Vitán felül áll, hogy a Honda Accord hetedik generációja korának egyik legjobb családi autója. Sportos, jól néz ki, megbízható és csak későn kezd el rozsdásodni, úgy tizenöt éves korában. Ezt a piac is tudja, ezért a jobb példányok ára még mindig az eget veri, sőt, emelkedik. Az alkatrészárak viszont húzósak, ezért sokan meglepődnek, amikor a klasszikus karbantartáshoz szükséges cuccokon felül kell beszerezni valamit hozzá. Na, de mi van, ha törik? Megéri megmenteni? Vajon a biztosító értékeli, hogy jó autó az Accord? Hát persze...
Most megint úgy érzem hogy a mai „Használni és eldobni” világban kár is vigyázni bármire, de nehéz dolog ez, ha az ember régimódi beállítottságú.
Tavaly év végén megtörték a 2004-es 2,2-es diesel - modern kifejezéssel élve „megvigyázott” - Honda Accordomat, amit a biztosító gazdasági totálkárosnak minősített. Az ajánlatuk, hogy adnak a roncsért 300.000-et, a biztosító pedig fizet 1.300.000 –et. Most jönne az, hogy kicsit hozzáteszek (mondjuk 600.000-et) és átülök egy kicsivel újabba. Azonban 5 éve nem néztem rá az autópiacra, és most kicsit meglepődve konstatáltam, hogy valószínűleg nem fogok újabb Accordba átülni, mert ahhoz nem kicsit kéne hozzátennem a kapott összeghez. Van ennyiért is, de az enyémhez hasonló színvonalú inkább a 3 millió felé tendál, ami elképesztő!
Mivel az autó szerkezete jelentősen nem sérült (inkább a horror alkatrészárak miatt minősül gazdasági totálkárnak) ezért megjavítható, bár a mai szerviz árakat és az én maximalizmusomat tekintve nem biztos, hogy kijönne a javítás a kapott pénzből. Szóval a nagy kérdés az, hogy javítsam meg, és maradjak hondás, vagy adjam lejjebb, és vegyek valami olcsóbbat? Egyáltalán, egy totálkárból helyreállított autó mennyire lesz eladható, ha pár év múlva váltanék?
Tisztelettel: Gábor
Kedves Gábor,
Aki szeret, az elenged. Én egy húszéves, totálkáros autót biztos, hogy nem állíttatnék helyre. Nem is éri meg, és sosem lesz már olyan, mint előtte volt. Bármennyire is jó volt az Accord, ez a vége, maradjon inkább meg szép emléknek. Az más kérdés, hogy a roncsért kínált 300.000 Ft megéri-e, vagy drágábban is el lehet-e adni a szabad piacon, de sajnos ennek megtippeléséhez nincs elég információm. Ha mégis úgy dönt, hogy megmenti, akkor eladni lesz majd később nehézkes, hiszen sérült volt. Végül, az eladás reményében minél olcsóbban kínálja majd, annál magasabb elvárásokkal fog találkozni a vevők részéről. Fogadja inkább el az 1.3 milliót, a roncsot pedig próbálja meg magánúton értékesíteni, ha van rá ideje és szabad kapacitása.
A hárommilliós Accordokról - és úgy összességében a jelenlegi piacról - az a véleményem, hogy a használt autó árak sok esetben eljutottak egy olyan magas szintre, amit az emberek már egyszerűen nem hajlandóak kifizetni. Ebből, mint jövőbeli vásárló akár előnyt is kovácsolhat majd, amikor az alkudozásra kerül sor.
Ha nem talál Accordot, nézzen Toyota Avensist is, és alkudozzon bátran. Egy modelfrissített, 2009-ig gyártott Avensis simán hozza az Accord színvonalát és árban is alatta mozog egy kicsivel.
Sok sikert az eladáshoz és a vásárláshoz!
Marci
