hirdetés

Ezüstmetál környezetben valósággal kivirul

Pedig a Justy stílusos, finom forma, felismerhető, modern és
egyedi, a felismerhetőségen csak az ront egy kicsit, hogy
a Daihatsu Sirion pont ugyanígy néz ki. Mentségére szóljon, hogy
ez egy átcímkézett Daihatsu Sirion. A helyzetet bonyolítja, hogy
Subaru csak látszólag autó, illetve csak részben autó. Igazából
karizmatikus kisegyház, egy átcímkézett, homályos eredetű kis izé
helyzete tehát triplán kényes tud lenni.

J betűs Subaru

Ha persze nem láttunk még új Siriont, kívülről nem lehet vele
bajunk, sőt: ez minden idők legelegánsabb kis Subaruja, ha olyan
elődökre gondolunk, mint az esztergomi ős-Swift. Abban viszont legalább
volt összkerékhajtás, ideológiailag tehát teljesen elfogadható volt,
mint
álruhás Subaru, ellentétben ugye a Subarunak
álcázott Daihatsuval. Az orrán egy szép Subaru emblémával, plusz
egy kiegészítő J betűvel.

A kormány nem háthabőr

Sajnos nem csak a gépészet nem Subaru, a lakberendezés is
jelzi, hogy ha nem tudnánk: a Daihatsu a Toyota
fapad-brandje. A vezetőajtót nehéz becsukni, mert ha az ember
normális erővel csinálná, nem záródik rendesen. A hang szép puha,
a szükséges erőhatás viszont kicsit wartburgos. A beltéri
műanyagok tíz évvel ezelőtti koreai szégyenfal-szinten vannak
összeillesztve, ami háromféle műanyag találkozásánál ad ki látványos
bénaságot. Ez anyagokra nagyjából
Daewoo Matiz színvonal,
de maximum az új
Swifté, de akár
a Suzuki, akár a Daewoo gyáraiban kalodába zárnák és
nyilvánosan megszégyenítenék mind a melóst, mind a meóst, aki
ilyen munkát kienged a főbejáraton..

Az egyik részt ki lehetne ékelni, a másik fugázásért kiált

A kormány gyönyörű, hiszen van rajta egy Subaru embléma,
a műanyaga viszont nagyon messze van a
Mazda2-étől,
aminél, amikor megkaptam végre a hőn áhított fapados változatot,
hosszasan tapogattam, mert a sötétben nem tűnt rosszabb fogásúnak,
mint a bőr. Hátha bőr, ábrándozik az ember egy jó műanyagnál, ez
viszont tutira nem háthabőrből van.

Az egyébként szép kormány tapintása undorító

A műszeregység a kormánnyal együtt mozog, a tipográfia és
a megvilágítás nem rossz, de a közepén az LCD kijelző kicsit
olyan, mint régi James Bond filmet nézni, amiben Roger Moore egy
négygombos Seikóval menti meg a világot. Aztán itt vannak
a pohártartók. Az első ülésekhez összesen négy tartozik, egy-egy
az ajtókon, egy-egy a váltó előtt. És egyiket se lehet elérni
anélkül, hogy előredőlnénk. A váltó elől pedig bármit kihalászni
igazi közlekedési vészhelyzet. Még az elektromos tükörállítás gombja is
valami egészen hülye helyen, a jobb térdünknél mélyen
a kormány mögött van.

Hatalmasak a rekeszek, de a minőségük...

A beltér pakolhatóságban nagyon jó, az első térben hatalmas, jól
belakható rekeszek vannak. A kesztyűtartó nem nagy, de
a középkonzolon hatalmas rekeszek vannak, igaz, az alsó,
a zárható bárcsak volna inkább nyitott, mert az ajtó minőségben
megint elég nevetséges. Az ajtóbecsukó fogantyúba is lehet pakolni.

Piaci igény az volna rá – Subaru Justy - 2008.

