Vigyázat! Terhes nő vezet

2007.03.07. 08:16
0 hozzászólás

Próbált már vezetni úgy, hogy közben tréfás kedvű cimborái böködik az oldalát? Ön szerint lehet úgy maximálisan koncentrálni a forgalomban araszolva, hogy közben emberesen lezárt ásványvizes - szigorúan buborékmentes - palackot próbál kinyitni úgy, hogy ezúttal lehetőleg ne a ruháján landoljon az első két korty? És a hányós időszakra már alig emlékszem.

Ó, azok a női vezetők! Hányan szidják őket, túl óvatosak, túl figyelmetlenek, túl agresszívak, túl előzékenyek. Mindent a nyakunkba aggattak már, jogosan vagy jogtalanul, azt hiszem, teljesen mindegy, és ami a legviccesebb, hogy a női vezetőkkel szemben még maguknak a nőknek is vannak előítéleteik.

Természetesen kivételek vannak, és ezt még a férfiak sem tagadják. De ha ön személyesen a 2001-es Párizs-Dakar-győztes Jutta Kleinschmidt, akkor is eljöhet egy nap, amikor minden más lesz. Más néven beköszönt a másállapot. Ha éppen ebben az áldott állapotban van, és úgy érzi, túlérzékeny, akkor saját maga és születendő gyermeke egészsége érdekében kérje meg férjét, hogy ő olvassa tovább a cikket, a lényeget majd kíméletesen elmeséli.

Az örömteli eseménnyel nem áll meg az élet, így vezetni is kell. El kell jutni a munkahelyre, be kell vásárolni, haza kell hozni a drága férjet, aki végre ihat 1-2 pohár bort a közös barátoknál, mert az asszony ugye úgysem teheti. Ebben nincs is semmi rossz. Nem kell, hogy szegény asszony 280 napra be legyen zárva, de azért adódhatnak olyan problémák, amivel nem árt tisztában lenni.

A terhesség kilenc hónapját három kb. egyenlő szakaszra szokás osztani, ezek a harmadok.

Az első harmad.

Alig hogy megtudta a kedves hölgyvezető az örömhírt, szerezzen be néhány üres zacskót, papírtörlőt és egy kárpittisztítót. Ez az öklendezések, durvább esetben a hányások ideje, ami alól az autóban eltöltött idő sem kivétel. Az illatosítóknak fel is út, le is út, azt a járműszagtalanítót még nem találták fel, amit egy terhessége elején járó nő elvisel. Ha autójában eddig dohányoztak, javaslom, az autót is cserélje le.

A koncentrációképesség súlyos hanyatlásba kezd. Megszűnik a multitaszk.

Sajnos hiába szüntet meg minden bűzforrást a kocsiban, a környezet kifogyhatatlan a szagokból, amire a terhes nő hihetetlen érzékenységgel azonnal reagál. Az áradó Duna mocsárszaga, ártatlan állatáldozatok rothadó útszéli teteme, az előttünk haladó rosszul beállított jármű csípős kipufogófüstje, vagy hogy a legdurvábbat említsem, használt étolajjal közlekedő dízel Mercedes húzta tömény palacsintaszag teszi próbára a terhes emésztőrendszerét.

A hányás még nem minden. A szervezet változásai az első harmadban a legdrasztikusabbak, pedig mindez kívülről még egyáltalán nem látszik, így még nem aggódik sem férjünk, sem főnökünk, pedig volna miért. A vérnyomás-ingadozás szédüléssel járó tünete inkább csak akkor jelentkezik, ha hirtelen pattanunk ki az ülésből, de ez nem is baj, legalább hozzá szokik az a kismama a megfontolt mozgáshoz. Sokkal kellemetlenebb viszont az aluszékonyság. Az alváskényszer olyan méreteket ölthet, hogy megeshet, az állapotos sofőr egy hosszabb piros lámpánál dudálásra ébred.

A koncentrációképesség súlyos hanyatlásba kezd. Megszűnik a multitaszk. Világ életemben büszke voltam női létem egyik remek adományára, hogy egyszerre tudok koncentrálni számos, egymástól teljesen független dologra. Pl. miközben vidám csevej aktív résztvevője vagyok baráti társaságban, vissza tudom mondani, hogy ez alatt az idő alatt mit rendelt a szomszéd asztalnál ülő szakállas fickó a pincértől, egyben kiszámolom autóm átlagfogyasztását. Na ez egy időre oda. Az első súlyos jel az alsó rakparton jelentkezett. Normális tempóban haladván arra lettem figyelmes, hogy az előttem haladó jármű féklámpája világít. Viszont fogalmam sem volt, hogy mióta. Épp csak lassít, vagy már egy ideje nyomja a féket, és valójában áll. Egy-egy ilyen eset gyorsan visszarántja a földre az ábrándozó kismamát.

