Volkswagen Beetle Cabriolet 1,4 TSI - 2016.

Nem mondom, az ezüstös műkróm Käfer-felirat a gömbölyű fenék közepén már nekem is sok. Az eredeti Volkswagen Bogárra (Typ 1) soha nem írták rá a nevet, hiszen soha nem nevezte így a gyár. Tizenhét évvel a népautó európai gyártásának vége után mégis pont a név és a megszépítő emlékezet köré építették az első utódot, ami tényleg csak annyit hozott vissza a bogarazásból, amennyi a járókelő, poszterbámuló, kultfilm-néző közönségben megnyomja a vásárlás gombot.

Mégis tagadhatatlanul a new Beetle volt az első retro kisautó egy olyan sorban, ahol mostanra a sokadik generációjánál tart egy másik kiváló német termék, a mindenféle karosszériaváltozatban gyártott Mini, és a másfelediknél a szintén mutálódó Fiat 500. Ezekkel a kocsikkal lehetetlen megbukni a piacon, sőt, a kedvtelésből vásárolt miniautók kifejezetten jól vergődtek át a válságon is. Most már értem, miért.

A felsoroltak közül a 2011-re teljesen újratervezett, második new Beetle az, amelyről mi magyarok a legkevesebbet hallunk, de a hiba bennünk van. Pedig de szeretnék olyan országban élni, ahol ezeket a bohém használati tárgyakat mindenki képes a helyén kezelni anélkül, hogy rákiabálná: megcsúfolja az őseredetit, nem elég férfias, nem eléggé autó.

Most még nem itt tartunk, ugyanis, ha Beetle-öd van, besorolnak valahová, és egyáltalán nem azok közé, akik képesek életerős fiúgyermeket nemzeni. Furi srác leszel, divattervezőznek majd, akik nem mernek nyíltan non-pc-k lenni, vagy azt hiszik, a feleséged autójával jársz, mert csak. Majdnem olyan rossz lesz neked, mintha villanyautót vennél.

Itt szinte senki nem tud mit kezdeni egy olyan közlekedési eszközzel, ami mást akar adni a formájával, mint pusztán esővédelmet, ideális alaktényezőt vagy burkolatot a jól kihasználható utastér köré. Ha ezt megtoldod azzal, hogy a 2013-óta kapható Beetle Cabriolet szűkösebb belterével és szinte nulla csomagterével nyom nélkül törli az ész-alapú autózás összes lehetőségét, tényleg nem sok észérv marad mellette. Aztán elkezded vezetni.

Ha jól körülnézünk a Volkswagen-csoport autói közt, nem találunk még egy típust, amely ilyen bátran hirdetné, nem kell komoly embernek lenned. Ez a generáció már kevésbé hasonlít az előd fagylaltgombócokból összerakott formájához. Kicsit laposabb a tető, tizenöt centivel hosszabb és majdnem kilenc centivel szélesebb a kaszni. Így már a belsejéről is könnyebb elhinni, hogy lábakkal és felsőtesttel rendelkező emberek számára készült. 

A Beetle alig emlékeztet a vele közeli rokonságban lévő Golf VI-ra, és ezzel nálam már félig nyert ügye volt. Az első ülések golfosak, kemény tömésűek és elég nagyok egy átlagos felnőtt számára. A műszerfal és a középkonzol valódi látvány- és tapintásorgia, elég ügyesen szórták el rajta a konszern egyenkapcsolóit is. Amikor a lakkozott műanyagbetét egy tesztautóban fekete, az autós újságíró csuklóból alázza, amikor piros, azt mondja, ez igen, ez feldobja a napom. Kihagyhatatlan utalás a múltra még a kis pót-kesztyűtartó, bár amikor a régi Bogárban oda helyezted a motyót, még minden jobb volt. Vagy legalábbis fém. 

A Cabriolet sajátos életmódkellék. A tető többrétegű vászonból készül, nyitástól csukásig fél perc sem telik el, és a szerkezet teljesen hangtalan. Viszont úgy kopog rajta az eső, mint egy sátoron vagy esernyőn. Akár menet közben is nyithatunk vagy csukhatunk, bár negyvenes tempó fölött blokkol az elektronika. Így akár az égbolt felé néző, vitorlaként feszülő tetővel is autózhatunk, amíg ismét le nem lassítunk a kritikus sebességhatár alá.

