Olcsó Swiftet, vagy olcsó kiskocsit?

Ha megnézzük, elég vegyes banda jött itt össze, már ami a motorokat illeti. A legkisebb a legnagyobb teljesítményű: a Swift 1242 köbcentis gépe 94 lóerős, ezért megérdemel egy ejhát. Ez vagy húsz lóerővel több, mint a Citroëné, pedig az majdnem 1,4-es. De a Hyundai teljesítménye is csak 78 ló, ezt 1,25 literből hozták ki.

Mégis meglepő, hogy a Swift nem sok előnyt tud kovácsolni a lóerőkből: végsebessége gyakorlatilag ugyanannyi, mint a másik kettőé. Pár tizedet ugyan ráver százig a Hyundaira, de gyakorlatilag ugyanúgy megy – ez is jelzi, hogy a teljesítményt nem érezzük, csak a nyomatékot. Márpedig mindhárom motornak ugyanakkora a nyomatéka (118-119 Nm), még a Citroënének is. Azt már nehezebb megmagyarázni, hogy a C3 miért küszködik bő tizennégy másodpercig azért, hogy százra felgyorsítson, ha ez a Swiftnek 12,3 és az i20-nak 12,9 alatt sikerül.

A motorok azonban nem egyformák a gyakorlatban. Érdekes módon a Hyundai reagál a legélénkebben a gázadásra, valóban rugalmas, tényleg olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A Swift alul tohonyább, de a közepes tartománytól észhez tér, és onnantól elkezd rendesen menni. Velük szemben a C3 végig kelletlen, ez a motor tényleg azoknak ajánlható, akik kerülni szeretnék a hegyeket, és még a távlati tervei közt sem szerepel egy előzés. Vannak ilyenek, tessék elhinni. A C3 motorvezérlésével van egy másik probléma: meglehetősen durva. Amikor leesett a hó, egy nem vészesen meredek emelkedőn szinte lehetetlen volt megtalálni a lefulladás és a bőgő motorral visszacsúszás között az átmenetet – ugyanitt a másik két autó röhögve mászott fel.

Ami a váltókat illeti, a Swift és a Hyundai viszi a prímet, semmi extra, de gördülékenyen és finoman működnek, pontos megvezetéssel, ha kettejük között dönteni kell, az i20 picit precízebb. A Citroënnél ezt is elhanyagolták, olyan, mintha kicsit szétnyúlt volna a kapcsolómechanizmus és akadoznának a szinkronok. Amúgy ez is könnyen jár, de a szükséges minimumnál nem jobb.

A jó motor mellé remek futómű jár az i20-hoz: egyértelműen ez a legélvezetesebben vezethető kocsi, továbbá zseniálisan kis körön képes megfordulni. A Swift nagyon finom darab, könnyed kormányzással és kényelmes rugózással – sportosnak nem nevezném, szerethetőnek igen. Pláne az itthoni utakon. A Citroën sem rossz ezen a téren, bár nem igazán kedveli a nagy zöttyenőket. A fékek mindhárom kocsin rendben voltak, a blokkolásgátlók is jól működnek, itt kiemelném a C3 zseniális vészfék-asszisztensét: ha gyorsan lépünk a fékre, brutálisat fékez akkor is, ha nem kellő erővel tesszük.

Anyagiak, minőség, végső verdikt a következő lapon.