Az autógyártás zsákutcája, kihalásra ítélt neandervölgyi ága a most
divatos egyterűsítés, álterepjárósítás - legalábbis a 40-50 évvel
ezelőtti sci-fi-írók akkori ábrándjai szerint. Akik
lapos, kétszemélyes, sugárhajtású közlekedési eszközöket
vizionáltak. Erre a megfontolt autógyártók kétségbeesve kapkodnak a
haszonjárműves tervezők után, és mások szabadidő-autóit másolják,
ésszerűtlen extrákkal pakolják teli a széles néptömegnek készülő
gépkocsikat. És szörnyen csodálkoznak, ha nem viszik a felülárazott
portékát.
Félő, hogy a Nissan Qashqairól is így emlékezünk meg pár év múlva.
Arról fogunk beszélni, micsoda könnyebbség, hogy addigra törölték a
téveszmét, miszerint a felfelé terjeszkedés a jó. Most viszont még él a
gondolat, hogy a dunsztosüveg nem véletlenül nem váltott alakot száz
éve, hiszen
így, állítva fér el benne a legtöbb kovászos uborka. Vagy a
fogpiszkálós tégely, az is milyen praktikus, száz és száz rudacskát
lehet összezsúfolni erre a semmi alapterületre. És az akasztós
szekrény? Ennyi felöltővel, pantallóval, aljjal, inggel, blúzzal
eltorlaszolható a főutca, függőlegesen meg elég a két ajtó.
Nem is szép. Bár választott távoli rokonaihoz, a
Q7-es Audihoz és a
többiekhez próbál hasonlítani, tulajdonképpen egy RAV4-es kicsinyített
mása. Méghozzá az unalmas
második szériáé.
Talán nem is csinos akarna lenni, hanem tekintélyes. Hát, az sem
sikerült. Megnézték az emberek, kíváncsiak, mi ez a csodabogár, de
semmi tisztelet, netán túlzott udvariasságban megnyilvánuló rémület:
"ez valami kisebb fejes az alvilágban". Ha így halad a világ, azt
fogják elérni, hogy a
Touaregtől sem
fog el senkit páni félelem.
Élet a befőttesüvegben
Hamarost szalmaözvegy leszek fél évre, ideje hát a
konyhaművészet felé fordulnom. Betartva a fokozatosságot, ma
például magam melegítettem a tegnapi borsófőzeléket,
nehezítésképpen gáztűzhelyen. De
nem dicsekedni akarok, hanem a dunsztosüveg példátlan
praktikumát magasztalni a savanyúságokon keresztül.
Pompásan
tartósítható
a nyersen nem túl gazdag ízű uborka. Anyám mellett
lábatlankodva kicsinykoromban háromféle eljárást ismerhettem
meg.
Az első az ecetes uborka, melynek fő aromáját a hígított
ecetsav adja. Mivel a bomlasztó hatású, lúgos környezetet
kedvelő baktériumokat elpusztítja, a sokéves üvegben ácsorgás
után is frissen roppan a fogunk alatt az élő állapotára erősen
hasonlító termés. Fontos tudni, hogy az ecetsav bizonyos
háztartásban használt fémekkel (alumínium, réz, cink)
érintkezve mérgező vegyületeket alkot, tehát máris kiderült,
hogy a jó régi üveg nélkülözhetetlen.
A
vizes uborka a leghagyományosabb tartósítási eljárás, a
sózás eredménye. Ennek is a nedves fajtája, amikor sóoldatot
készítünk, ezt öntjük az üvegbe gyömöszölt alapanyagra. Mint
tudjuk, az uborka eléggé ízetlen,
sóval locsolva legfeljebb sós lesz, ezért markáns aromájú
kiegészítőkkel javítják fel: torma, bors, kapor. Pár
hónapra konzervál.
Minden savanyúságok fejedelme a
kovászos uborka . Sok embert ismerek, aki utálja az almapaprikát. Nem
egyet, aki inkább enne nyers cserebogarat, mint egy szelet
savanyított céklát. Másoknak a csalamádé forgatja a gyomrát.
Olyat azonban még sosem láttam, akinek ne futott volna össze a
szájában a nyál, amikor a kovászos uborka került terítékre.
Pedig a legegyszerűbb eljárást, az erjedést használják
elkészítéséhez.
Uborka, víz, kapor, fokhagyma, só, szelet kenyér és persze a
nap melege, ennyi kell a remek savanyúsághoz. Ízét semmi
máshoz nem tudom hasonlítani. Egy nagy baja van: a leggondosabb
érlelés és tárolás mellett sem áll el 2-3 hétnél tovább. Talán
épp szezonalitása adja varázsát? Természetesen igazi kovászos
uborkát csak ötliteres dunsztosüvegben lehet készíteni, abba
férnek bele a bumszli 10-15 centis termések. Vagyis megint mi a
nélkülözhetetlen? Igen, a hasas befőttesüveg.
