"Uraim! - kezdte mondókáját a marketingosztály feje. - Az általunk megcélzott szegmensben 600.000 autót adnak el évente. Mivel egyelőre még Torinóban is kevesebb van Stilóból, mint 147-es Alfából, és az említett osztályban lévő egyetlen imádott békaszemű autónk már kicsit öregecske, lépnünk kell. És még valami: ha elszúrják, a szerelőink mehetnek koldulni a gyárkapuk elé, Önök pedig Kukutyinba zabot hegyezni. Ja és a Ferrarit is el kell adnunk."

hirdetés

Mindebből persze egy szó sem igaz, ilyen beszéd soha nem hangzott el, de ami tény az tény, Észak-Olaszországban valóban több Alfát lehet látni, mint Fiatot, és a középkategóriás kombi-egyterűek piaca tényleg több mint félmillió eladott autót jelent évente.

Első benyomások

Ennek ellenére a Stilo kombin, azaz a végleges elnevezés szerinti Multi Wagonon nyomát sem látni a görcsös igyekezetnek. Az olasz tervezők olyan természetességgel gyúrtak össze egy igazán européer puttonyt a Stilo hátára, mintha világéletükben nem húztak volna egyetlen vonalat sem a konkurencia alapos kielemzése nélkül. Sikerült is olyan feneket rajzolni az autónak, hogy márkajelzés nélküli hátulnézeti kép alapján egyenlő eséllyel tippelhessünk az autógyárak szinte bármelyikének új kombijára.

Hogy ennek örülünk-e vagy sem, az ugye magánéleti kérdés, de különben is, az ördög a részletekben lakozik. Az olaszoknál általában a kilincsben.

A Stilo oldalsó ajtónyitói már adottak voltak, itt nem lehetett különcködni, de a kombi azért jó, mert nagy hátsó ajtaja van, hogy a csomagokat, méretes tárgyakat könnyen be lehessen helyezni. A Multi Wagon nagy hátsó ajtaja azért különösen szuper, mert üvegrésze külön is nyitható. Nagyon jól jön, ha csak könnyebb tárgyakat akarunk berakni hátra, nem kell felnyitni a böszme nagy hátsó ajtót.

Pedig nincs is jobb, mint felnyitni a Stilo MW böszme nagy hátsó ajtaját. Hiszen itt lakik az ördög, az ajtó közepén, a rendszámtábla alatti bumfordi rúdban! Önkéntelenül is megragadja az ember a furcsa kiszögellést ahogy hátulról az autóhoz közelít, majd bámul, amint halk kattanás után felnyílik az ötödik ajtó. Játékos, kedvesen idétlen ötlet a madárfogás jegyében, agyunkban kettőt dudál a kis piros Barchetta .

Manapság kombinak, egyáltalán, nem többcélú járműnek lenni nem sikk. A Multi Wagon sem sima kombi, az MPV osztály felé nyújtózkodik. 157 centijével tíz centivel magasabb, mint a háromajtós és 5 centivel magasabb, mint az ötajtós verzió, de önmagában szemlélve a különbség nem tűnik föl. Beszálláskor azonnal észrevesszük, de nem a fejtér bőségessége miatt, hanem mert megemelték az első ülések H-pontját, ami a vezetőoldali üléshelyzet magassága a földhöz viszonyítva. Ezáltal könnyebb beülni, nem kell annyira lehajolni beszálláskor, ráadásul a magasabb ülés jobb kilátást biztosít.

Vitathatalan előnyök, viszont az üléshelyzet nem lett jobb a H-pont megemelésétől. Az autó kiállása, viselkedése nem indokolja a teherautós pozíciót, így eléggé kakasülős, amolyan majom a köszörűkövön érzet fog el. Valószínű, hogy huzamosabb használatnál gyorsan elhalványul az érzés, két méter körüli kollégám azonban alaposan megszenvedett az ülés és a kormány beállításaival, üléspozícióját csak úgy tudta megfelelővé tenni, hogy közben kalodába zárta lábait a kormánykerékkel.

Egyébiránt a Multi Wagon beltere nem sokban különbözik az alapmodelltől. Ugyanazok a műszerek, ugyanaz az elrendezés, ugyanazok a mutatós, jó minőségű, zörgésképtelen anyagok borítják, a beltér kivitelezési minőségét csak szuperlatívuszokkal írhatjuk körül. Húsz különféle rekesz, zseb és egyéb tárolóhely van bent, és természetesen hűthető a kesztyűtartó.

Kombiság/MPV-ség

A Stilo MW egyértelműen a típus legkevésbé szemrevaló variánsa lett. Magával a kufferral nincs sok bajom, de a hátsó ajtó egyszerűen nem passzol az autó formavilágához. A vonalak rajzolatában ugyan egyértelműen ott vannak a Stilo vonásai, mégis olyan hatást keltenek, mintha egy kategóriával nagyobb autóról származna. A lámpák a Volvo 850-es hátsóját idézik, az ajtó trapézformája engem a Subaru Legacy kombira emlékeztet, de a kereklámpás Corolla kombi is eszembe jutott.

