Az előző pályanap óriási élmény volt, szó se róla. Korábban még soha nem mentem versenypályán, az autómmal szinte kizárólag havat jártam a téli éjszakákon. Kicsit izgultam, hogy mit fogok produkálni az aszfalton, milyen ciki lenne, ha nem találnék végig rendesen a pályán, a többiek ott fognak engem kerülgetni. Fel is kellene készíteni az autómat, milyen gumival menjek, stb., egyszóval teljesen fogalmatlan voltam.
Két héttel a pályanap előtt Sipos úrral és Tóth Zével a Mátra felé kerültünk, amikor is a hatvani benzinkúton megállt az autóm, és kizárólag alapjáraton volt hajlandó üzemelni valahogy, gázadásra azonnal megállt. Kiderült, hogy megállt az ac-pumpám, mivel nem volt teletankolva, berozsdásodott a tankom, a rozsdaportól pedig beállt a szivattyú.
Új szivattyút vettem, de jó tankot hirtelen nem találtam, csak hasonlóan rozsdásakat, a pályanap már csak néhány nap volt, mit csináljak?
Csikós mondott egy amerikai műgyantás tankfelújító cuccot, de az néhány nap múlva jött volna meg, valamint a technológiából adódóan a felújítás is néhány nap lett volna, annyi időm nem volt. Kitaláltam, beleöntök Korantot, aztán kimosom, meglátjuk mi lesz. Meg is csináltam, leragasztottam a tank nyílásait, beleöntöttem a nedűt, utána benzinnel, majd forró vizes magasnyomásúval, ahogy tudtam, kimostam. Tank a helyére, benzin bele, a külső benzinszivattyú elé új üzemanyagszűrő, tesztkör.
Egy kilométer után a lámpánál az autó megállt, alig akart újra indulni. Kiszedtem a tankban lévő szűrőt: vastag, fekete zsíros trutymó mindenütt, persze hogy nem jött át rajta a benzin. A benzin összeveszett a Koranttal, és összeállt egy csodálatos anyaggá, ami a lötykölődéstől lejön a tank faláról, és eltömíti a szűrőt. Kardán le, kipufogó le, tank ki, telefon a haveroknak, mi a fenét lehet csinálni, ha már ilyen hülye voltam? Az egyik barátom szinterezéssel foglalkozik, a fémet porszórás előtt egy speciális lúgos anyaggal takarítják, majd azt beleöntjük, talán jó lesz. Másfél óra lötykölés után rengeteg trutymó kijött, újabb forró vizes öblítés, tank vissza a helyére, másnap tesztkör. Az autó használható lett, de azért mindig leoldott egy kis kenőcsöt a tank faláról. Sebaj, majd ha már nem megy, pucolok, de kimegyek a pályanapra!
Amikor levettem a tankot, észrevettem, hogy a kipufogó csöve szép lassan papír vékonyságúra rohadt, a dobok még egész jók. Telefon a Janódobnak, sürgős lenne, hétvégén pályanap, szerda van, tenni kellene valamit. Jöjjek péntek reggel, ha nagyobb gond van, legyen idő megoldani. Péntek reggel ott voltam, elkezdték levagdosni a rendszert. Néztem volna a munkát, de olyan hideg volt, hogy egy idő után bemenekültem az irodába. Egyszer csak bejön a szerelő, az egész rendszer kuka: a leömlőtől hátra, a középső dobjaimban a perforált lemez a hőtől teljesen fölgyűrődött, kb. egy centis a belső átmérője, inkább kéne csinálni egy komplett rendszert. Ez nem volt betervezve a költségvetésbe, de nem volt mit tenni, legyen. Milyen legyen a hangja? Sportos, de ne legyen hangos, nem szeretem, amikor fölöslegesen ordít a kipufogó, meg nem is akarom a téli éjszakában felkelteni az embereket, azért mert én csapatok. A Mátrában is állandóan kihívják a rendőröket, mert néhányan a parádi visszafordítót fűzik órákon át, a lakók, meg a szállóvendégek pedig nem tudnak miattuk aludni. Ők sem szeretnének arra kelni éjjel kettőkor, hogy egy ifjú titán ötezres fordulaton rakja keresztbe az ablak alatt. Mi meg szoktunk fordulni néhány kanyarral följebb, és akkor nem zavarunk senkit. Mások meg Galyatetőn, a településen belül nem tudják elvenni a gázt, pedig ki lehet bírni ötszáz métert kis gázon. Ha már ilyen hobbink van, próbáljunk meg tekintettel lenni a többiekre nem?
Délutánra kész lett a rendszer, szólt a szerelő, jöjjek, hallgassam meg. Elhangzott a marketingduma: ha akartam volna sem tudtam volna ilyen jóra csinálni a hangját! Alámentem, tényleg szép munkát végeztek, jó volt ránézni. Mondom az embernek, hogy a hangja egy kicsit sem versenyautós, alapjáraton pont úgy szól, mint egy utcai autó. Majd kiég a tömés belőle, és meghangosodik, próbált nyugtatni a szerelő, de én egyáltalán nem bántam a korábban említett okból.
Volt egy garnitúra felnire szerelt slick gumim a pincében, amit akciósan szereztem, de mivel még soha nem voltam pályán, nem mertem felrakni, ne én legyek a bazári majom, aki beül a csöves autóba, felteszi a slick-et, aztán ő a mobil lassító a pályán. Volt egy garnitúra új utcai Debicám, gyári felniken, majd azokkal megpróbálom. Az autó alatt gyári rugók voltak, vastagszáras Bilstein gátlókkal, gyári alapbeállításokkal, hóban ez teljesen jó, meglátjuk, mire elég mindez a pályán.