A felfelé törő személyautók helykínálata kegyes csalás
eredménye. Mivel a testalkatunk eléggé hosszúkás, minél mélyebbre
lógatjuk a lábunkat, annál rövidebb hely kell neki. Egy ekkora forma
431 centis autóban mindig a kerékjárati dobon felakadó bal alsó
végtagom miatt siránkozok. A Qashqaiban nem. Elfér, nem kell a pedálok
közé nyomnom, ha a kényszerű derékszögű mozdulatlansága miatt
üszkösödés tüneteit érzem. Meglehetősen közel ülök a műszerfalhoz,
mögöttem pedig hatalmas hely tátong. A csomagtartó sem kicsi, 410
liter. Ennyit számít a furgonos kivitel.
A kényelemhez szorosan hozzátartozik a kellemes ülés. Mostanában a
feszes sportülést favorizálják, ártalmatlan 50 lóerős kisautótól a
családosok hárommilliós alsó középkategóriás járművén keresztül az öt
méterhez közelítő dízel limuzinokig. Jó is, ha a kanyarban nem
fittyedünk ki a fotelből, de azért talán túlzás, hogy mintha betonra
ülnénk.
A Qashqai? Franciább a franciáknál. Puha süppedés, ránk simuló,
körülölelő üléskárpit. Nagy kár, hogy a kétzónás klíma erőteljes
működése mellett is csatakos háttal szállok ki. Pedig ingem 100% pamut,
tehát a szép mintás szövet készült műanyagból.
Tudnia kell a kedves olvasónak, hogy a tesztautókban a legritkább
esetben található kezelési kézikönyv. Sokáig a gyűjtőszenvedélytől
űzött kollégákra fogtam, de a múltkor
szűz, újságírót még sosem látott járműből ugyanúgy hiányzott. Vagyis bölcsen kiveszik
belőle, mielőtt megteszi más. Miért lovagolok ezen? Mert így
csak saját fantáziámra hagyatkozhatok, melyik piktogram mit jelent,
melyik kapcsoló mit vezérel. Tehát korábbi beidegződéseimhez
viszonyítok.
kíváncsiak a pillanatnyi fogyasztásra.
Hová kapjak?
A Nissanban van mihez nyúlni.
Gombrengeteg és tekerődzsungel. Ennyire multifunkcionális kormányt
és bajuszkapcsolót nem is láttam. A klímát 13 nyomógombbal és három
tekerővel adjusztálhatjuk. A rádió-fedélzeti komputer-navigáció trióját
35 kapcsoló díszíti. Mégsem okozott problémát a kezelésük. Nem úgy a
kulcsnélküli indítás. Rögtön az első nap meguntam a gyújtáskulcs helyén
lévő kapcsoló sípolását, és a push gombbal reteszeltem a kormányzárat.
El is hallgatott. Utána egy hétig vacakoltam a kulccsal. Mert onnantól
csak azzal tudtam kioldani, kivenni meg menetközben nem lehet.
Felhívtam a forgalmazót, ő sem tudta a megoldást. Majd amikor
visszaadtam, egy laza mozdulattal rálépett a fékre, máris működött
kulcs nélkül a dög.
Ki a hülye? Az autó, az importőr, vagy a
tesztelő? Kulcsnélküli indítás innen-onnan
Jacknek nem ment a kulcsnélküli indítás, érthető, nem ült még
távkártyás, gombbal, vakkulccsal indítható autóban. Ez a Totalcar
sara, eddig nem sikerült hozzájuttatnunk ilyennel szerelt Renault
Lagunához, Honda S2000-hez, Suzuki Swifthez, Toyota Priushoz. Pedig
valamennyi egyazon logikát követ: mivel a gombot véletlenül is meg
lehet nyomni (a vakkulcsot elforgatni), ezért az autóban játszadozó
gyermek is be tudja röffenteni a motort. A bő fél évszázada belénk
rögződött szokást, a kulcs elfordítását az ilyen autókál
elfelejthetjük, de legalábbis csak az utánérzése marad meg. Kell
tehát egy biztonsági elem az indításhoz, nehogy egyesben hagyott
váltóval nekimenjünk az előttünk parkolónak, bekrenköljük az autót
a patak széli pihenőből a vízbe. Minden ilyen alternatív indítású
kocsi indításakor meg kell nyomni a féket (néha a kuplungot). A
Nissanokban kicsit erősebben. Ilyen egyszerű.