Ez az autó egyébként két embernek való, hiába toldották bele azt a sok centit. Bár az utastér előnyére változott, hátul nyomorogni fognak a barátaid, és ha veled autóznak, nem tudod feltenni a huzatzáró rácsokat sem. Így viszont kavarognak a füledbe a leváló légörvények, percek alatt agyfagyásod lesz, és végig tomboló szélzajban kell majd hergelned az egyébként csodálatosan torzításmentes Fender rádiót, amely még Winkler zenéitől sem térdelt le, amikor hazafelé kocsikáztunk az éves szerkesztőségi értekezletről. 

Zajméréseink eredményeiből jól látható, hogy nyitott tetővel, elöl ülve is süvít a szél, zárt állapotban még autópályán is elfogadható a menetzaj, de jó eséllyel ekkor sem olyan csendes a Cabriolet, mint a keménytetős.

A Beetle mechanikailag egy hatos Golf, és mivel olyat pont nem vezettem, a közvetlen összehasonlítástól eltekintenék. Nagyon stabil és elég feszes a futómű, semleges a kormányzás, az egész autó nagyon adja magát már az első perctől, mint minden rendes VW-termék. A tesztautóban lévő 150 lóerős, egynégyes, turbós-benzines motorral ez már erős autó. Ezúttal dupla kuplungos váltó kapcsolódik hozzá, de kézi hatossal is kérhető. Én az utóbbival választanám, mert szeretek kavargatni azzal a bottal ott lent, úgy mégiscsak régiesebb a vezetés, mintha semmit nem kell csinálni, vagy a kormányfülekkel kapcsolgatunk. Ez a nem Sport Beetle-k legerősebbike, amúgy a kasznihoz akár 220 lóerős, kétliteres TSI-t is rendelhetünk, viszont úgy már 10 millióba kerül.

Jelen összeállításban a modern Beetle az ős-VW antitézise. Sajnos nem bántja úgy a gravitáció és a súrlódás minden elinduláskor, mint a régieket, ezért akinek hiányzik a küzdés, csalódni fog. A hétfokozatú váltó tökéletesen összedolgozik a motorral, gyorsításkor és lassításkor jó előre bekészíti a következő fokozatot, így váratlan rántást, vagy késlekedést csak nagyon nehezen tudtam előidézni.

A DSG-nek sportfokozata is van, ilyenkor jellemzően háromezer körül tartja a fordulatszámot, ahol bődületes már a nyomaték, és jut egy kis motorhang is az utastérbe. Ilyenkor mosolygós gyilkos lesz a békés, vidám kocsiból, és mindenkit lenyom, aki benézte a kvalitásait. Kilenc másodperc kell százig, de ami még fontosabb, a motor rugalmasságára bármikor számíthatunk. Padlógázra két barig leng ki a kis turbónyomásmérő a műszerfal tetején, és nagyom megindul az autó.

Ez a végtelenül korrekt termék száz kilométerenként nyolc-kilenc liter benzinért játssza el a meglepetésautót, és elhiszem, hogy tíz év múlva is vállalható lesz, mert nem olcsó megoldásokkal rakták össze a távoli Mexikóban, ahol egyébként a legendás régiség 2003-ig húzta a gyártásban.

Ha csak kabriózni, vagy csak közlekedni szeretnék, talán elég lenne az alapmotor, a 105 lóerős, egykettes TSI. A jó hangulat már adott, amint ránézel az utcán és tudod, te ülhetsz bele. Azt viszont senki ne várja, hogy a Beetle működése akárcsak egy kicsit is megidézi régi Bogár hangulatát, vagy valamit, amit például egy bokszer farmotorral össze tudott volna hozni a VW. Ez nekem egy kicsit hiányzott, ahogyan a rendes csomagtartó is. Annak viszont, aki ma felvállalja, hogy ő autósként sem túl komoly ember, tökmindegy lesz ez is, és az is, hogy mit mondanak majd róla mások. Szeretni fogja, ahogy én is szerettem.