Második harmad - tiszta Hawaii.

Megjelenik viszont egy újabb kényszeres cselekvés: enni kell. Meg inni is. Nem sokat, de gyakran.

A hányás megszűnésével a mama szervezete nagyjából alkalmazkodik a megváltozott hormonszinthez. Vége a nagy aluszékonyságnak, néhány elborult pillanatában az egyre növekedő pocakú asszonyság úgy érzi, képes lenne akár Doverig levezetni egy szuszra. Csak pisilni álljunk meg félóránként. Megjelenik viszont egy újabb kényszeres cselekvés: enni kell. Meg inni is. Nem sokat, de gyakran. Az autó zsebeinek és rekeszeinek tartalma egy kisebb település közértjének készletével felér, miközben az első üléssor mögött kiürült üdítős dobozok, vizes palackok és müzlis papírok tetemei állnak halomban, amit szendvicspapír, banán- és narancshéj tesz színesebbé.

Fontos előkészületek: vásároljuk autóspelenkát! A skandinávok híresek előretekintő biztonsági óvintézkedéseikről, így gondolom, ők találták ki a kismama-biztonsági övet (családunkban csak pelenka néven emlegetjük), az enyém legalábbis norvég gyártmány. A segédeszköz ugyan néhány perccel meghosszabbítja a ki- és beszállást, de legalább elmondhatjuk magunkról, hogy leendő felelős szülőként mindent megtettünk a magzat védelmében. Egy ülőlapból áll, amit az ülés háttámlájához kell szorosan rögzíteni hevederek segítségével, valamint az ülőlap elejéhez kell patentolni a biztonsági öv alul keresztben haladó ágát. Lényege, hogy megakadályozza, hogy a felcsúszó biztonsági öv egy esetleges baleset során megnyomja a hasat.

Valójában nem létszükséglet, de ha nélküle autózunk, akkor mindig nagyon figyelni kell arra - utasként is -, hogy a biztonsági öv alsó ágát ne a hason, hanem a has alatt vezessük el. Az övet ekkor is be kell kapcsolni, a statisztikák szerint a közlekedési balesetek során bekövetkezett magzathalálok oka szinte minden esetben az anyuka halála, aki ugye nem volt bekötve, így szétverte a fejét a szélvédőn, vagy nemes egyszerűséggel kirepült a kocsiból.

azért hagyta abba a vezetést, mert attól fél, hogy megijed

Egyesek megesküsznek, hogy marha óvatosak lesznek. Ilyen egyik kedves barátnőm is, akit egy közös ebéd után néhány kilométeren keresztül követtem autómmal. Tényleg óvatos volt. Az országúton fényes nappal 60-nal kullogott, ahol még a KRESZ is megengedi a 90-et. További közvélemény-kutatásom során olyan lánnyal is találkoztam, aki azért hagyta abba a vezetést, mert attól fél, hogy megijed. Ez így leírva elég furán hangzik, de ha így érzi, tényleg mindenkinek jobb, ha nem ül volán mögé. A nagy többség azonban boldogan és régi énjéhez képest nyugodtabban vezet. Kevésbé húzza fel magát, ha valaki pofátlanul elé vág, türelmesebb a szerencsétlenekkel szemben, és üdvözült mosollyal engedi be maga elé a negyed órája besorolni vágyót.

Harmadik harmad.

Engedné-e terhes feleségét vezetni?

  • 1392
    Nem
  • 864
    Igen

Itt még nem tartok. A pocak növekedésével egyre hátrébb majd még hátrébb döntve lesz csak kényelmes az ülés. Az amúgy is alacsonyabb női vezetők feje így mind lejjebb kerül, ami a kilátást előnytelenül befolyásolja. Engedjük át lassan a volánt férjünknek, és inkább kényelmesen helyezkedjünk el az autóban, ha már utaznunk kell. Mivel a terhes nő pocakjával ellentétben lábai nem nőnek, lassan eljön az a pillanat, amikor fizikai korlátai is lesznek a vezetésnek - nem fér be a has a kormány mögé. Persze vannak kivételek, akiket bottal sem lehet elverni a kormány mögül, de kedves kismama, ha eljön az idő, legalább a kórházba ne maga vezessen!