Tavaly ősszel az Ecseri útnál gyanús trélerre lettem figyelmes; egy furcsán matricázott Focussal a hátán igyekezett dél felé. A mikor mellém ért, meghűlt bennem a vér: az ajtaján Colin McRae-Nicky Grist felirat. Heves telefonálgatásba kezdtem, valaki az Akropolisz ralira tippelt, én azonban akkor már csak a hazafelé út lerövidítésével voltam elfoglalva, mert a PC-n ott várt a Colinról elnevezett játék.
Most meg itt a rali pléjsztésönre is, WRC a
címe, mégis ciki lett volna ezt is valakiről elnevezni, bár az
"ifj. TOTH" feliratú doboz szerintem jól mutatott volna egy
barcelonai áruház játékosztályán. Ő ugyan nincs a versenyzők
között, de
itt van majdnem mindenki, aki az idén indult a vb. futamain.
Ami hihetetlen: ARCCAL! Nem vicc, a versenyek kezdetekor az
autók belsejét látjuk az Aoszlop felőli nézetből, és a bukó alól az
autók vezetői nézelődnek. A
This is football 2002-ben már láthattunk ilyet, Zidane jól
sikerült tonzúráján akkor percekig röhögtünk.
Burns (Subaru) vonásai viszonylag élethűek, szegény Bugalski
(Citroen) viszont annyira ronda, hogy gyermekeim anyja többször
felszólított, keressek másik autót vagy hagyjam abba a versenyzést,
úgyis lát annyi rondaságot a híradóban. A versenyzők személye attól
függ, milyen autót választunk, bár a kínálat szerintem szerényre
sikeredett (hiába, ennyi típus indul a vb-n), azért a Colin
McRae-ben kicsit több kényeztetésnek voltunk kitéve. A Lancia
Stratost ott napokig nyüstöltem, annyira élveztem a hátsó kerék
hajtását.
Bónuszként lehet, hogy kaphatunk néhány új
autót jó eredmények után, én azonban nem jutottam még idáig,
cheatek meg egyelőre nincsenek ilyen viszonylag új játéknál. A
Skoda Octavia-t itt érzelmi okokból próbáltam ki -
Schwarz Ármin névvel ritkán versenyezhet az ember, plusz az
a kis balesete Spanyolországban, amikor ráborult egy
tűzoltóautó_
Szegény apám, néha próbál meggyőzni, hogy a
Skoda igenis jó autó, "kisfiam folkszvágen minőség, értsed meg". Az
én érveim szerintem erősebbek: édesapa pont ez az, itt nőttem fel,
emlékszem, a Skálánál volt a nagy Skoda bolt, biztos jó autó, de
most már kellemetlen lenne arra ébredni, hogy itt vár a SKODÁM a
ház előtt.
A választható típusok nem néznek ki rosszul, de
szégyen lenne, ha nyolcféle autót nem sikerült volna viszonylag jól
megrajzolni a program dizájnereinek. Az autók külleme nem éri utol
a GranTurismo karosszériagrafikáját, de az autók mozgásában nem
nagyon találni hibát. Időbe tellt, amíg megtanultam konzolról
vezetni, de
azonnal hihetőnek és élethűnek tűntek a
farolások-dőlések.
A verseny végére végre koszosak az autók(a GT3-ban nem), és
végre lehet őket zúzni is. A hátsó lámpák például egészen
érzékletesen törnek. Ehhez persze a hátsó nézetet kell választani,
de a belső nézetek mindent visznek, különösen visszajátszáskor
szédülünk bele a karosszéria és a táj viszonylatainak változásaiba.
Ez tényleg az, amit eddig szimulátorban még nem nagyon láttunk.
A környezet kicsit elnagyolt, de a nézők végre
tényleg integetnek, kicsit el is pirultam, amikor elnéztem egy jobb
kettőt és felökleltem egy portugál operatőrt. A helyszínek persze a
vébé helyszínei,
hó, köd, sár, murva, az autókat pedig saját magunk
állíthatjuk be. Illetve inkább csak el, mert a gép optimális
beállításokkal köpi őket elénk. Ami furcsa, a lezúzott autó
javításáért nem jár időveszteség (memória kártyával persze
elképzelhető az ilyen szívatás), újabb versenyre a szorgos kezű
szerelők szalonállapotban rakják őket alánk.
