Teszt: Mini Countryman Cooper S – 2010.

A belső dizájn rengeteget mentett át a Miniből – ami jól sikerült, az működhet egy egész modellpalettán át is. Ugyanolyan a kormány, ugyanúgy fordulatszámmérő van mögötte, ugyanúgy a műszerfal közepén van a palacsintasütő, amiről ugyanúgy nem lehet leolvasni a sebességet, ezért ugyanúgy, a fordulatszámmérő közepébe raktak egy kis digitális kilométerórát. Egyébként meg a gumimatrac-iskola jegyében végezték a dizájnt: minden hasonlít, de mintha apu a strandon a lábpumpával fújt volna még bele vagy kétszázat. Bumszli beömlők, kerekded formák.

Szépek és jók az ülések (Lounge bőrkárpit, 510 800 Ft) kényelmes az első kartámasz (46 700 Ft), ami főleg akkor jó, ha kérjük az automata, Steptronic-os váltót (449 500 Ft), amivel szép kényelmesen, vagy akár dinamikusan is eljáthatunk a hétköznapokban. Ha meg nagyon alkotnánk a szerpentinen, a kormányon elhelyezett fülekkel válthatunk, illetve tarthatjuk egy-egy fokozatban, mert ha megvan a töltőnyomás, ez a zseniális kisturbó elég nagy tartományban használható. A navigáció (525 000 Ft) grafikája szép, és bár kézenfekvő lenne, hogy a hatalmas, ergonomikusan függőleges felületet érintőképernyős alapon vezéreljük, ezt sajnos nem tudja a szoftver. Ezért marad a Mini-iDrive kis pöcke, ami szintén nem rossz, de lehetne jobb. A nyitható üvegtető (286 ezer Ft) sokak kedvence. Én nem nagyon szeretem napfénytetőt, legalábbis ha nem tudom belülről tökéletesen elsötétíteni. Mert jól kilátni igazán sötét autóból lehet, márpedig ehhez nagyon likacsos árnyékolót adnak, amin át nyáron a nap is kellemetlenül sütheti a fejünket.

Megmaradt a jól kinéző, de rosszul használható króm Mini-kapcsolósor a középkonzolon, amivel az ablakokat is húzkodhatjuk. Szép, de odanézés nélkül ember meg nem találja. Ráadásul nincs automata ablakmodul: végig nyomva kell tartani a gombot, amihez kissé előre is kell dőlnünk. Meg hát a piktogramot is értelmeznie kell, ha valaki nincs Minihez szokva, hogy na, vajon melyik is az első és hátsó ablak.

A Countryman-ben van egy kis SUV-jelleg, hiszen magasított és összkerekes, de valójában nem sok hobbiterepjárós karaktere van. Egy Minihez képest persze magas, és magasabb, mint egy Focus, de még egy Vectra kombi fölött se látunk el belőle. Lehet, hogy csinálnak majd belőle egy még nagyobb modellt, ami már igazi SUV, mondjuk Mini Ostromtorony-man, de az még odébb van. És valószínűleg majd abból is ilyen rosszul lehet majd kilátni hátra, meg a hátsó sarkok felé, ezért sem érdemes lespórolni a monitoron számítógépes képet is mutató tolatóradart (102 200 Ft).

Na ja. Hát úthibákon tényleg elég szar. De még milyen szar! Először is a hang: úgy döbörög minden kis egyenetlenségtől, mintha a pokolból, már úgy értem, alulról fagyott varangytestek záporoznának a padlólemezre. És el is pattog. De nem csak úgy, mint amikor közelről tanulmányozzuk a szeizmográf kijelzőjét, hogy hopp, Kamcsatkán mintha dolgozna a tektonika; nem. Ez inkább maga a katasztrófafilm, a Földrengés a Kapy úton, melyben Jason Statham, a családapa a gyerekéért megy, amikor az operatőr hirtelen elkezdi rángatni a kamerát, a hős rémült arcot vág, és akkor meglátjuk a Countryman kerekét kívülről, hogy legalább 10-20 centiket ugrál, oldalirányba. A földrengés azért is tűnik valószínűnek, mert nem csak kanyarban pattog mindenfelé, hanem egyenesben is, amolyan merev tengelyes Tehén-stílusban. Mondtam is a Karottának, hogy a cikk címe már megvan: “Usain Bolt + gumicsizma=?”. Amihez kis gondolkozás után azt tette hozzá, hogy nem is gumicsizma, inkább holland stílusú fapapucs, amiben bőven van anyag.

