Magatartás a gyalogosokkal szemben
43. § (1) Kijelölt gyalogosátkelőhelyen
a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. Útkereszteződésnél
a bekanyarodó járművel - kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is -
elsőbbséget kell adni a gyalogosnak, ha azon az úttesten halad át,
amelyre a jármű bekanyarodik.
(2) Azt a helyet, ahol az (1) bekezdés értelmében a
gyalogosnak elsőbbsége van, járművel csak fokozott óvatossággal és
mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a vezető
elsőbbségadási kötelezettségének - a szükséghez képest megállással
is - eleget tudjon tenni, és e kötelezettségének teljesítése
tekintetében a gyalogosokat a jármű sebességével ne tévessze meg.
(3) A kijelölt gyalogosátkelőhely előtt megálló vagy forgalmi
okból álló jármű mellett meg kell állni és továbbhaladni akkor
szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy azt a gyalogosok
elsőbbségének a megsértése nélkül megteheti.
(4) A vezetőnek fokozottan ügyelnie kell az úttesten
a) villamos megállóhelynél levő járdasziget és az ahhoz
közelebb eső járda között áthaladó gyalogosok, továbbá
b) egyedül vagy csoportosan haladó (áthaladó) gyermekek,
illetőleg koruk, testi fogyatékosságuk vagy más ok miatt saját
biztonságukra ügyelni felismerhetően nem képes személyek
biztonságának a megóvására.
Sokan vannak, akiknek nem a józan ész, de a törvényi szabályozás sem elég, gázelvétel nélkül hajtanak át a zebrákon, nem adják meg a gyalogosoknak az elsőbbséget. Tisztázzunk valamit. A ZEBRA, BÁR AZ ÚTTESTEN VAN, A GYALOGOSOKÉ. Ha valaki letette a lábát, át KELL engednünk. Mi, hogy nem tudott már megállni? De hiszen a zebrát „járművel csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének - a szükséghez képest megállással is - eleget tudjon tenni”, akkor meg hogy lehet, hogy már nem volt idő fékezni, he?
Egyszer Németországban egy szálloda előtt nagy busz vesztegelt, pont a zebra előtt. Én át akartam kelni a zebrán, de - mivel Magyarországon szocializálódtam - előtte természetesen óvatosan kikukucskáltam, jön-e autó. Jött. A sofőr, amikor meglátott, irtózatosat fékezett, és nem győzött bocsánatot kérni, pedig tényleg nem láthatott, ha valaki, hát az utasaira várakozó turistabusz sofőrje hibázott, amikor leparkolt. Csak néztem, mint borjú az új kapura, bocsánatot kért, pedig nem is történt semmi?! Pedig ő semmi különöset nem tett, csak normálisan viselkedett.
Megpróbálok én is normálisan viselkedni. Ha valaki van a zebrán, lassítok, megállok, ha kell. Nem furakszom a járókelők között, ha egy kis rést látok, inkább megvárom, amíg mind elmennek. Akkor is megállok, ha azt látom, hogy valaki az út szélén, a kijelölt gyalogosátkelőhely mellett vár a sorára. Nem olyan nagy ügy elengedni őket, és mindenkinek jól esik.
Ne játsszunk mások életével! Nem tudom, önök hogy vannak vele, én a dedós, bujkálós-traffipaxolós rendőröket is szívesebben látnám, amint a zebrára fittyet hányó, és ezzel emberi életeket veszélyeztető sofőrökre vadásznak. És ne feledjék, a gyalogosnak nemcsak a zebrán, de a kanyarodó autóval szemben is elsőbbsége van.