Laza mellékszál raliautó és szalon
relációjában: még a nyolcvanas években is lehetett zsír új Stratost
kapni a kereskedésekben. A négyszáz legyártott darab nem mindegyike
lett versenyautó, közúton viszont szinte használhatatlanok
voltak.Verseny közben tehát nincs az az idegeskedés az elhullajtott
hátsó lökhárító miatt, mert nem jelentkezik időbüntetésként,
viszont ha fődarabot csapunk oda , az autónk egyre
kezelhetetlenebbé válik.
Ilyenkor a csajom kérdő pillantására, mármint
hogy miért úgy megy az autóm, mintha egy gyakorló elmebeteg
hajtaná, mint igazi versenyző sziszegem oda:
azér' mer' elestem, jó?
Pléjsztésön-szokás szerint osztott képernyős,
kétjátékos üzemmód is választható, itt viszont sajnos csak szimpla
futamok vannak, de
legidegesítőbb a játékostárs autójának látványa: csak a
"ghost"-szellem-megjelenítést produkálja a gép, mintha egy üvegautó
lenne az ellenfelünk. Ráadásul meg sem tudjuk lökni, úgy hatolunk
át rajta, mint százas szög a friss kiflin.
Gyerekkoromban
a húgom éjjeli szekrényén pihent egy üveg Ferrari, Muranóból
kapta, vagy honnan, hát annak a látványától sem dobtam hátast, de egy
illúziókra építő játékban szerintem vérciki áttetsző autókat hosszú
bottal elénk tolni.
A másik irritáló jelenség a pálya felett mindig feltűnő
helikopter, ami, mint a visszajátszásoknál kiderül, a filmet
készíti rólunk. Ezt még meg is bocsátanánk, de azt már nem, hogy
néha olyan mozgásokat produkál, amiért dr. Móczár Lászlót, a Kis
állathatározó szerzőjét lenne kedvem felhívni, mi lehet ez a
Japánban honos szitakötőfaj?
Az autók már mind négykerék
meghajtásúak,viszonylag könnyen uralhatók és a motorhangok sem
sikerültek rosszul. Nézetváltáskor változik a zajok intenzitása,
kis gyakorlattal tehát,
ha például a külvilág zajaiból is magunkhoz akarunk engedni
valamennyit, elég, ha külső nézetből belsőbe váltunk. minden jóval
csendesebb lesz, a távirányító mute gombja akár be is ragadhat a
ráborult limonádétól, úgysem lesz szükségünk rá. A navigátor
angolját kicsit szokni kell, de nyugodtan elhihetjük neki: az
következik amit mond.
A kubaiak megint jobb helyzetben vannak, az ő nyelvüket bezzeg
be lehet állítani opcióként a játék elején. És mennyivel könnyebb lehet
Havannában lenyomni egy monacói futamot úgy, hogy a co-pilot spanyolul
karattyol. Kárpótlásul a Közép-kelet európai kicsi népek versenyzőinek
is elismerően int a figura az anyós-Recaro-ról, ha jó időt
rohantak.
A Subaru természetesen már a béka WRC-vel
szerepel, és persze mondanom sem kell, teljesen másként viselkedik,
mint a 206WRC. Azt hiszem, az a rákfenéje ezeknek a játékoknak,
hogy
az ember próbál érzelmi alapon autót választani, majd
kiderül, hogy a Micu EVO VI. jobban engedelmeskedik neki, mint az
imádott kis Peugeot-ja, aztán kész, nem tudja, mitől frusztrált
egész nap.
Ezért
a Hyundai Accentjét ki sem merem próbálni, belegondolni is
szörnyű, hogy másnap mondjuk el kéne mesélnem, megnyertem a vébét,
csak épp a Hunyadi egyik típusával. Többen azonnal delete gombot
nyomnának a nevem után a telefonjuk névregiszterében.
A versenyek végeztével levezetésként még a
stáblistával szórakoztatom magam. Nem a nevek, hanem az alattuk
pergő filmrészletek miatt. Hatalmas esések: vigasztaló, amikor
McRae Fordját tizenegyedszer is látjuk lehullani a szakadékba.
Aztán persze a jó Colin kikászálódik, ez az a pont, amikor én is
megropogtatom konzol nyomkodásban elfáradt ujjaimat, és minden
külső segítség nélkül az ágyamba fáradok.



















