hiába. Pedig egy újabb szervezetet, kedvelt sajtóközlemény-forrásunkat, a Nemzeti Közlekedési Hatóságot is megpróbáltam magam mellé állítani.
Időközben az aszfaltot kicserélték az átjáróban, de a sínt gondosan a helyén hagyták, a lámpák villognak tovább. Ha arra járok, kicsit csapkodom a kormányt, kicsit röhögök, aztán próbálok nem gondolni az egészre, úgysincs mit tennem. Vagy mégis? Nemrég az égből pottyant elém egy telefonszám.
Pár hete, nem sokkal a Bumeráng szervezte KRESZ-betartós hét után épp arra autóztam. Egyszer csak mondja ám a Bochkor a rádióban, hogy – bár a KRESZ-héten összegyűjtött közlekedés-szabályozási problémagyűjteménnyel senki nem akar foglalkozni, akinek kéne –, azért kaptak egy telefonszámot, ahol be lehet jelenteni a kint felejtett táblákat, kátyúkat, meg mindent, ami veszélyezteti, akadályozza a közúti közlekedést.
06-40-18-88-66. Ez az Út-vonal (Geszti Péter is büszke lenne az elnevezés kiötlőjére), amiről a következőket kell tudni:
Általános úthiba bejelentő vonallá fejlesztette az eddigi kátyúvonalat a Magyar Közút Kht. Ön most már nemcsak az országos közúthálózaton tapasztalt úthibát tudja közvetlenül bejelenteni, hanem minden egyéb, a közlekedést nehezítő eseményt is (pl. úthibák, balesetek, közúti jelzőtáblákkal kapcsolatos problémák, elhullott állatok, az útra ömlött veszélyes anyag, forgalmat akadályozó letört faág, stb.).
Hohó, mondok, a Kátyúvonal Általánossá nőtte ki magát: hát ezt a fegyvert azonnal bevetem a fénysorompó ellen. Azonmód be is pötyögtem a számokat a telefonomba. (Különben emailben is lehet bejelenteni: ugyfelszolgalat@kozut.hu.) Borízű portáshang jelentkezett be: tessék, Út-vonal!
Jó napot, az Egyes úton, Budaörs után, ha a fővárosból jövök kifelé, van egy vasúti átjáró, ami indokolatlanul lassítja a forgalmat, ezt szeretném bejelenteni, így én. Az nem hozzánk tartozik, így ő.
Amin kicsit elvitatkoztunk, mire a borízű nekiállt felsorolni, milyen ügyekben is kompetens, mint Út-vonal. Úthibák, balesetek, közúti jelzőtáblákkal kapcsolatos problémák, sorolta, és itt meg is akasztottam.
Jó, akkor ez legyen egy közúti jelzőtáblával kapcsolatos úthiba. Ha a fénysorompót nem is tekintjük táblának, ott vannak az András-keresztek , meg az előjelző táblák, amik indokolatlanul lassítják a forgalmat, hiszen a fantomátjárót negyvennel kell miattuk megközelíteni, teljesen értelmetlenül.
Kelletlenül, mormogva, de felvette a bejelentést. Ma eszembe jutott, vajon történt-e valami. Felhívtam megint a számot, és megkérdeztem, hogy ityeg, minden rendben van-e, és mi lett a bejelentésemmel. Kiderült, hogy az Út-vonal túlsó végén gubbasztó kezelők a területileg illetékes megyei közútkezelő felé továbbítják a jelzést.
Itt már tudtam, hogy új fegyverem csütörtököt mondott, nem sikerült kicseleznem a rendszert, de azért becsülettel végigjártam az utat. A pest megyei közútkezelő szerint minden, ami fénysorompó, sín, vagy vasút, a MÁV-hoz tartozik, így ezt a bejelentést is hozzájuk továbbították.
Mink a diszpécserszolgálat vagyunk, ha valahol elromlik a fénysorompó, azt szokták hozzánk bejelenteni, mondta a mávos szám végén valaki. A fénysorompó leszereléséről az igazgatóság határozik, ő nem tud segíteni. Szóval vége.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján !
És itt fordulnék Önökhöz, kedves olvasók: nincs kedvük szintén bejelenteni ezt a nyamvadt fénysorompót? Hadd csöngjön az a telefon, teljen az a postafiók. 06-40-18-88-66, ugyfelszolgalat@kozut.hu. Vessük vállunkat együtt az Út-vonalnak, hátha sikerül nekigurítani a MÁV-nak, az meg estében tán kifordítja végre a helyéből a fénysorompók oszlopait, meg a szellemvasút síneit.