A hátsó ajtó-lökhárító kettős kiviteltől függően két változatban készül: a Dynamic felszereltségű autókon a két elem találkozása egy helyes, gömbölyded kitüremkedésben olvad össze, míg az Actual modellek hátsó ajtaja egyenesen húzódik a lökhárítóig, a kitüremkedés csak a lámpák alatt maradt meg. Az első változat amellett, hogy szebb, hasznosabb is, ablakon bepakolás közben ide támaszthatjuk a szatyrokat.

Az MPV-k egyik legfőbb jellemzője - kombikat túlhaladó méreteik mellett - a variálhatóság. Az utóbbi időben számtalan megoldást láttunk a rendelkezésre álló tér kihasználására. Megismertük a ténylegesen hétszemélyes Mazda MPV-t, az alkalmilag hétülésessé varázsolható, üvegtetős Peugeot 307 SW-t , valamint a többféle irányban csúszkáló ülésekkel szerelt Opel Merivát .

Ezek nem mind konkrét versenytársai az MW-nek, de közös bennük, hogy belső terük variálhatósága folytán többet nyújtanak, mint az általuk képviselt járműosztályok átlagos képviselői. Hozzájuk képest a Multi Wagon osztottan dönthető és csúsztatható hátsó üléssora olyan, mint tizennégyre alsót húzni: megállhatunk, de a győzelemhez még nagy adag szerencsére is szükségünk lesz.

A csomagtér befogadóképessége alaphelyzetben 510 liter, ez a megszokott méret ebben a kategóriában (307 SW: 513 l, Focus kombi: 520 l), miként az ülésektől mentesített raktér másfél köbmétere is átlagos. A sík oldalfalaknak hála, a csomagtér minden egyes köbdecije feltölthető.

Ezen kérdéskör összesítésekor két út adódik: vagy elfelejtjük a marhaságokat a Stilo Multi Wagon MPV-ségéről és sima kombiként értékeljük, vagy bevesszük ugyan a buszlimuzin-mezőnybe, de számolunk azzal, hogy csak sereghajtó lehet az igazán nagyszerű modelleket felvonultató szegmensben.

Jómagam hajlok az előbbi megfejtésre, fityiszt a marketingnek, lássuk milyen kombi a Stilo Multi Wagon?

Csak felfogásbeli a különbség, de a helyzet máris sokkal szívderítőbb: remek kis kombi ez. Ilyen szemmel simán harcba lehet engedni, mondjuk a 307-es ellen. Rendben, hét ülést nem tudunk belenyomorgatni, de például nyitható az üvegteteje, és mindent tud, amit az is: esőérzékelőt, automata világítást, parkolóradart, sőt, még rá is tesz egy lapáttal, mivel a CONNECT rendszer Fiat sajátosság, akárcsak az MP3 fájlokat is lejátszó hifiberendezés.

Sajnos vezetési szempontból nem találtam ennyire kívánatosnak. Nem jött be az emelt üléshelyzet, a súlyos kormánykerék szerintem túl könnyen forog, a kuplung nagyon lent fog, és kanyarokban érkezik a magas autók egyik leggyűlöltebb tulajdonsága, a bólogatás. Tudom, hogy ez nem olyan autó, de az állandó billegés kifejezetten zavart, sofőrként talán még jobban, mint az utasülésen.

A Multi Wagon négyféle motorral kerül forgalomba, ebből kettő benzines (1,6 16v-103 LE, 1,8 16v-133 LE), kettő pedig dízelmotor (1,9 JTD-80 LE, 1,9 JTD intercoolerrel-115 LE) Itthon valószínűleg az 1,6-os és a gyengébbik dízel lesznek kelendőek, persze ebbe az árképzés még beleszólhat. Az 1,6-os kicsit élénkebbnek tűnt, mint az alapváltozatban, korábban éled és kellemesebb karakterisztikájú, de előfordulhat, hogy megterhelt állapotban már veszítene dinamizmusából. Ha sűrűn akarunk nagyobb mennyiségű csomagot vagy árut szállítani, jobban járunk az 1,8-as 133 lóerejével.

A gyengébbik dízelt nem volt alkalmunk kipróbálni, a 115 lovas hozza az 1,9-es JTD-k megszokott vonóerejét, de hangban egyelőre jobb a PSA HDI-je, ez az 1,9-es erősen kerreg.

Az autó áráról egyelőre nincs információnk, azt azonban megtudtuk, hogy az olaszok tervei szerint az alapmodellnél mindössze négy-öt százalékkal lesz drágább. Ha ügyes az importőr, versenyképes árakkal, versenyképes szereplőt hozhat a magyar kombipiacra egy biztonságos és alapkivitelben is rendesen felszerelt autó formájában.