Belvárosi őrület

Este fél tízkor már új feladatot találok ki: egy ködös reggeli órán, a Buckingham palota kovácsoltvas kapuját áttörve, dudaszóval ébresztem a bent alvókat, néznék-e meg Austin taxim vadonatúj pszichedelik fényezését, szerintem nagyon patent a városuk hangulatához. A taxit magam választottam: dízel és eleinte fekete volt, de az opciós sárga-szivárványos is szerepel a legördülő menüben. Ez egyből John Lennon Rolls-Royce-át juttatja eszembe, így hát azonnal átdukkózom a gépet, és újra nekivágok a londoni színnek.

hirdetés

Az előző rész Chicagójához képest nagy
előrelépés, hogy két város közül választhatunk: London vagy Frisco
utcáin hajszoljuk magunkat őrületbe. Az utcák nagyjából stimmelnek,
de csak a város egy részlete fért a programba, így valószínűleg
egyszerűbb volt címet adni neki: Belvárosi őrület. Ha a Driver San
Francisco-1 helyszínén tanultak szerint próbálunk vezetni, hamar
összezavarodhatunk - valamelyik játék írói nem voltak még
Friscóban.

A képernyőn folyamatosan látható a
térképrészlet, ahol járunk, és lassan betanulhatók az utcák is, de
aki emigrálni készül ,és taxisként akar elhelyezkedni, ne
vegye készpénznek az itt megtanult utcákat és haladási irányokat. A
házak távolról elég jól kidolgozottnak tűnnek, közelebb érve már
láthatjuk a paneleket és az ismétlődéseket. A 3D effekt még előző
generációs videokártyával is jónak mondható, a Presidio park
melletti házak például abszolút hívogatónak tűnnek.

Ha nagyon vadászunk az illúzióra, többféle trükköt eljátszhatunk a
grafikai beállításoknál. Választhatunk a textúrák vagy az épületek
részletességei közül, persze ezek mind a gépünket terhelik. A
szerényebb teljesítményű gép kicsit recegőssé válhat, ha a full
beállítást használjuk. Egy dologban nem tehetünk engedményt:
ha el akarjuk kerülni, hogy Böbe majom rajzának tűnjön az autó,
minimum 1024x768-as felbontással kell futtatnunk,a játékot. De itt már
legalább a krómok is szépen csillognak.

A jobb autókhoz a megfelelő szintidők elérése
után juthatunk, szerencsére az előző rész összes autója
hozzáférhető alapállásban is. Szép ötlet, hogy Londonban van taxis
iskola, Friscóban meg kaszkadőr tanfolyam, ha ezekben jól
teljesítünk, megnyílnak az új autók. Amúgy a régi versenyek is
megmaradtak (check point, blitz race), de
továbbra is idegesítő, hogy a versenyek alatt mindig ugyanazok
az autók jönnek szembe, nagyjából ugyanott. Ilyet utoljára a
Test Drive 4 produkált, amikor a Vörös térnél mindig ugyanabban a
kanyarban jöttek a Zilek. Egy előnye azért ennek is van: mindig
tudom hol fog elém kerülni egy fekete Cherokee és rá is merek
dudálni, mert itt nincs megtorlás.

Kaszkadőrként lázba jöttem a kompos feladattól,
de hiába értem el a hajót szintidőn belül,
nem akart elindulni Alcatraz felé. Csak gratuláltak az
eredményhez és közelebb kerültem az Audi TT megnyitásához.
Becsületes magyar emberként persze ezt választottam - végre egy
hazai termék a kínálatból -, fekete fényezés, kis zselé a
hajra.

A cruise üzemmód fergeteges. Tét nélkül a városban, működő
jelzőlámpákkal és olyan erős forgalombanamilyet választunk. A napszak
és az időjárás is állítható, sajnos a hóesés kimarad (Chicago-ban még
volt), így
autócsúsztatásra marad az esős aszfalt. Erről azonban hamar
leszokunk, ha meghalljuk, hogyan oldották meg a gumik sivítását: mintha
valaki azzal kísérletezne, hogy megpróbálja flex-szel levágni autónk
tetőtartó elemeit, de mire odanézünk, gyorsan abbahagyja.