Hatalmasak, és nyilván nehezek a Countyman kerekei. 18 collosak, de 23-asnak érződnek. Feláruk egyébként 350 ezer forint, de valószínűleg ezekkel néz ki az autó igazán jól. Azt egyébként tudja az autó, amit a Mini, hogy amikor egy kereszteződésbe befordultunk, és az istennek se vagyunk hajlandóak elvenni a gázt, csak határozottan bekormányozzuk, akkor szinte derékszögben befordul. És ugyan tesztelni nem tudtam, mert a jól vezető kontrollcsaj-célközönség sajnos pont nem ért rá, de elméletem szerint a nőket az ilyemi nem zavarja úgy, mint a magunkfajta buzikat, akik órákig tudnak rinyálni, milyen érzéketlen az a csatolt lengőkar ott hátul. A férfinép csak feleslegesen stresszelné magát, hogy na, vajon lengőkar tört-e el éppen, vagy megúsztuk egy elgörbült lengéscsillapítóval. A kormányt pedig érdemes két kézzel fogni, mert egy egyenetlenségen tud olyan furcsán-hirtelen billenni az autó, hogy a lendület kicsit tovább vigye a kezünket, és akkor a kasztni még nagyobbat billen. Női autótehát, illetve azoké a férfiaké, akik női parfümöt használnak, mert tudják, hogy a nőknek igazából az tetszik. Nem véletlenül fújják éppen saját magukra.

Nem lehet ez rossz futómű, ha a BMW ezzel akar a WRC-ben versenyezni, csak nyilván olyan könnyű kerekek kellenek rá, amelyek darabja többe kerül, mint az egész autó. A Prodrive már 2009 óta dolgozik a Countryman WRC-n, ami a Citroen ellen fog versenyezni ugyanazzal a motorral. A Citroen, és főleg Sebastian Loeb meg persze agyba-főbe verik, de gondolom ezt bele is kalkulálták, és valami jó csak lesz nekik a vesszőfutásban.

Az összkerékhajtás egy félmillió forintos opció, ami egy nyolcmilliós autónál nem nagy tétel. Viszont ennek ellenére se nagyon érzem a létjogosultságát. Biztosan meg tudjuk magunkat szivatni úgy, hogy elakadjunk valahol, de egyébként nem tudok elképzelni olyan szituációt, amit a Countryman ne tudna megoldani egy garnitúra téli gumival. Lehet persze, hogy ezt csak azért mondom, mert az összkerekest próbáltam, ami álló helyből is kilő, mint az állat, ezért valahogy természetesnek veszem, hogy nem kaparnak el az első kerekek, és a sprint nem egy nagy, az egész autót megcibáló rángatással indul. Szóval oké, ha Cooper a Countryman, azt mondom, szánjuk rá azt a plusz félmilliót a 4x4-re tessék, így győztem meg magam egyetlen bekezdés alatt.

A 184 lovas, 1,6-os benzines turbó természetesen istencsászár. Hihetetlen, milyen dinamikát tud még így összkerékhajtással is – ez a motor alighanem sokáig uralkodik még a 2010-es években. Jól megy, jó a hangja, a komputer szerint a fogyasztása városban csak 11 liter, ami semmiség, gyanús is volt, hogy itt csalás lesz. Papp Tibi egyenesen 17 literes valós fogyasztást tippelt, mert azért oda-odaléptünk neki, ha tükörsima útra volt kilátás. Aztán tankoláskor ellenőriztünk a komputert, és kiderült, hogy a Mini Countryman is BMW – akármennyi BMW átlagfogyasztási adatát ellenőriztem, sose volt 1-2 decinél nagyobb tévedés. Nehéz elhinni, de tényleg 11 litert fogyasztott a 184 lovas, automata váltós benzines a városban.

Ez az autó alapáron 8,5 millió forint. A költségesebb extrákat nagyjából felsoroltam, az aprólékkal együtt tesztautónk 12 millió forintba kerül. Jó, mi? Hát igen, én kihoznám magamnak egy spártai 11-ből is, de milyen nagyszerű autók vannak már ennyiért? Ne is menjünk tovább, nézzük csak a BMW-ket: hát ige, 320i vagy d ennyiért még kedvencünkben, a kombi kivitelben is van. A 320-assal csodálatosan lehet autózni is, meg cuccolni is, egyvalamit sajnos nem tud: nem bámulják a népek, mintha kísértetet láttak volna.