Az új autóknak nincs lelkük, ezt az autós újságírás feltalálása óta tudjuk. Aztán valahogy egyes lelketlen autóknak a használatban lelkük nő. A mai kínálatban melyek lesznek azok?
Hajlamosak vagyunk nem törődni a távoli vagy közép-távoli jövővel. Mondjuk a tízévmúlvával. A nagyon távolival rendben volnék, van vagy tizenöt éve, hogy ilyen életbiztosítás-izét kötöttem. Ezzel le is tudtam az előrelátást, és dobtam egyfajta pénzügyi palackpostát a távoli jövőbe. Jut eszembe, a kötvény, vagy micsoda megkötésekor (aláírásakor?) még semmi közöm nem volt az autóiparhoz, de az ügynök így magyarázta:
- Ez most egy egymillió forintos kötvény, nagyjából egy új Suzuki
ára. Az biztos, hogy a lejáratkor is lehet venni az értékén egy új
Suzukit.
Nem vagyok pénzügyi zseni, de ezt nagyjából felfogtam. És évről
évre elégedettséggel tölt el, hogy amikor kiküldik a számlaértesítőt,
fejben nagyjából mindig kirakom, hogy már nemcsak új Swiftet (ami eleve
mekkora különbség egy akkori újhoz képest), hanem
egy alsóközép, Golf kategóriás autót is vehetnék érte, persze
más emblémával.
Na de, és itt jön a nagy kérdés, mi van abban az esetben, ha nem úgy kapom meg a kötvény árát, hogy meghalok, tehát mindössze egy rövid temető- ride erejéig lesz szükségem autóra, hanem csak úgy, lejár. És leszámolják a kezembe a három és félmilliónyi bankót. Jó, az akkori három és felet, ami reálértéken akkor is újsuzuki stb.
Természetesen tíz év múlva még sokkal több pénzem lesz, mint most, hiszen addigra Fletó és Viktor annyira kimerülnek egymás baszkurálásában, hogy teljesen összemelegszenek, és családostul beköltöznek egy hippikommunába. A Kossuth tér gyepszőnyegén felállított jurtákba, ahonnan végre együtt építik az országot. De persze Klára és Anikó vigyázhatnak egymás gyerekeire, nekem attól még miindig érvényben lesz a kétmilliós dogmám, nevezetesen hogy ennél többet autóért (járműért) nem adok. Lehet, hogy addigra ezt kicsit inflálom, de nem biztos, hiszen legalább négy éve tartom hozzá magam, miközben egyre faszább autókra teszek szert.
Tehát elköszönök az üzletkötőtől, miután a kétmillió feletti részből nyugdíj-előtakarékossági szerződést kötöttem, hátha mégse ér motorbaleset. És ott állok tíz év múlva hülyén, eszembe jut, milyen szép dogma volt a kétmillió, meg a "csak használtat, mert annak már van lelke". De melyik mai autót lehet majd megvenni tíz év múlva?
Legújabb kétmilliós szerzeményemmel, a Tehénnel például kasztot váltottam: korábban soha nem álmodtam róla, hogy egyszer olyan autóm lesz, amiben például van CHECK ENGINE lámpa, a modernitás egyik szimbóluma. Természetesen akkor tudatosult bennem a létezése, amikor kigyulladt. A szervizben ugyan nem tudták számítógéppel kiolvasni a hiba okát, mert kanadai modell, és az európai Toyota komputer miért is tudna kanadaiul, de megnyugtattak, hogy valami környezetvédelmi, amerikai EGR-szelep, szénszűrő, vízszűrő, ilyesmi lesz. Ami nélkül a motor tökéletesen megy, és egyébként tényleg, kétezer kilométer óta hibátlan, csak kissé tolakodva adja tudtomra, hogy van benne CHECK ENGINE lámpa.
Valami nagy tehén lesz, de okvetlenül V8-as, automata. A Tehén-tehén csak V6-os, de már ez is épp elég örömforrás. Oké, hogy 12 liternél még nem fogyasztott kevesebbet, de 15,5-nél se többet. És a nyugalom ellenértéke, amivel közlekedés idején megajándékoz, akár pénzben, akár szavakkal ki sem fejezhető. Egy ilyen SUV ritkán büntet instabil csúcstechnikával, nagy motornál felesleges is a techno-trükközés. És a V8-as, egy nagy benzines V8-as egyrészt szépen rotyog, másrészt olyan földöntúli nyugalmat sugároz, ami minden ellenkező híresztelés dacára megéri a 20 liter körüli fogyasztást. Meg persze addigra talán rájönnek az idióta törvényhozók, hogy egy gázos autó sem robbanásveszélyesebb, mint egy benzines, és akkor majd gázosítom, és beállhatok vele a plázába. (Á, a törvényhozók addig se jönnek rá.)
Vannak ilyen autók, nagyok, kényelmesek, üzembiztosak, precízek, finomak, szívem szerint Toyota Land Cruiserbe ülnék át, de nagyon viszolygok az első lámpáitól. Hátulról tetszik, oldalról tetszik, az eleje sajnos válóok. Tiszta szerencse, hogy egy 2012-ben alakult kongói cég egész jó Normálorrú Conversion Kitet árul hozzá. Meg 2017-re az is lehet, hogy maga a Toyota cserélte le az amúgy is 2003-as modellt egy pofásabb, kicsit krómosabb, retró bumburnyákra. 2017-ben szerintem reálértékben még olcsóbb lesz egy horrorfogyasztású, ésszerűtlen használt autó, mint ma. Igen, valószínűleg a Land Cruiser az esélyes.