A motor a Yarisból származik, bár ez sem sajtóanyagból, sem
a motorház hosszas vizslatásából nem derült ki.
A katalógusbúvárkodás viszont meghozta az eredményt:
a Toyotának van pontosan ugyanennyi köbcentis, teljesítményű és
nyomatékú háromhengerese.

Bölcsészes zsákruhában

De a váltó, az honnan lehet? Ilyen Toyotában soha nem volt.
A Peugeot 206-osé pont ilyen, de ma a Peugeot százszor jobb
váltókat csinál, pontosságra is, váltási érzetre is. Ezzel minden
kapcsolás rossz érzés, három rükverc közül kettő biztosan reccsen,
mintha nem nyomtuk volna ki a kuplungot (pedig de még mennyire),
ha egyesben gurulunk, valami pulzálóan nyünyög ott elöl.
A váltószoknya ráadásul ugyanolyan komikus, dán népviselet-szerű,
mint a
Proton 316-ban.

A legfontosabb teszt, hogy amikor a jobbkezes kereszteződésben
valaki integet, hogy menjünk, és ő lemond az elsőbbségről, mert inkább
bénázna még itt egy kicsit, szóval váratlanul kéne tolni egy egyest,
hát nem veszi be, nem játszik a kezünkre. A bowdenes
szerkezet se mentség, az
előző Honda Civic
vagy a
Mazda2 sokkal
lehetetlenebb feladatokat oldott meg sokkal finomabban.

A képen egy Toyota motort rejtettünk el

A motor az pazar. Háromhengeres sose jár kiegyensúlyozottan, ez se,
viszont alacsony fordulaton valami hihetetlenül jól megy. A 2000
alatt ilyen erő lenne a modern turbódízelekben, kevesebb
kiábrándító tesztautóhoz lenne szerencsénk. Berakom 5-ösbe 40-nél, és
nem krákog és rángat, hanem már 1500-tól elindul. Lassan, persze, de ez
is hihetetlen. És jó a hangja, bármilyen bizarr kijelentés is ez
egy Subaruról. Ráadásul még autópályán is kényelmesen tudja tartani
a 140-et, akárcsak anyám egykori
háromhengeres Swiftje .

A hátsó ajtó majdnem derékszögben nyílik

A kérdés, mennyibe kerül egy hasonló Swift vagy Yaris. Illetve ha
trendin ortopédnek kell lenni, vegyünk inkább Suzuki Splash-t: öt
ajtóval és egyliteres motorral, klímával, MP3-as fejegységgel 2 millió
685 ezer. Az olcsóbbik Justy 2, 83 millió forint, a különbség
tehát elhanyagolható, csak a Suzukiban még akkor is jobb
a motor, ha nem is feltétlenül Suzuki. A váltója se rosszabb,
igaz, nehéz is lenne olyat gyártani. És a
Splasht mintha
élénkebben rettegő melósok rakták volna össze: nem jobbak az anyagok,
de legalább odafigyeltek az összeszerelésre.

Egy nem túl nagy és nem túl germános csomagtartó

A futómű és kormánymű jó, a Justy élénken reagál és lelkesen
kanyarodik. Vannak apró, tolerálható hibái – ezt az autót egyszerűen
a váltó nyírja ki, és kész. Nagyszerű ötlet, hogy a Subarunak
legyen olcsó nép-kisautója: csak az én ismeretségi körömben van
legalább tíz háztartás, ahol másodautónak már a poén kedvéért
vennének egy kis Subarut.

Akár elsőkerekest, akár háromhengeres motorral, akár úgy is, hogy
csak az emblémák Subaru. Poénnak, meg a márkakötődés
demonstrálásának tökéletes, de épp a subarusok tudják
a legjobban, milyen egy jó váltó, és hogy ez mennyire nem az.
Piaci igény tehát biztosan volna rá, de a sikerhez nem elég egy
Daihatsut átcímkézni. Egy Subaru emblémás
Yarisra viszont
kapásból tudnék legalább tíz vevőt.