Európában nagy a baj, tudja ezt mindenki. Akkora a visszaesés újautó-eladások terén, hogy olyan komoly cégek alatt is inog a szék, mint a PSA-csoport, a Renault vagy a Fiat. Ezek jellemzően az öreg kontinens piacára építettek és most vakarják ott is, ahol nem viszket.
Nem csoda, hogy az egyre szűkebb vásárlói réteg egyre vékonyabb pénztárcáját kevésért kínált nagy autókkal próbálják megnyitni. Egyszerű elképzelés, bár tény, hogy olcsón jót és nagyot nehéz csinálni, ezért mindenki kompromisszumokra kényszerül, aki ezen a pályán játszik.
Mindeközben pedig egy erős és kemény szegmens jött létre, amelybe a Škoda most megpróbál beszállni, annak a csoportnak a sikermárkája, amely még ezekben az években is sikert sikerre halmoz. Hogy ennek mi a titka? Ezzel egy másik cikkben foglalkozunk majd, most maradjunk a Rapidnál, a Škoda olcsó, családi autójánál.
Elöljáróban tán annyit, hogy csodák nincsenek. Hiába tud a VW bármit legyártani – lendkerekes sportmotortól tizenhat hengeres szupersportautóig –, az olcsó autó az náluk is csak olcsó autó. A különbség csak az, ahogy ezt az egész kérdést megközelítik, az már a vásárlókon múlik, hogy elfogadják-e vagy sem. Mindjárt minden kiderül, nyugalom.
Abban a kategóriában, ahol a Renault Fluence, az Astra Classic sedan, az új Logan vagy a már jól ismert Fiat Linea és az új jövevény, a Citroën C-Elysée/Peugeot 301 játszanak (hogy a Thaliát ne is említsem), nehéz megtalálni az arany középutat. Mert vagy csapnivalóan rossz menettulajdonságokkal és autószerűséggel rendelkező valami lesz a vége, remek felszereltséggel, helykínálattal (Fluence), vagy egy egész jó autó, kicsit öregebb technikával és meglehetősen rövid extralistával. Lehet próbálni variálni, de előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy valahol kilóg a lóláb.
A Škoda pedig ezt – a legnehezebb – utat választotta. És sajnos egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez a jó megoldás. Kétségtelen erényei mellett a Rapidban is akad hiba bőven. A legidegesítőbb, hogy minderről még csak nem is a fillérbaszás tehet.
Persze messze nem arról van szó, hogy a Rapidot amolyan multicég-módon érdemei elismerése mellett tudnánk le, hiszen amúgy remek.
Először is nagy. Alig pár centivel rövidebb, mint a kifutó Octavia, és hála a németes alapossággal elkészített adattáblának, azt is tudni, hogy tengelytávban, első-hátsó helykínálatban túltesz rajta, nem is kevéssel. A lábtér például két centivel nagyobb, ahogy az első-hátsó fejtér is.
Egyedül a csomagtartója kisebb húsz literrel, de mivel a Rapid ötajtós (ez kétségtelenül nagy előny), így az 530 literes, tökéletesen szögletes tér minden köbcentiméterét ki tudjuk használni a gigantikus potrohban. Aki ezt szerette a Škodában, az nem csalódik.
A külseje – és főleg az orra – már előrevetíti a márka következő dizájn-vonulatát. Nagyon szögletes, a végletekig letisztult és sallangmentes, németebb autó a németnél. Annyira száraz és szigorú, hogy az első pillanattól kezdve tudjuk: itt fel sem merült bárminemű játék. Az arra utaló magatartást is szigorú korbácsolással büntették. Hűvös és kimért, messziről ordítja magáról, hogy Sova doktor autója vagyok!
Van ám tovább, bekeményítünk.
