Az Autókorbelnél ahol az olvasók autóinak a teljesítmény mérése folyik, egy sportos Citroen Saxo állt a görgőkre. Mindannyian kedveljük a modellt, nagyon könnyű, príma futómű van alatta, de nem tudjuk, a tizenhat szelepes, sportos motor mit tud valójában.
Már közhely Colin Chapman mondása, hogy a nagyobb erő gyorsabbá tesz az egyenesekben, a kisebb tömeg pedig mindenhol. Egyszerűsítsük le és könnyítsük ki, mondta egyszer szintén ő. Ezek a szállóigék időközben bizonyították igazukat, a Citroen pedig mintha tudta volna Chapman intelmeit a Saxo sportváltozatának megalkotásakor.
Írtunk már a VTS nevű típusról, azóta is nagyon szeretjük, sőt most talán még jobban, mert a sportos kisautók is erősen egy tonna fölé másztak az utóbbi években, a környezetvédelmi normák hurokként fojtogatják őket, így turbó nélkül egyik sem léphet piacra.
Nem kellett nagy egyszerűsítés az AX GTI utódmodellje, a Saxo VTS esetében, mert a kilencvenes évek kis Citroenje eleve nagyon könnyű városi autónak született, ahogy átemblémázott rokona a Peugeot 106 is. A gyengébb verziók tömege alig haladta meg a nyolcszáz kilót, a legnehezebb dízelé is egy tonna alatt maradt. A mérésen szereplő VTS 935 kg, vagyis mai szemmel extra könnyű, ráadásul ez az autó zsebre vág minden polgári kivitelt.
A VTS fejlesztése nem annyiból állt, hogy levettek a polcról egy kicsit erősebb, TU-sorozatból származó motorblokkot, majd belerakták a Saxo elejébe és hadd szaladjon, a karosszériához is több ponton hozzányúltak. Az első tornyokat merevítették, előre erősebb kanyarstabilizátort szereltek, hátra is tárcsafékek kerültek, ami ehhez a tömeghez elegendő, de a főfékhengert is nagyobbra cserélték, így a kisautó nem csak nagyot lép, de lassítani is tud. Nem csoda, hogy Angliában annak idején külön márkakupákat rendeztek a Saxóknak.
A TU-motorcsalád története egészen a 80-as évek végéig nyúlik vissza. Létezett belőle nyolcszelepes SOHC, nagyon sok példányt gyártottak mindenféle kivitelben, és kiforrott, megbízható konstrukció hírében álltak. A VTS-ben ennek az 1,6-os átiratát találjuk, hengerenként négyszelepes hengerfejjel, sportosabb vezérműtengelyekkel és megerősített forgattyús mechanizmussal.
Ez a motor gyárilag 118 lóerőt tudott 6600/perc fordulatszámon, nyomatékmaximuma is magasabb fordulatszámra tevődött, ebből aztán látszik, hogy sportos, forgós motor kerekedett ki a TU-alapból. Annak ellenére, hogy ezt a motort nyilván máshogy kell hajtani mint a sima, nyolcszelepes verziót és sokkal többet kap az élettől a jellege miatt, ismert típusbetegsége nincs, megbízható és tartós. A mérésre érkezett autó futóműve kicsit meg volt ültetve, valamint sportkipufogó volt alatta és másik levegőszűrő. A Saxo gondos gazdája folyamatosan javítgatja, próbálja karbantartani az autót, mert nem tökéletes állapotban került hozzá.
A mérésen rögtön szembesültünk a problémával, hogy először nehezen, majd egyáltalán nem vette a fokozatokat a váltó, végül kigördülés közben is motorfék-üzemben maradt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kuplung nem emel ki, kicsit megijedtünk, hogy ez a Citroen tréleren tér majd haza a mérési kísérlet után, de gazdája járatos a hasonló bajok kezelésében. Tíz perc alatt egy villáskulccsal ráállított a kuplungra és minden rendben ment ismét.
A mérés során még a görgők süvítését is elnyomta a kipufogó és nagyon szép görbét rajzolt a sportos motor. Hogy pontosan mennyi a sportszűrővel és sportkipufogóval megfejelt motor teljesítménye az kiderül az Erőmérő mai epizódjából, de nem csak a dráma és a hanghatás kedvéért érdemes megnézni a videót.
Ha érdekesnek találjátok hetente jelentkező sorozatunkat, iratkozzatok fel a Totalcar Youtube csatornájára, mert még sok érdekes autó következik! Egy hét múlva egy kedvelt, viszonylag olcsó hobbiterepjáró várható, melyet mindenki ismer és sokan vették az utóbbi években.
További cikkeink
