Amikorra jók, már nem olcsók
Összehasonlító teszt: Citroen C-Elysée 1.6 VTi – Skoda Rapid 1.2 TSI
Adatlap Skoda Rapid Active 1.2 TSI - 2013
Adatlap Citroën C-Elysée Exclusive 1.6 VTi - 2013
Az árlista ígérete szerint nagyjából hárommilliós kocsik, ám az annyiért adott kivitel csak a prospektusban létezik. Ha mégis megvehető, a láttán azonnal sarkon fordulunk, és valóban autónak tűnő tárgyat keresünk magunknak a sarki használtautó-kereskedés murváján. Ezek a kocsik négymilliós tételek lesznek, mire igazi autókká válnak, viszont annyiért becsületes ajánlatok.
Olcsó családi autó? Pontosabban: „kedvező ajánlat”? A marketingesek szeretik az effélét így hívni, hiszen a magyar, ha már kosztümöt, avagy zakót hord a hétköznapjain, van saját íróasztala, az irodája légkondicionált, és legalább egy fizetett gyorstalpalón szerzett gazdasági diplomája van, elemelkedik a rögvalótól, és csak csipesszel hajlandó megfogni az őszinte, jól érthető szavakat. Hát, a tesztben szereplő Elizéltet, valamint a napközis korunk piros ragasztójának nevét jól felelevenítő másik autót nem nevezném sem „kedvező ajánlatnak”, sem olcsónak.
Hogy mi az olcsó? A Dacia Logan, az. Hihetetlen, hogy nálunk, az újabban már stabilan 300 forint feletti euró honában még mindig tudnak új, önerőből menni képes, valódi fémtetővel bíró járművet árusítani kétmillió alatt. Nem mintha egy alap-Logantól nem fakadna sírva bárki, aki nem egy régi, mezítlábas papír-Swiftből ül bele át. És a Loganból is közel hárommillióért mérik azt, amely mellett már nem tűnik maharadzsai transzportnak egy bármilyen hároméves Focus. Viszont az is ad elég helyet a családnak, az sem zabálja le a gatyát, annak is van légzsákja meg ABS-e, meg ülése, meg forgatható kormánykereke. Még ablakmosója is.
Akkor hol a helyük ezeknek a már nem túl olcsó, de egy nyugati - vagy akár lengyel, cseh – fizetés tükrében még igazán megfizethető járműveknek, tesztünk alanyainak? Nálunk valószínűleg sehol, mert flottában nem ilyeneket vesznek a cégek, a magánvásárlások pedig leálltak ebben az országban. Privátban csak a csilliós autók mennek mostanában.
Ha 2008 nyarát írnánk, rohadt jó ajánlatot képviselnének az itt tesztelt kocsik, és aki még fel tudja idézni az öt évvel ezelőtti autóvásárló ösztöneit, annak ma is megmoccan a zsebében a tízfilléres, amikor meglátja őket. Lehet, hogy a Citroen C-Elysée magas és hűtőszekrény-oldalú, az is megeshet, hogy a Skoda Rapid belseje nem sokkal vidámabb egy Tirana-külsőn tartott novemberi temetésnél, de alapjában véve nem elcseszett formák ezek, látszik, hogy foglalkozva volt velük.
Itt-ott finom részletek, bőséggel mért corporate identity, azaz márkaarculat a lemezeken, hogy emberek és marketingesek egyaránt értsék, amit írok. Bőséges helykínálat elöl, akad tér a hátsó üléseken is - a Citroen itt inkább fejben, a Skoda viszont vállban szűk itt, tehát a pohos rokonságot hurcolászók inkább az előbbit, a szúnyogtermetű kamaszgyerekekkel utazgatók utóbbit kedvelik majd jobban. A bő fél köbméteres csomagtartók pedig még a Wartburgon nevelkedett idősek aggódó tekintetével is állják a csatát mindkettőnél. Aztán ott a praktikum: a Citroenben motorosak a hátsó ablakok is, a Skoda lépcsős farából viszont rendes ferdehátú módjára hatalmas ötödik ajtó nyílik ki, megkönnyítve ezzel a pakolást.
Alapvető értékeket tekintve nincs itt semmi baj.