Eljött a nagy nap, eligazítás, aztán ki a pályára. Tóth Zé beült mellém, ő már elég sokat pályázott, versenyzett is, majd segít. Elindultunk, először felvezető kör, aztán elkezdtük veretni. Toci már a felvezető körben mondta, Kopasz, ez lobogós lesz! Egyre jobban élveztem a pályát, próbáltam megtalálni az íveket, féktávokat, egyszer csak az etap felénél, az egyik kanyarban elfogyott az erő a kocsiból egy pillanatra, aztán ez a jelenség rendszeressé vált minden kanyarban. A kanyar után - amikor az autó visszaállt egyenesbe - megint jó lett, de a kanyarban és a kigyorsításokon, csak annyit tudott, hogy nem lassult. Kiérve a parkolóba, kivettem a tankból a szűrőt, és letakarítottam róla a fekete ragacsot. A következő etapban megint ugyanez, üzemanyag ellöttyent, a szűrő is koszolódott, és az erő annyira elfogyott, hogy a fele olyan erős autókat alig bírtam megelőzni. Próbáltam tele tankkal is menni, hátha az segít, de csak néhány perccel tolta ki a szenvedős időszakot.
A futóművem XIV. Lajos hintójának a futóművével vetekedett, olyan dőlésem volt, hogy nem akartam hinni a szememnek, amikor nézegettem a képeket. Éreztem én, hogy nem valami fickós: tolja az orrát, a gumim is magas volt, de ezt nem gondoltam volna. Ezzel tenni kell valamit. A kanyarokban volt nagyon durva különbség, ahogy a kupás Swift megalázott, megcsinált hátulról, majd lelépett a kanyarban, én meg csak tátogtam, mint hal a szatyorban. Volt egy Gyönyörű állapotú 156-os Alfa, ő konkrétan kikerült. Később láttam a Hringen, hogy van abban minden: futómű, fék, motor, gumi, meg a pilótában kilométer. Nem akarok teljes pályafutóművet, inkább valami rally-jellegűt, ami ennél lényegesen keményebb, és valamelyest alkalmas a pályára. A gátlókat felkeményíttetem, de rugóban, stabilizátorban tanácstalan vagyok, Ha van valakinek ilyen jellegű tapasztalata, szívesen venném, ha megosztaná velem. Tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, 4-500 ezerért csináltatni egy rendes futóművet alá vagy megvenni valami ilyet, de ez most egy nagyon alacsony költségvetésű projekt, túl sok lőszer nincs rá, menni viszont szeretnék. Lőttem az ebay-en egy garnitúra ültetőrugót tízezerért, amire azt mondták keményebb, de bemérettem, és a gyári értékeket tudja, utcára jó, ide kevés, úgyhogy elpasszolom. Ha sikerülne valami futóművet alátenni, felteszem a slickeket, kipróbálom milyen menni azokkal. A Karotta mondta, hogy sokkal kisebb a sáv, a kurva gyorsan megyek, és a megpördülök között, de ha nem próbálom ki, sose tudom meg.
Szereztem egy gyönyörű rozsdamentes állapotban lévő tankot, az ellöttyenést pedig egy puffertankkal próbálom megoldani. A kilométerórát be kell kötni, az üzemanyagszint-jelzőt szintén. Fékeimet még a múltkori pályanap előtt megcsináltam, a fékolaj Castrol SRF, ha a WRC-be jó, ebbe sem fog megforrni, a betéteket pedig olyan anyagból csinálták, amilyet a Mitsubishikben használnak a rally ob-n. A fékkel nem is volt baj, nem puhult föl, végig jól bírta, a féktávokon lógtunk az övön. A géptetőt nem tudom lecsukni, mert a 35-ös nagy motor pillangószelepe van rajta, és a gázkar nem fér el a géptető alatt. Még az előző tulaj alakította át ilyenre, hogy több levegőt kapjon, viszont a háromfelesben függőlegesen van, itt viszont vízszintesen, ezért nincs hely a számára. Korábban elfért, mert egy olyan géptető volt rajta, ami ott meg volt domborítva, de amikor átfestettem az autót, levettem róla, mert rohadt is meg csúnya is volt. Néhány milliméter hiányzik csak, mert ha lecsukom rendesen, annyira szorítja éppen, hogy nem tud elfordulni a tengelye körül, illetve összekarcolja a tetőt belülről.
Az autóm áttétele éppen jó volt ide, nem tudom mennyit mentem, mert nem ment a kilométerórám, de a célegyenes féktávon, ötödikben, hatezeregyszázat forgott a motor. Nagyon tetszett a pálya vonalvezetése, a kedvenc részem a második bukkanó volt. Itt előtte még kellett váltani egy ötödiket, nem látszott a kanyarból semmi, a bukkanó volt a horizont. A tetején egy picit elemelkedett, elkönnyült az autó, és amikor újra fogta a talajt... na akkor kellett fékezni, majd rögtön egy jobb kanyar következett. Nekem borzasztóan bejött.
Aki esetleg nem mer kijönni, mert nem érzi jónak/menőnek az autóját, nem bízik magában, stb. annak üzenem: nem kell aggódni, a múltkor volt egy szívó dízel Berlingo is, most pedig ha minden igaz, jön egy gyári Polski 126. Hacsak nem egy épített szörny, azt hiszem jár neki egy sztending ovésön a lelátóról minden megtett kör után. Mindenki észnél volt, a hangulat remek, a pálya személyzete részéről tényleg úgy éreztem, hogy szolgáltatást kapunk a pénzünkért. Az étteremben földi árakon van a kaja, nem a megszokott egy hamburger,-egy sör-háromezer, plusz az egyik veséd.
Mindenkit várunk szűnni nem akaró szeretettel, akár szájat tátani akar, akár fotózni, bandázni vagy vezetni. Jó buli lesz!