Esőben remek a
tűzoltó Freightliner vontatmánnyal, szépen táncol az úton,
kis gyakorlással le is akaszthatjuk róla a pótost, kisebb
úttorlaszt képezve. Az előző részből tudjuk, hogy jó szolgálatot
tehet egy-egy trailer a város különböző pontjain, ugratni kitűnően
lehet róluk. Itt a Lagermax nem felejtett az semmit az utcán, így
marad a mi pótkocsink elpottyantása.

A haszonjárművek között újra van busz, persze
Londonra emeletes, de nem dob ki a gép desktopra, ha a Golden
Gate-en parádézunk vele. A double-decker-t érdemes kipróbálni, a
hangja gyönyörű, bármelyik adagolós műhely használhatná etalonként.
A műszerfal nézete is jól sikerült,
szinte érezni a finom olajpárát, ami megül még a bakelit
kormányon is.A cockpit nézetek a legtöbb autónál jól sikerültek,
legszebbek a TT alumínium gyűrűi a szellőzőrostélyok körül,ezek
láttán Surányi Péter is zavartan pislogna. Az autók
vezethetőségével nincs semmi baj,még billentyűzetről is jól
irányíthatók,és a mozgásuk is viszonylag élethű.

A buszok vezetése külön gyönyörűség: lomhák és túl kell velük
fordulni,különben lebontunk mindent. Force feedback-es kormánnyal az
útról csak átlagos visszajelzés érkezik, még fullra állítva is,a járdák
és a füves részek viszont kárpótolnak. A kormány szépeket üt és hamar
mehetünk a futóműveshez. Az autók törését tényleg csak a kormányzáson
érezni, a kaszni roncsolódását galambszarhoz hasonlatos foltok jelzik,
ezzel viszont előbb mennénk mosóba, mint lakatoshoz.

Este tíz után már nem nagyon törhetem a kocsit,
mert a kormányom nincs rendesen rögzítve, így viszont akkorákat üt,
hogy menthetetlenül felébred rá a gyerek. A törés-zúzás helyett
maradnak hát a saját elgondolású feladatok, mint például
lemenni a londoni metróba egy terepszín Hummerrel,és ott
bejelenteni a szükségállapotot. Ha kicsit elidőzünk a peronon még a
,,mind the gap"bemondónőt is hallhatjuk.

A felszín maga a csoda: a szemetesek
felboríthatók, banánhéj helyett DrPepper dobozok repülnek
szanaszét,a parkolóórák pedig kiadják az összes aprót, ha
elsodorjuk őket. A gyalogosok kergetésével legyünk óvatosak ,ugyan
gyönyörűen sikoltoznak és ugrálnak az autónk elől, könnyen
Carmageddon szintre süllyedhetünk.Kis tréninggel azon kaptam magam,
hogy
egy lilafelsős asszonyt úgy tudtam a járdáról lekergetni,
hogy egy közeledő busz alá ugorjon.Animal instinct.

Minden játék a zsarudenzitás nullára csökkentésével kezdődik. Ha
már nincs rendőr a színen, igen jól elboldogul az ember. Apró
figyelmesség a programírók részéről, hogy van már rózsaszín
sztreccslimó, és abból női hang káromkodik, ha belehajtok az oldalába.
Remélem, Courtney Love az, ezért néha egy-egy frontálist is
bevállalok.

Bántóan illúzióromboló programhibák nincsenek, egyszer ugyan
láttam egy ballonkabátos férfit az első emelet magasságában sétálni a
levegőben,de gyorsan elhajtottam onnan, nem bírom az ilyet végignézni.
Az sem túl élethű,hogy szökőkutakba belehajtva az összes autó
Schwimmenwagenné változik és gyakoratilag épen a túlpartra
evickélhetünk velük.

Lazításként bekérem magamnak a városi buszt lila színben és
automatán, aztán elhajtok a Golden Gate parkig, hátha találok ott egy
fekete futót fehér dzsoggingban. Az Chicagóban olyan szépen ugrált
előlem.