Az xDrive Tour néven futó rendezvény célja nem szimplán az X1 bevezetése volt, elhoztak ide mindent, ami összkerekes, az X5-től a vadonatúj 750Li xDrive-ig. Talán ez utóbbit érdemes dekódolni. 7-es, ugyebár, 4,4-es biturbó benzinmotorral, hosszított kivitelben és összkerékhajtással. Sajnos úgy hozta a sors, hogy ezzel kezdtünk, és nagyon fájt a kiszállás. Igaz, ebben a limuzinban nem sokat lehetett érezni az xDrive-ból, amúgy meg ugyanolyan volt, mint nélküle: bitang gyors és felfoghatatlanul kényelmes.
Kis kitérő következett az X6-oshoz, aminek annyi értelme volt, hogy valóban érezzem: a Dynamic Performance Control, és ugyanez Dynamic nélkül az X1-ben óriási különbséget jelent. Az X6 úgy kanyarodott, mintha valami mágnes húzná rá az ívre, olyan agilitással, mintha egy Ford Focus méretű kocsi lenne és nem egy bő kéttonnás óriás.
Ezzel szemben az esős, és a közeli útfelújítások miatt sokszor sáros úton az X1 DSC-je kissé idegesebben reagált a kerekek megcsúszására és kipörgésére, erősebben visszafogva az autót egy-egy élesebb kanyarból kigyorsítva. Igaz, nem volt vészes, csak az X6 után éles a kontraszt.
Ami az X1 belsejét illeti, aki ült már 3-asban, sok újat nem fog érezni, minden ugyanott van, de maga a műszerfal és az ajtók burkolata nekem sokkal jobban tetszett minőségüket tekintve. Talán az egyetlen, elképesztően bóvlinak tűnő zongoralakk-utánzat betétet leszámítva, amit az egyik X1-es tesztautóban láttam. Elsőre úgy tűnt, az első ülések is ugyanolyanok. A hátsók nem, azoknál három szeletre osztották a támlát, és ezeknek a dőlésszöge külön állítható. A csomagtartó elmegy, úgy 40 literrel kisebb, mint egy 3-as Touringé, és ebben sincs pótkerék. Ja, és több a tárolóhely, az ajtózsebek is nagyobbak, van több italtartó is, mert úgymond a „fiatal és aktív a vevőkör, és ezek állandóan szomjasak”.
A rövid, konvojos tesztvezetésen 20d jelzésű változatokat nyúztunk, ez ugye a kétliteres dízelmotor 177 lóerővel, de ugyanekkora a 18d (142 LE), sőt, még a 23d is (204 LE), igaz ez két turbóval. A hamarosan hozzánk érkező tesztautóban ez a motor lesz – 400 newtonméterrel!
Már csak azért is, mert a 350 newtonméteres 20d, még automata váltóval is bőven elég az X1-be, rohadt jól gyorsul, százig 8,6 alatt – és ez teljesen hihetőnek tűnt. Az automata kézzel is kapcsolható, de amikor nagyon kellett sietni a felvezető autó után, igazából elég volt neki a sportprogram, nem kellett belematatni. Kedvenc mondatom egyébként az egyik felvezető autóból – rádión: „sajnos vannak előttünk”. Ez annyira BMW-s, nem? Sebességérzet nincs, pályán az X1 simán fut, de a rugózás lassú menetben kifejezetten zötyögős, ez a magas építésmód ára.
A végére maradt a terep, ahová úgy érkeztek meg a kocsik, mintha egy komolyabb offroadozásról jöttünk volna, pedig nem. Az eső kibabrált a szervezőkkel, bár az összkerekes BMW-kben ebből maximum annyi volt zavaró, hogy csapkodott az ablaktörlő. A járművek képességeit azonban mesterséges akadályokon szemléltették: egy hatalmas rámpára kellett előbb felmászni, majd leereszkedni a lejtmeneti automatikával. Igazából nem volt magas az építmény, mindössze 1,8 méteres, legfeljebb az volt zavaró, hogy az ember a kocsi buci orrától nem látta, hová megy. Még a domborulatok sem tették próbára a terepszögeket, valószínűleg egy normál személyautó is felment volna, ha kis lendülettel startol.
A levegőben lógó kerekekkel való billegés már izgalmasabb volt, mert szokatlan érzés, hogy a hullámos rámpákon az autó a két átellenes kereke mentén átbillen a másik oldalra. Igaz, ez is inkább volt látványos, mint veszélyes, az xDrive amúgy simán túltette magát a dolgon, még akkor is, amikor két kereke volt a levegőben. Egyszerűen megfékezte ezeket és kész, onnantól kezdve haladtunk. Ehhez egy dolog kell: folyamatosan nyomni kell a gázt, és a többit elintézi az elektronika. Eleinte felpörög itt-ott egy kerék, de aztán rend lesz, az X1 megindul és átmegy. Levezetésként pedig ferde farudakon zötykölődhettünk: az ártatlannak látszó akadály rettenetesen megbillegtette az autót, nyilván úgy volt kiszámítva a dolog, hogy a legkeményebb igénybevételt kapja a futómű. És az ember nyaka, ami leginkább tőből ki akart törni közben. Az utastér meg sem nyikkant, ami arra utal, hogy a karosszéria lélegzetelállítóan merev és Lipcsében jó munkát végeznek a végszereldében a srácok.
Hát ennyit a gyors első benyomásokról. A többit hamarosan, ha megérkezett a tesztautó. Még annyit, hogy megkaptuk az árakat is, és meglepődtem. Egy X1 xDrive 20d olcsóbb, nagyjából 900 ezerrel, mint egy ugyanilyen motorú, összkerekes 3-as kombi. Ami nem baj, csak nem értem – fura dolog ez a marketing. Igaz, így is 10,4 millió az ára, bár szerintem egy sima, hátsókerekes 18d teljesen értelmes választás annak, akinek csak a feeling kell, közel másfél millióval olcsóbban. És alig drágábban, mint egy Tiguan. Ami máris értelmezhetőbbé teszi a BMW szándékait az X1-gyel.
Mit szól hozzá? Mondja el posztunkban!
