Összehasonlító teszt: Citroen C-Elysée 1.6 VTi – Skoda Rapid 1.2 TSI

Jöjjön a menés. A Citroen 115 lóerőt tud egy hagyományos (de természetesen változó szelepvezérléses), 1,6-os benzinmotorból, a Skoda 105-öt egy jóval kisebb, 1,2 literes, de turbós, szintén benzinesből. Már hallom a csőcseléket – fuj, francia, fuj, kisturbó – ám a károgás alaptalannak tűnik, hiszen a Citroen egyhatosa bevált darab, a VW TSI-jei pedig már lassan egy évtizede bizonyítják, hogy ugyan valóban nehéz ilyen motort tartósra gyártani, de közel sem lehetetlen. Mindkettő nyolc körül kajál városban, hét alatt kíméletes országúti vezetésben, a turbó miatt a Skodával lehet jóval kevesebbet és jóval többet is etetni. Én nyugodt lennék bármelyikkel.

Mindenesetre a Citroen motorja épp azzal a kevéssel tűnik sziporkázóbbnak, amennyivel papíron is erősebb a Skodáénál, ráadásul gyorsítás közben sokkal csendesebb is. Előbbi motorja szinte már sportos, lent erős, fent húz, utóbbi inkább szolgálatkész tisztességgel teszi a dolgát, igaz, kihúzatva az se gyenge. Átlagos használatban egyik sem okoz csalódást.

Bárhova is nyúlunk vizsgálatunk során, a mérleg nyelve ugyanilyen táncot jár a nulla körül. A C-Elysée-nek pontatlan, de jobban áttételezett a váltója, a Rapidnak finoman kapcsolható, de kicsit túl hosszúra vett. A Citroenben szebbek a színek, kellemesebb a beltér hangulata, a Skoda komor belsejében jobbak az anyagok. A C-Elysée kormánya és váltógombja bőrözött, a Rapidé csak olcsó műanyag, viszont nem csak fel-le, hanem ki és be is állítható. Minden hibának megtaláljuk az ellenpontját a másik oldalon.

Mert van még. A francia lágyabban rugózik, de nagy gödrökben váratlanul nagyot huppan, a cseh valamivel sprődebben gördül, de kiszámíthatóbb. A Citroenben alapvetően kényelmesek az ülések, de elöl elég keskenyek, hátul meg a szivacsozásuk egyenetlen. A Skodáéi elöl túl rövidek, nem igazán jó a szögük sem, de kövérebbek is elférnek bennük. Ízlés és testalkat kérdése, kinek, melyik félmegoldás fekszik jobban, mert egyik se igazán jó.

Még a buta megoldásokból is nagyjából azonos vékával mértek. A Citroen kaszáspókláb-szerűen hosszú csomagtérzsanérjai hihetetlenül mélyen belelógnak a raktérbe – jaj annak a szép bőröndnek, tetején tojástartót hordó tescós szatyornak, amely lecsapáskor útját próbálja állni. A Skodánál viszont a kartámasz-tervezők felejtettek el legalább egy brainstormingot tartani a kézifékkar-tervezőkkel, így az azonos autótestben elhelyezett produktumaik használat közben állandóan egymásnak ütköznek, erősen koptatva ezzel az alkatrészek közötti barátságot.

A C-Elysée-ben viszont nem lehet állítani az első övek magasságát, és hátul nincsenek fejtámlák, mely utóbbi valóban veszélyes és felelőtlen megoldás. A rádió kezelőszervei is zavarosak, viszont tud MP3-at. A Rapidban viszont gyilkosan 1998-mintájú a buta és vödörhangú hifi, ráadásul műanyag dísztárcsásak a kerekek. Kényelem és szépség a biztonság és kezelhetőség ellenében – ön dönt.

Ehhez hozzávehetjük, hogy mindkét autó egyformán trükkös a besorolását illetően – a C-Elysée-re azt hihetnénk, egy lépcsős hátú C4-es, a Rapidra, hogy afféle Octavia-utód, pedig lemezei alatt mindkettő eggyel kisebb autót rejt. A C-Elysée ugyanis egy megnyújtott, puttonnyal megtoldott C3-as csupán, a Rapid pedig a mostani VW Polo hosszított alaplemezére készült, szintén nagy fenék hozzáadása mellett.

Jöjjön, ami az ilyen autóknál elméletileg a legfontosabb – az ár. Ez már itt a feketeleves, a legolcsóbb kapható 105 lovas Skoda elsőre is bő negyedmillióval drágább a legolcsóbb 115 lovas C-Elysée-nél. Ha hozzávesszük, hogy a tesztben szereplő, a középszintet képviselő, Ambiente kivitelű Rapid ára már négyszázzal múlta felül a jobban felszerelt, négy motoros ablakos, bőrkormányos és –váltógombos, alufelnis, Exclusive C-Elysée-ét, máris tovább borúsodik a horizont. Leszűrhetjük, hogy Skodáék jóval drágábban mérik a szolgáltatásokat, mint Citroenék.

No de. A Rapid konfigurátorában van egy érdekes, kipipálható tétel, az „ÁRKEDVEZMÉNY”, mögötte semmi feltétel, csak egy „-499 990 Ft”. Pippantás, és hoppá, a két autó ára máris vészesen közel csusszant egymáshoz, mindkettő pár tele tank árával lebeg négy misi alatt. Oké, nyilván a Citroen is adna kedvezményt a szalonban, de azt nem tüntették fel, és egy összehasonlító kedvéért nem fogunk Canossát járni, ahogy feltehetőleg a vásárló sem, amikor először nekiáll az össznépi konfigurátorosdinak. Meg aztán a C-Elysée-ben volt még feláras tolatóradar, tempomat meg ilyenek, de ezek csak zavarják a tiszta összevetést, fejben kihagytam őket. Mindent egybevetve a C-Elysée valószínűleg olcsóbban jön ki végül, de így, hivatalosan ez a két kocsi azonos árban van.

És egyik sem rossz.

A Citroennel jobb utazni, mert finomabban rugózik, kicsit csendesebb, otthonosabb a belseje, valamivel szellősebb és több benne a funkció. A Skodával autózni kellemesebb, mert ügyesebb a váltója, a kormányzása, a futóműve, lejjebb ül benne az ember – mellesleg, közeli vizsgálatra az anyagai is igényesebbek, kicsit masszívabb, nyúlánksága, kisebb hasmagassága és jobban kezelt oldallemezei miatt pedig jobban is néz ki, de ez persze nagyon szubjektív.

Én biztos a Skodát venném, mert letojom az extrákat, viszont szeretem, ha egyben van egy autó, jók a kezelőszervei, érdekes a technikája, nem kell benne magas sámlin ülnöm. Tetszik az az elpusztíthatatlanság-érzet is, ami belőle árad, és azt is tudom, hogy egy pár éves Skoda-logót viselő autót elég jól el tudok majd adni a használtpiacon, ha arra kerül sor.

Viszont ha Átlagpolgár János lennék, minden bizonnyal a Citroen felé görbülne a kezem. Vidítóbb jelenség, barátságosabb, komfortosabb is, és – ahogy szegény otthonban a háziasszony terítővel takarja el a komódon a politúrhiányt, majd a terítő lyukára delfinnel játszadozó kisfiús nippet állít – kellemetlen olcsóságát néhány ügyesen elhelyezett burkolattal, jól megválasztott színekkel, megfelelő extrákkal leplezi. Ha már nem telik jobbra, legalább maradjunk emberek, sugallja ez az autó. És becsülöm érte.