Jack megpróbált
segíteni magán, úgy, ahogy tudott. Talált a kesztyűtartóban egy
Nissan-fogalmazós névjegyet, a rajta szereplő telefonszámot
feltárcsázta, az az ember nem tudott segíteni. Ezt követően Jack
káromkodott, először szóban, majd bele ide a cikkbe is. Normális
esetben az újságíró a píárossal tartja a kapcsolatot minden
tesztautós ügyben, az a fószer azért ül a hatvanezer forintos
irodaszékben, kapja a nagy dellát, hogy hasonló esetben az élete
árán is megoldja a problémát. Jack nem tudta, ki a píáros a
Nissannál, nem is kérdezett meg senkit nálunk, hol lehetne elérni.
A píáros meg utána okkal telefonált, hogy miért írunk ilyen
zagyvaságokat a cikkbe, holott egy telefonba került volna az egész.
A kulcsnélküli indítás egyébként meg fasza dolog. Rendeljék csak
meg szépen az autóval, közvetlenül azután, hogy a kétliteres motort
is kipipálták a listán. Úgy lesz egy egészen okés kaskájuk. - cszs
-
A felszereltség bámulatos. Navigáció, szép színes képernyővel,
tolatókamerával kombinálva. Jobb, mint egy bérelt lótifuti hátul. Azt
viszont sosem értettem, hogy az ilyen 650 ezer forintos csomag vajon
miért érzékeli Komárom-Esztergom megye székhelyét kietlen sivatagnak?
Érdet még látja, aztán kijjebb lassan eltűnik minden. Ennyi
pénzért tényleg nem jár egy országos térkép? Ha kérem, akkor sem? Aztán
van üvegtető. A Pack csomagban adják, az eggyel kisebbre 400 ezret kell
rádobni. Xenon, az előbbi
intelligens kulcs, nagyobb kerék, ezek és még két apróság jár
hozzá. Csakhogy így már 5,327 millió forint. Még mindig nem tudom, mire
jó a panorámatető, azon kívül, hogy divatot akarnak csinálni belőle,
busás pénzért.
A Nissan városi autónak reklámozza a Qashqait. Okát nem értettem,
míg rá nem döbbentem, hogy a 115 lóerős benzinmotor
tisztességes autópályás tempóra alkalmatlan. Tiltakozását pedig
senki által nem kívánt érces ordításban fejti ki.
Motortető-szigetelés nincs. Ha szorgalmasan rakjuk feljebb 2500-nál,
semmi hangja, csak az a baj, hogy ehhez a fordulathoz direktben
83 km/h tartozik. Százharmincnál négyezret forog, és nem szívesen
erőltettem tovább. Már prospektus sem ígér túl sokat a 175-ös
végsebességgel, saját órája 182-ig felkúszik - nyilván pár százalékot
siet, mint általában.
Miért kevesellem? Mert ezt röhögve tudta 12 évvel ezelőtt az
első szériás Astra, a
nyolcszelepes, hengerenkénti befecskendezős 1,4 literes, 82 lóerővel.
És azt nem fogta meg a szembeszél hetvennél, mint ezt a
szerencsétlent. Így aztán inkább a városban csordogáltam,
Tatabányára is a régi 100-ason mentem. Egyetlen mentsége van: 7,7
literes átlagfogyasztást produkált. Vagyis produkáltam, mert
természetéhez igazodva kíméltem. Városba viszont tényleg jó. A rövid
váltó miatt gyorsan ötödikben van, és 50 felett nem is kell kapcsolni.
Nincs érezhetően nagyobb nyomaték 1500 és 6000 ezer között.
A futóművet és a féket valami komolyabbhoz méretezték. A szokásosnál
magasabb súlypont dacára nagyon jól kanyarodik.
Kivételesen nem lapos profilú kerekekkel oldották meg az
úttartást: a gumi 215/60-as. Kár, hogy 17 colos; egy téli garnitúra
máris egy vagyon lesz. A stabil futómű átka a pattogás kátyús úton.
Igen, kicsit ideges lesz, ám nem veszélyes. A fék akkor jó, ha
használom, és nem tolakodik előre a tudatalattimból. Így is van, jól
fog, biztonságos, ahogy négy tárcsától el is várható.
Összességében nem rossz autó az 1,6-os Qashqai. Városban bőven elég,
klassz opciókkal, nem is eszik sokat. De jelen maximális
konfigurációban 6,087 millió forint. A legszerényebb is 4,6 milliónál
indul.
Elképesztő összeg egy olyan autóért, aminek a variálhatósága kimerül
a hátsó (nem vízszintesre) ledönthető ülésben. Legalább egy
millióval túlárazták ahhoz, hogy megszorongassa a vetélytársakat. Akik
lehet, hogy nem füllentik magukat úgymond
crossovernek, de legalább ennyire használhatók, mint ez.
További cikkeink
