Ha nem lenne drága, meg is érné

Bemutató: Chevrolet Volt – 2012.

2011.10.12. 06:22
Környezetvédelem aranyáron - a Volt nem egyszerűen drága, inkább gazdasági nonszensz, de mint autó, teljesen jó.

Az elektromos autó nekem önmagában kissé meredek. Ahogy munkahelyi környezetemben látom, másoknak is. Van benne valami mérhetetlen izgalom, ami kicsit talán arra hasonlít, mint amikor fogy a benzin az autónkból, de nem tankolunk, hanem elhúzunk a legközelebbi benzinkút mellett, hogy aztán összeszorított farpofákkal várjuk, kitart-e a következő kútig. Bevallom, gyakran még a második kutat is kihagyom, elvégre az izgalom csak annál nagyobb. Ilyesmit éreztünk valamennyi villanyautónál, csak már rögtön az első kilométertől – valahogy mindenkit a lerohadás pillanata izgatott.

Milyen lehet? Integet-e az utolsó elektron, amikor az autó állóra kókad valahol a semmi közepén? Csikós egyenesen külön autómentős szeánszt szervezett magának előre a lerohadáshoz. Azt hangsúlyozta persze, hogy a teszt kedvéért, de mindnyájan tudtuk, miről is szól az a teszt igazából: a lerohadás előtti izgalom mámoráról. Na ez az a fajta adrenalinfröccs, amit a hatótávnövelős (range extender) autók nem kínálnak, és ez az, amiért én ebben a kategóriában hiszek: kapunk egy tisztán villanyos és egy benzines autót egyben. Igaz, ezért az árért kaphatunk egy regiment kis fogyasztású egyéb autót, de ezt a flottát összeszámolni nem e cikk témája.

Amerikában lassan egy éve forgalmazzák a Voltot, a Naprendszer első hatótávnövelős autóját. Elég sokat el is adnak, hiszen az amerikai még talán a magyarnál is fogékonyabb az agymosásra. Megmondták nekik, hogy a hibrid az igazi, és kétszázmillió ember fegyelmezetten átmasírozott a hibridboltba. Most megmondják nekik, hogy a hatótávnövelő még annál is érdekesebb, vásárolnak is lelkesen. A felmérések szerint pedig az átlag amerikai/átlag voltos 1609 kilométert autózik egy tank benzinnel, egyébként pedig konnektorról tankol. A gyári hatótáv egy akkutöltéssel és egy tank benzinnel 500 kilométer, de ezt a svájci tesztvezetésen jócskán felülmúlta a Volt, igaz, kevés volt a város és sok az országút. Az 1600 kilométert persze nem tudom, mennyire érdemes szó szerint venni, nem csak annyi-e a megfejtés, hogy rávágtak egy kerek számot, ami az ezer mérföld, és az véletlenül pont 1600 kilométer.

Már most ebből következik, hogy az amerikai vásárlók igényének ez megfelelt, a GM felmérései szerint viszont az európai vásárlók 80%-ának felel meg a napi 40-80 kilométeres, tisztán villanyos hatótáv. Most már az infrastruktúra fejlesztésén van a sor, hiszen egyelőre nagyjából csak a kertes házak udvarán parkoló Voltokat lehet árammal feltölteni. Természetesen éjszakaival, hiszen a Volt akkucsomagja programozhatóan töltődik.

Dizájnban úgy látszik, nem lehet mit tenni, már ami a sziluettet illeti. A tökéletesen aerodinamikus sziluettet egyszer már feltalálta a Toyota a Priussal, azóta valahogy a Honda Insight, az Opel Ampera és a Volt is simán el tud bújni egy ugyanakkora Prius mögött. Egy lecsapott végű vízcsepp lefektetve. A többi, ami rajta van, hűtőmaszk, lámpák, üvegek, gyakorlatilag csak grafika kérdése. Ettől lesz aztán, hogy a végsőkig vitt aerodinamika révén ugyanolyan lesz, mint a Corvette-é: 0,28. Persze a Corvette-nél más szempontok is voltak, mint a légellenállás például jól kellett kinéznie, de azért a Volt se rossz, sőt.